Előző blogomban ott tartottam hogy Gazdi csalódottan másik motor utasülésén ment haza, mert nem lettek kész időben az első fékem javításával. Beállt ha felmelegedett, mint azt már mondtam.
Mire legközelebb jött néhány nappal később pont próbaúton voltak velem. Ahogy begurultunk a szervízhez, és megláttam gazdit, rögtön felcsillant a szemem. El is vitt egy próbakörre, de óvatoskodott ám, nem volt még mindig túl sok gyakorlata. Mesélte, hogy valami kalózember elvitte a saját motorján arra a vezetéstechnikai tréningre, és hogy szlalomozni még csak-csak szlalomozott azzal a másik motorral, de mást már nem mert vele. Biztos annyira hiányoztam neki, hogy nem is akart más paripán ülni.
Kifizette amit ki kellett, majd boldogan indultunk haza. Én már ekkor éreztem hogy valami mintha laza lenne... Öt kilométerrel arrébb gazdi a legbelső harmadik sávba sorolt, haladtunk ezerrel (de persze biztonságos sebességgel, csak hát gazdi sietett a barátokhoz megmutogatni engem hogy milyen szép is meg jó is vagyok) szóval belső sáv, piros lámpa. Gazdi kitett üresbe, mondván elgurulunk a lámpáig már, majd ahogy engedte fel a kuplungot jött a baj. Ő is rögtön észrevette hogy milyen laza lett a kar, majd rá is jött miért: elszakadt a kuplung-bovdenem.
Én gondoltam nem lehet nagy baj, elmegyünk így is, de gazdi rutintalan volt. Leszállt rólam, leállított, és amíg tartott a piros lámpa, a zebrán gyorsan kitolt a járdára. Megleste a bajt jobbról-balról, majd hívta a szerelőt akitől most jöttünk el. Vártunk kicsit, aztán egyszercsak megjött a szerelő. Egy motoros hozta el a hátsó ülésen. Gazdi felkerült az említett hátsó ülésre a szerelő meg betolt engem, ugyancsak egy piros lámpát kihasználva, és ügyesen kuplung nélkül váltogatva visszamentünk a szervízbe. Kaptam egy ideiglenes kuplungbowdent, és szerelő bácsi gazdi lelkére kötötte hogy cserélje majd ki, merthogy vékonyka.
Ezután már tényleg örömtelien száguldoztunk hazafelé, de sajna a haverokról lemaradtunk aznap.
További kalandjaink is egyszercsak következnek majd
Mire legközelebb jött néhány nappal később pont próbaúton voltak velem. Ahogy begurultunk a szervízhez, és megláttam gazdit, rögtön felcsillant a szemem. El is vitt egy próbakörre, de óvatoskodott ám, nem volt még mindig túl sok gyakorlata. Mesélte, hogy valami kalózember elvitte a saját motorján arra a vezetéstechnikai tréningre, és hogy szlalomozni még csak-csak szlalomozott azzal a másik motorral, de mást már nem mert vele. Biztos annyira hiányoztam neki, hogy nem is akart más paripán ülni.
Kifizette amit ki kellett, majd boldogan indultunk haza. Én már ekkor éreztem hogy valami mintha laza lenne... Öt kilométerrel arrébb gazdi a legbelső harmadik sávba sorolt, haladtunk ezerrel (de persze biztonságos sebességgel, csak hát gazdi sietett a barátokhoz megmutogatni engem hogy milyen szép is meg jó is vagyok) szóval belső sáv, piros lámpa. Gazdi kitett üresbe, mondván elgurulunk a lámpáig már, majd ahogy engedte fel a kuplungot jött a baj. Ő is rögtön észrevette hogy milyen laza lett a kar, majd rá is jött miért: elszakadt a kuplung-bovdenem.
Én gondoltam nem lehet nagy baj, elmegyünk így is, de gazdi rutintalan volt. Leszállt rólam, leállított, és amíg tartott a piros lámpa, a zebrán gyorsan kitolt a járdára. Megleste a bajt jobbról-balról, majd hívta a szerelőt akitől most jöttünk el. Vártunk kicsit, aztán egyszercsak megjött a szerelő. Egy motoros hozta el a hátsó ülésen. Gazdi felkerült az említett hátsó ülésre a szerelő meg betolt engem, ugyancsak egy piros lámpát kihasználva, és ügyesen kuplung nélkül váltogatva visszamentünk a szervízbe. Kaptam egy ideiglenes kuplungbowdent, és szerelő bácsi gazdi lelkére kötötte hogy cserélje majd ki, merthogy vékonyka.
Ezután már tényleg örömtelien száguldoztunk hazafelé, de sajna a haverokról lemaradtunk aznap.
További kalandjaink is egyszercsak következnek majd
