Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Csak egy bejegyzés, amiben nincs szó motorokról........

A héten beleolvasgattam egy kicsit a lányok hozzászólásaiba, amely azt részletezte miképpen veszik az apák (rosszabb helyzetben az anyák is) semmibe a gyermekeik által elért eredményeket. Leírom ezzel kapcsolatban a saját érzéseimet, küzdelmeimet és vívódásaimat.

Hét éve küzdök azzal a problémával, hogy a gyerekeink növögetnek és szülőként nem egyformán fejlődtünk ehhez a történethez. Nem értem, hogy egy apa, miért akkor gondolja hiteles apának magát, ha csak követel, utasít, lehülyéz és megaláz egy gyereket. Egy olyan gyereket, aki maga is próbál ebben a bizonytalan világban magára találni, elfoglalni a helyét és megfelelni mindenkinek. Én pedig anyaként nem asszisztálok ehhez. Sőt szembe megyek ezzel a magatartási formával. Szerintem egy apa lehet érző, időnként gyengéd és akár még gyenge is. Kérhet bocsánatot a gyerekétől, ha téved vagy rosszul reagál le egy szituációt. Lehet emberi, gyarló és példamutató. Dicsérjen, ha kell és legyen következetes, ha a helyzet megköveteli.

A gyereknevelés nem könnyű! Nem is ígérte senki, hogy az lesz. Folyamatos fejlődés és önmagunk nevelése is egyben. Ez sem egyszerű dolog belátom, de úgy érzem vannak belülről jövő, ösztönös érzések is közötte. Ami ősi,nem tanulható és nehezen fogalmazható meg.

Amikor összeházasodtunk, akkor kijelentettem, hogy ki fogok állni a hülyeséggel, értelmetlen dogmákkal és berögződések szemben. Nem vagyok megalkuvó, nem veszítem el a gyerekeimet, nem hagyom , hogy elhidegüljenek tőlem, egy keményfejű ember miatt. Aki érzéketlen a gyerekei iránt. Még a hiányérzetét sem látom annak, hogy mi maradt és marad ki az életéből a gyerekeivel el nem töltött idő miatt. Nem ismeri a gyerekeit, a gondolataikat, az érzéseiket, semmit velük kapcsolatban. Az sem magyarázat, hogy őt is így nevelték, vele is így bánt az apja. Na és? Pont ezért nem bánok így a gyerekemmel, hogy ne élje át ugyanazt!

Dolgozik, hajt. Tényleg. Nem kocsmázik, nem kurvázik, nem veri el a pénzt a szerencsejátékokra – de valóban ennyi lenne? Tényleg én vagyok a telhetetlen, hogy nekem ennél több kell? Éveken keresztül azt hittem (mert így szocializálódtam), hogy egy anyának kell megteremteni a hátteret a családhoz. Nem 100 %-san , hanem 1000 %-san. Mindent el kell végeznem, mindent meg kell tennem egyedül, mert így is meg tudom oldani. Igaz mellette dolgoztam én is, de én meg tudtam oldani az éjszakai ügyeleteket, a betegségeket, a szülőértekezleteket, a szalagavatókat, az építkezést, a betonozást, a favágást , a gyereknevelést és mindent. Kinevettem azokat a fiatalokat, ahol a csaj hazarendeli aput a gyerekfürdetésre, pedig valahol nekik van igazuk. A gyermek közös vállalkozás.

Az apa példa nagyon fontos, mert hiába beszélgetek én a gyerekeimmel , én mindent csak női szemmel látok és érzékelek. Nem tudok nekik másik perspektívát is bemutatni. Pedig kellene látniuk azt is!

Változtatok az életemen egy nagyot. Nem tudok megalkudni a helyzettel és nem fogok asszisztálni ahhoz, hogy a gyerekeim ránk csapják az ajtót és évek múlva is csak kényszeredetten jöjjenek haza a családjaikkal. Látok magam körül sok olyan házaspárt, ahol a gyerekek már kirepültek , otthon marad két besavanyodott ember, aki marja egymást vagy él szótlanul egymás mellett. Anyu titokban támogatja a kirepült gyerekeket és próbálja simítgatni az apa-gyerek viszonyt. Én ennél többet akarok! Lehet ez önzőség, makacsság, de nem adom meg magam. Próbáltam megmenteni, próbáltam változtatni, de nem tudom. Elfogyott az erőm, energiám és értelmét sem látom már.

Tisztában vagyok a nehézségeivel is! Emiatt marad sok asszony hasonló helyzetben. Mert valóban könnyebb két keresetből fenn tartani egy családot, mint egyből. Ezenfelül ott van a megfelelni vágyás és a társadalmi elvárás is. Valamint egy jó embert otthagyni, aki annyit dolgozott a családjáért aki még nem is verte őket, milyen hálátlanság.

Kedves Apukák! Legyetek Apák! Mutassátok ki az érzelmeiteket, legyetek valódi apák! Lehettek szigorúak is , amikor arra van szükség! De beszélgessetek, hallgassátok meg és egyszerűen szeressétek a gyermekeiteket! Adjatok nekik minőségi időt az életetekből!

Természetesen akinek nem inge , ne vegye magára! De sajnos érzelmileg nagyon leépülőben vagyunk!
  • Like
Reactions: 10 emberek

Hozzászólások

most látom, milyen fontos az apa.. régebben mindig azt hallottam, hogy az apa dolga majd három (vagy 10) éves korban jön el. most úgy golndolom, akivel akkor akar megismerkedni az apja, annak nincs is apja.
 
Hat év! Uh, Mamóca, te milyen türelmes és erős vagy. Fogadd őszinte tiszteletem. Nem tudom miféleképpen akarsz változtatni, de ha tudok valamiben segíteni, kérlek szólj. Ez egy nemes cél, megéri érte küzdeni.
 
Mamoca megmondom öszinten az irasod hatasara elkezdtem gondolkodni vajon en milyen apa voltam vagyok.Igaz csak egy fiam van aki most 30 eves.Tegnap szeret ejtettem egy beszelgetesnek vele.Az eredmeny?Reszemröl felemas.Elmondta hogy 12-18 eves koraban nem tartott jo apanak es azt is miert.En is elmondtam neki hogy kijöttünk nemetorszagba 50 markaval a zsebünkben es egy böröndel es meg kellett elni.Azert annak örültem hogy azt mondta most jo apanak tart es mai eszevel megerti mi es miert volt ahogy volt.Azert a fenetudja maradtak bennem ketsegek.Azt hiszem kell meg vele beszelgetnem.
 
Hajós, tudod az a jó, hogy a gyerekek is látják, belátják (akár ha 20 év múlva is adnak igazat), hogy mi miért volt. Anyámmal is jó volt a viszony egy ideig, amíg hatott a tábla csoki békítésnek a rapszodikus jelleme ellenében, csak aztán kinövi a dolgot az ember és ő nem változtatott... Hiába anno kevésbé lelkesedtem a Mamáért mert ő szigorúbb volt bizonyos dolgokban (anyám meg pont ott nem), viszont mostani eszemmel a Mamának adok igazat. Egyszer egy esküvőn láttam olyat, hogy a fiú köszönetet mondott az apjának ahogyan felnevelte. Azt mondta, hogy gyerekkoromban utáltalak mert nagyon szigorú voltál, de most látom, hogy jól tetted és nagyon köszönöm ezt a szigorúságot, aztán megölelte a fatert. Mindenki bőgött, én is belebőgtem a fényképezőgépembe...
 
Szerintem az tökjó, ha így ezeket meg tudjátok beszélni. Az egy minőségi kapcsolat, ahol a felek tudnak egymással ilyen szinten kommunikálni, ilyen dolgokról. A szülő is ember, és tévedni emberi dolog, a gyerekek meg maximálisan respektálják az emberséget. Hajós, további kellemes beszélgetéseket! De jó lenne, ha anyámmal tudnék így elkezdeni beszélgetni....
 
Annyira próbálnék meg okos dolgokat mondani, de nem tudok. Sajnos nem adatott meg, hogy gyereket neveljek és az sem, valaki mellettem legyen, IGEN tudom, ez az én hibám. Mert midig hibázok valahol és Én még soha sem kaptam a sorstól sem mástól még egy esélyt.
Viszont belátom a hibáim s próbálom feldolgozni a szerzett tapasztalatokat,ha nem így lenne nem haladnék előre s nem lennék korral megfontoltabb. Mamóca tiszteletem a kitartásodért a gyermekeid szeretetéért nincs nagyobb kincs ennél széles e világon! Bízom benne, hogy sikerül megoldást találnod és úgy alakul minden ahogyan szeretnéd!
 
Nagyon nehéz beszélgetni, azt belátom! Viszont megéri higgyétek el! Talán egy nőnek könnyebb, mert mi máshogyan vagyunk összerakva. Nekünk a szavakba öntés könnyebben megy, mint a férfiaknak. Viszont, hogy ezzel mit hagynak ki az apák a saját életükből, azt el sem tudják képzelni!
Köszi a biztatást mindenkitől! Meg lesz a megoldás csak szépen kivárom és dolgozom rajta rengeteget!
 
Azt hiszem én is pont ebben vagyok benne.... Szóval teljesen átélem...
Lehet meg is mutatom neki ezt a blogot és lehet neked is ezt kellene tenni első körben..

Szeretjük egymást és a gyermekünket is szóval minden faxa és minden megvan hozzá ,de én is kezdek kibukni ,hogy a sok munka tanulás mellett legfőképpen anya vagyok amit nem panaszkodásként írok csak alap családi modellben van egy apa is és igazán jó lenne ha egy héten egyszer kétszer legalább ezt érezném is ...
Ha felhozom szóban akkor ő benémul ..tudja ,hogy igazam van tuti ,de a válasz max ennyi ,hogy ő azért dolgozik ,hogy mindenünk meglegyen .... ja köszi .... azt is ápolni kell ami már megvan.....
 
Bae, sajnos ez kevés!Mondd meg neki is! Nagyon szép dolog, csak kevés! A gyermeketek sem azt fogja évek múlva felemlegetni, hogy nem kapott meg egy drágább játékot, hanem azt fogja emlegetni, amikor az apukájával együtt csináltak valamit, vagy a papája büszke volt a meccs végén, vagy bármi ami nekünk apróságnak tűnik, de ők ezt együtt élték meg!
Mi már abban a fázisban vagyunk , amikor én már megváltoztatni nem akarok senkit! Ha neki ennyi az igényszintje, akkor én varázsolni nem tudok!
 
Bizony!!! Még semmi változás ..mondjuk nem is olvasta el a blogot mert még erre sem volt idő ..... De ami késik az nem múlik (csak minden más csendben ... )
 
Mondanék valami okosat, de nemtudok. Csak saját "apám" képe rémlik fel elöttem... és tényleg rémkép. Felnőttem, és ezzel együtt tökéletesen megszünt mindennemű szeretet irányában. Gyerekként szereted a szüleidet. Ösztönös, vagy naívságból fakadó, nemtudom. Viszont ahhoz hogy felnőttként is szeresd őket, nos, azt ki kell érdemelniük. A tetteikkel. Számomra ma már az is kellemetlen amikor szülinapomon és karácsonykor felhív az apám. Mondhatni ki nem állhatom. Gürizett és hajtott a pénzért, anyagi jólétünk megvolt, nem szűkölködtünk. Viszont alig alig volt velünk, ha velünk is volt az többnyire a felvágásról szólt, a rokonoknak és mindenki másnak pedig előadta hogy nem csak gazdag de milyen nagyon jó apa is ő... És sok-sok munkával eltöltött órája ellenére mégsem tudom szeretni, hisz minden más tekintetben olyan személyiség akit én képtelen vagyok tisztelni. Nem ismeri el ha hibázik, nembírja elviselni ha valaki ilyesmire hívja fel a figyelmét... önsajnáltató... kétszínű.... Ja és igen: még verte is anyámat, (és ezt jóval azután tudtam meg hogy már cseppet sem szerettem)... Ha nem neki volt igaza, hát ütött, hogy úgy majd neki lessz igaza. És ez nemcsak anyámmal szemben volt igaz sajnos.
Ne legyetek ilyen apák. Legyetek szeretőek, belátóak, igazságosak, következetesek. Ha hibáztok ismerjétek el, a gyerek elött is! Legfőképp ő elötte, mert ettől jobban fog szeretni és tisztelni. Lehettek szigorúak, ha az következetes. Lehettek dolgosak, ha a gyerekre, és a feleségre is marad azért idő. És legyetek önmagatok, mert a képmutatást pillanatok alatt kiszúrja a gyerek.
 
Nekem az jut eszembe erről az "ösztönös szeretetről", hogy a kisgyerekek olyanok, mint a hajléktalan alkoholisták kutyái. A koszos részeg akárhogy rugdalja, megköti,nem ad neki enni, a kutya mégis úgy néz rá, mint valami istenre.
Csak a kamaszkorban vagy azután kezdenek a gyerekek elgondolkodni azon, hogy milyenek is az ő szüleik (nyilván, hogy tudják, hogy mi ellen lázadnak). A végén jó esetben huszonévesen visszatalálnak a szülőkhöz, elfogadják, hogy ők is csak emberek, akik néha hibáznak... és vannak, akik rájönnek, hogy csak vakok voltak, amikor nem vették észre, hogy igazából nem jó emberek a szüleik.

Mondjuk még akkor is meg kell bocsájtani nekik előbb-utóbb (nem azt mondom, hogy figyelmen kívül hagyni a hibáikat), mert az apával-anyával való kapcsolatunk kihat később a párkapcsolatainkra, sőt a gyerekeinkkel való kapcsolatainkra is.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Mamóca
Olvasás
168
Hozzászólások
30
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Mamóca további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére