Azt hiszem kicsit túlvállaltam magam erre a karácsonyra... már csak egy hetem van, hogy beváltsam az ígéreteimet.
Az egész azzal kezdődött, hogy WLA kapott egy helyes, bojtos kötött sapkát tőlem még tavaly. Aztán az apjának is kellett csinálnom ugyanolyat, amit suzu egyik alkalommal, mikor itthon volt lenyúlt, úgyhogy készült még egy. Most már minden Wéber fiúnak van wébermützéje - ugyanis a sapka ezt a nevet kapta a keresztségben.
Persze a családban nagy sikere volt az egyensapkának (hogy jutok el innen még Hermionéhez?), úgyhogy tettem egy könnyelmű kijelentést, hogy akkor idén kötök mindenkinek sapkát. Most kilencnél tartok, és abban már nincsenek benne a wébermützék... de szerencsére éjszakánként még rengeteg szabadidőm van.
A következő családi sapkát az Olaszországban élő unokatesóm családjának készítettem. Öten vannak. Azért merem leírni, mert ők már megkapták, mikor november végén keresztanyámék meglátogatták őket. Persze egy ilyen projektet nem is lehet titokban tartani, hiszen azért legalább egy fejkörméretre szükség van, azt meg meg kell szerezni valahogy.
Ekkor kezdődtek a bonyodalmak: az unokatesóm közölte, hogy tök jó a családi sapka ötlet, de a 11 éves lánya olyat szeretne, amilyen Hermionénak van. És Hermionénak még sálja is van. Nekem meg csak az a bajom ezzel, hogy nem láttam a Harry Pottert... sebaj, kaptam hozzá illusztrációt, sőt egy youtubeos videót is.
Persze ehhez már másik fonalat kellett vennem, meg kötőtűt... a videóban vannak azok a "stichmarkerek" azt tisztára elirigyeltem, de elfelejtettem megkérdezni a boltban, hogy létezik-e ilyen Magyarországon is. Na mindegy, eddig is megvoltam nélkülük.
Amúgy szeretem a kihívásokat, és valljuk be, négy egyforma sapka után (ezekre már nem gyártottam bojtot, mert nem volt hozzá türelmem, de így is jópofa fazonjuk van szerintem) már felüdülés volt egy másmilyen.
Mikor elértük a 15 cm-t, jön a fogyasztás: el kell osztani a szemeket úgy, hogy hat szemet fogyasszunk egy-egy sorban egész addig, míg a végére 10 szem marad. Ekkor elvágjuk a fonalat, és ezen a maradék 10 szemen áthúzzuk a fonal végét, majd eldolgozzuk, ahogy szoktuk: csomóval, hurkokkal, természetesen a sapka belsején.
A sál nem volt nagy kaland: ezt két színből kellett készítenem, a bordó mellett sárga a másik, mert ez a színe Hermione sulijának, mint megtudtam, és így az egyenruhájuknak is. Hatvan szemmel kezdtem, és egy sima egy fordított mintával haladtam végig. Harminc soronként váltottam színt.
Nem mondom, mire elértem a kb. másfél méter hosszt, már konkrétan kötőgépnek éreztem magam. Azért még gyártottam rojtot is a végére, a rojt színében is a sárga meg a bordó váltakoznak.
Épp elkészültek a sapkák és a sál határidőre, úgyhogy nagy örömmel adtam át a keresztanyámnak, hogy szállítsa le őket Milánóba, és hiába szorított a határidő, a következő három napban nem bírtam a kötésre gondolni sem...
A helyzeten nem sokat javított az az email sem, amiben az unoka-unokahúgom büszkén feszít Hermione sapkájában és sáljában. Az üzenet mellé pedig a következő volt:
"Naggyon jó lett! Tuti ügyes vagy! Köszönjük... Van egy rossz hírem... A Glória is ilyet szeretne: világoskék/sotetetkek színekben világoskék sapival. Ha kivitelezhető...
A mieink is cukik, ma esett a hó ki is próbáltuk! Köszönet"
Az egész azzal kezdődött, hogy WLA kapott egy helyes, bojtos kötött sapkát tőlem még tavaly. Aztán az apjának is kellett csinálnom ugyanolyat, amit suzu egyik alkalommal, mikor itthon volt lenyúlt, úgyhogy készült még egy. Most már minden Wéber fiúnak van wébermützéje - ugyanis a sapka ezt a nevet kapta a keresztségben.
Persze a családban nagy sikere volt az egyensapkának (hogy jutok el innen még Hermionéhez?), úgyhogy tettem egy könnyelmű kijelentést, hogy akkor idén kötök mindenkinek sapkát. Most kilencnél tartok, és abban már nincsenek benne a wébermützék... de szerencsére éjszakánként még rengeteg szabadidőm van.
A következő családi sapkát az Olaszországban élő unokatesóm családjának készítettem. Öten vannak. Azért merem leírni, mert ők már megkapták, mikor november végén keresztanyámék meglátogatták őket. Persze egy ilyen projektet nem is lehet titokban tartani, hiszen azért legalább egy fejkörméretre szükség van, azt meg meg kell szerezni valahogy.
Ekkor kezdődtek a bonyodalmak: az unokatesóm közölte, hogy tök jó a családi sapka ötlet, de a 11 éves lánya olyat szeretne, amilyen Hermionénak van. És Hermionénak még sálja is van. Nekem meg csak az a bajom ezzel, hogy nem láttam a Harry Pottert... sebaj, kaptam hozzá illusztrációt, sőt egy youtubeos videót is.
Persze ehhez már másik fonalat kellett vennem, meg kötőtűt... a videóban vannak azok a "stichmarkerek" azt tisztára elirigyeltem, de elfelejtettem megkérdezni a boltban, hogy létezik-e ilyen Magyarországon is. Na mindegy, eddig is megvoltam nélkülük.
Amúgy szeretem a kihívásokat, és valljuk be, négy egyforma sapka után (ezekre már nem gyártottam bojtot, mert nem volt hozzá türelmem, de így is jópofa fazonjuk van szerintem) már felüdülés volt egy másmilyen.
Csatolás megtekintése 14348 Csatolás megtekintése 14349 Csatolás megtekintése 14350 Csatolás megtekintése 14351
A sapka mintája, ami a videóban van csak nagyjából volt használható, mert a fonal, amit kaptam, sokkal vékonyabb volt. A lényeg, hogy 10 sor passzé minta után (1 sima 1 fordított), minden harmadik szembe szaporítunk egyet, majd innen 15 cm magasságig 2 sima, 2 fordítottal folytatjuk eltolva. Talán rizskötésnek hívnák, ha egy sima és egy fordított lenne, de így, hogy két soronként toljuk el a mintát, nem tudom mi a neve. Mikor elértük a 15 cm-t, jön a fogyasztás: el kell osztani a szemeket úgy, hogy hat szemet fogyasszunk egy-egy sorban egész addig, míg a végére 10 szem marad. Ekkor elvágjuk a fonalat, és ezen a maradék 10 szemen áthúzzuk a fonal végét, majd eldolgozzuk, ahogy szoktuk: csomóval, hurkokkal, természetesen a sapka belsején.
A sál nem volt nagy kaland: ezt két színből kellett készítenem, a bordó mellett sárga a másik, mert ez a színe Hermione sulijának, mint megtudtam, és így az egyenruhájuknak is. Hatvan szemmel kezdtem, és egy sima egy fordított mintával haladtam végig. Harminc soronként váltottam színt.
Nem mondom, mire elértem a kb. másfél méter hosszt, már konkrétan kötőgépnek éreztem magam. Azért még gyártottam rojtot is a végére, a rojt színében is a sárga meg a bordó váltakoznak.
Épp elkészültek a sapkák és a sál határidőre, úgyhogy nagy örömmel adtam át a keresztanyámnak, hogy szállítsa le őket Milánóba, és hiába szorított a határidő, a következő három napban nem bírtam a kötésre gondolni sem...
A helyzeten nem sokat javított az az email sem, amiben az unoka-unokahúgom büszkén feszít Hermione sapkájában és sáljában. Az üzenet mellé pedig a következő volt:
"Naggyon jó lett! Tuti ügyes vagy! Köszönjük... Van egy rossz hírem... A Glória is ilyet szeretne: világoskék/sotetetkek színekben világoskék sapival. Ha kivitelezhető...
A mieink is cukik, ma esett a hó ki is próbáltuk! Köszönet"
