Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Első motor - első út

Először is nőiesen be kell ismernem, szeretett motorom vásárlásához a csillogó szemeken és a bamba vigyorgáson kívül nem sokat tettem hozzá. Amúgy is elég hirtelen történt az egész, nem terveztünk gépjármű vásárlást, legalábbis nem most.
De amíg én vasárnap reggel az ágyban fetrengtem, párom ránézett (már csak megszokásból) a kínálatra. Azzal ébresztett, hogy nézzem meg, tetszik-e amit talált.
Kitöröltem a szememből az álmosságot és hát a válaszom nem volt kérdéses.
Nem gondoltam azonban sokkal tovább a dolgot, szépen mentem dolgomra, kávét főzni reggelit készíteni stb.
Mire visszakóvályogtam tálcán a reggelivel, férjem azzal fogadott, hogy reggeli után készüljek össze, megyünk Nyíregyházára. Értetlenül néztem, hogy na oda meg minek?
Motornézőbe...

Kedves nem cicózott, felhívta a srácot, lebeszélte, hogy megyünk és mire észbe kaptam már ott álltunk a kinézett moci mellett. Ő beszélt, én csak bámultam a motort.
Félig meddig hallottam, hogy megkérdezték akarom-e vinni próba körre, egyből erősen megráztam a fejem, de értelmes szó még mindig nem jött ki a számon.
Így hát férjem pattant a nyeregbe és egy 10 perces karika után mosolyogva tette le a vasat a helyére. Kérdezett még párat a tulajtól aztán hozzám fordult, hogy szálljak fel, nézzük meg leér-e a lábam (legalább ezt ha már vezetni nem mertem). Csüccs a nyeregbe, pracli sikeresen a földön, egy kis pipiskedés van, de a viszonylag magas ER6-hoz képest nem vészes.
-Tetszik?
-PErsze, hogy tetszik. Imádom.
-El fogsz vele bírni?
-Fogalmam nincs....
Kedves félmosollyal a száján konstatálta, hogy a párbeszéd során nem tudom levenni a szemem a motorról és csak ennyit mondott:
-Akkor visszük....de ígérd meg hogy nagyon fogsz vigyázni magadra, hallod?
Egy kis alkudozás, időpont lebeszélés után irány haza. Másnap melóhelyen csak fizikailag jelentem meg, nem tudtam másra gondolni, mint hogy estére saját motorom lesz.ÉS még milyen!!
Természetesen férjem hozta haza a vasat, én a kölcsönkocsit vezettem mögötte, és szívtam a fogam, amikor nem tudtam lépést tartani :p

Hétfőn későn értünk haza, már nem mertem ráülni, nem is lett volna jó olyan fáradtan. Másnap párom vitte magával, gyorsan elvitte eredetvizsgára, intézte a biztosítást.
Két napon át igazából csak szemeztem a szépséggel, nem tudtam betelni a látványával. Végül kedd este elhatároztam, másnap reggel ezzel megyek munkába, ha törik ha szakad, mert bármennyit húzom az időt, az izgalom nem fog alább hagyni és nem fogok kevésbé félni, amíg el nem kezdem.

Szerda reggel ébresztő előtt egy félórával pattant ki a szemem, reggeliből egy falat nem ment le. Felkapkodtam mindent magamra, átöltözős cucc a hátiba és remegő gyomorral irány a motor.
Kétségbeesetten vádoltam magamban a kedvest, miért pont most kellett neki beadnia aER6-ot szervízbe...ugyanis én az első lépéseket nem pont egyedül gondoltam megtenni. De szorított az idő, tudtam, ha most nem használom ki a kivételesen kegyes időjárást, akkor bizony tavaszig várhatok az újabb alkalomra.
Így hát fog összeszorít, motor indít, kis szenvedés a szívatóval + egy lent hagyott lábtartó miatti fulladás után indulás. Először nem is mentem ki rendes útra, hál'istennek a lakás mögött egy kis kanyargós szerviz út van, úgy döntöttem inkább megyek pár kört mielőtt forgalomba merészkedek.
Jó érzéssel tapasztaltam, hogy a motor nem éppen fiatal volta ellenére a váltó tökéletesen működött, a hangja egy álom volt és a kanyarodás....nos tapasztalatlan vagyok motorozás terén, de ültem eddig egy sv-n, egy gs500-on és egy ER6-on, és nem állítom, hogy bármelyiknél jobb lenne, csupán azt, hogy hozzám mindnél jobban illett. Jó persze nem döntögetem ( arra rá is érek még) viszont kellemesen stabilnak éreztem végig.

Elindultam munkába, a forgalom szerencsére gyér volt, mondjuk szándékosan korábban is indultam.
Általánosságban véve, azt kell mondjam én mindig jobban félek a motorozás előtt, mint közben.
Ha már egyszer megyek, akkor az eszeveszett koncentráció átveszi az ilysféle érzések helyét :)

Mégis, vegyes érzésekkel tettem le a paripát a cégem előtt. Először is ott volt a megnyugvás érzése, hogy célhoz értem gond nélkül. Másrészről az eufória, mert azért minden koncentrálás ellenére, élveztem.
De ott volt egy kis csalódottság is. Lehet én állítok túl nagy elvárásokat magammal szemben, de valahogy úgy gondoltam, ügyesebb leszek..ehhez képest alig bírtam a parkoló autó mögül kifordulni (ergo nem megy a lassan éles ívben kanyarodás) állandóan azt éreztem, hogy be akar dőlni a motor, továbbá piros lámpáknál sajátos balett előadásokkal leptem meg a mögöttem állókat, miszerint jobb láb letesz, bal lábbal üresbe, visszatehénkedés bal lábra, jajjdezöldlett, akkor jobb láb, váltás egyesbe ééééés bal lábra vissza, mert NEM TUDOK ELINDULNI CSAK JOBB LÁBRÓL :heureka:
Ez nálam ilyen defekt, vagy nem tudom, de kacsintani is csak jobb szemmel tudok, ballal nem :p

Mindehhez társult, hogy mivel nem érzem még én ezt a kis 200kg-ot amikor állok, ez a lábváltogatás, az ijedten visszarakom mert jajj dől a motor effektus miatt egy teljes táncelőadássá avanzsált.
Azt már meg sem említem, hogy olyan ívben kanyarodok mint egy tankhajó, és anyuméknál majd összesz*rtam magam mire egy métert arrébb toltam a járgányt...

Szóval kicsit úgy érzem, hogy szeretem és akarom csinálni, és szerelmes vagyok ebbe a gépbe alattam, de miért van az, hogy másoknak, olyan könnyedén megy, én meg így szenvedek (elsősorban a motor súlyával, mert amúgy menet közben nem szokott baj lenni, bár mondják is, hogy motorral nem gyorsan, hanem lassan menni a nehezebb)
Végül azért másnap is elmentem vele a munkába, és megfogadtam, hogy amikor csak tehetem ráülök pár km erejéig, mert más útja nincs annak, hogy jobb legyek csak gyakorlás gyakorlás gyakorlás...

Na ez jó hosszúra sikeredett, talán kicsit össze-vissza is lett, amiért ezúton is elnézést kérek, de még nagyon kavarognak bennem az érzések és az élmények :)
  • Like
Reactions: 7 emberek

Hozzászólások

T
Hajós, igen, én is :) Itt nagyon keveseknek van ám "mai" motorja :)
 
Utoljára módosítva:
Hát igen az enyém sem éppen mai csirke, és nem is egy ujjal húzogatom semmijét. Épp ezért inkább igyekszem üresbe rakni pár perces állásnál is, mert begörcsöl a kezem olyan erősen kell tartani a váltót :D:D Más kérdés, hogy ehhez egyelőre még táncikálás társul, de ezt a tologatásos dolgot kipróbálom. Végül is való igaz, hogy az sv-t is tologattam, meg az ER6-ot is, hiszen ezekkel vizsgáztam. Őt meg még épp hogy csak egy métert toszajtottam meg :D
 
Hááát, ha kézzel kell tartani a váltót, akkor ott már nagy baj! :D Gondolom kuplungot akartál mondani. :D A Lóóóval való első köröknél én is felpopejesedtem, mert annak is vasmarok kellett a kuplungjához.... Hajós, én az egyujjas technikát azért sem ajánlanám a kezdőknek, mert láttam már olyat, hogy az egy ujjal tartott fékezés meg navigálás közben sikerült ecseszerinteni valamit, aztán a saját maradék ujjaira szorított rá rémültében az ember. A következménye az lett, hogy a fájdalomtól hirtelen felengedte mégis a féket, és akkora zakó lett belőle, hogy nemcsak hetekig röhögtünk, hanem hetekig is volt lila az ember itt-ott... nem beszélve a végül letörött fékkarról meg egyéb karistolásokról a motoron a murvától. Lányoknál meg eleve alapeset lehet az, hogy kicsi a kezük és szimplán nem érik el egy ujjal a kart...
 
élek a gyanúperrel, hogy MINDENKI hajszálpontosan ugyanezekkel a kezdeti problémákkal küzd - legalábbis mostmár ketten tutira vagyunk :D Minden egyes szavadat írhattam volna akár én is - a lámpánál szteppelés meg aztán különösen húzós pontja volt nálam is a kezdeti szárnypróbálgatásoknak :D Ettől mára már továbbfejlődtem - de jöttek helyette új, más problémák, szóval ne aggódj, el fog tartani egy darabig, mire megtanulsz motorozni :D Annak idején én is tettem fel okos kérdéseket, és itt tényleg tüneményesek a csajok, a legnagyobb marhaságra is türelmesen, érthetően válaszolnak, de ha rám hallgatsz, mint szintén kezdőre, egyetlen tanácsot fogadsz csak meg, de azt nagyon. Igen, azt, amelyiktől én is idegrohamot kaptam, és így hangzik: motorozz többet! Mondhat, magyarázhat, bábozhat, festhet Neked bárki bármit, megtanulni és üzembiztosan alkalmazni csak azt fogod, amit Te magadtól tapasztaltál ki és meg. Odáig pedig bénázások, eldőlések, beégések, szerencsétlenkedések hosszú során át vezet az út, ajánlom figyelmedbe az Égések és bénázások című topicot, egyrészt irtó jókat lehet röhögni rajta, másrészt ott kiderül a most nagyon tapasztaltan oktató mindannyiunkról, hogy mi is tudunk ám csodákat művelni :D :D :D

(és Hajós bácsi, ha még egyszer előjössz ezzel az egy ujjal féket tartani, többivel gázt húzni módszerrel, felhívlak és a füledbe visítok egy 4,5 perceset... bakker, 5 éve van meg a motorom, és most, mondom MOST, október 23-án sikerült először ez a mutatvány, ráadásul félig-meddig véletlenül, és így jöttem rá, hogy ja, hogy ezt így kell, ja, hogy ez így működik, ja, hogy ahhááá!!!! Merthogy ugyanezt nekem is tanácsoltad már pár éve, de hidd el nekem, a Te 50 éves motoros múltaddal bármilyen viccesnek is tűnik, nekünk kezdőknek ez nagyjából kivitelezhetetlen feladat :D )

Szóval Suzanne, én tiszta szívből azt tanácsolom Neked, hogy MOTOROZZ, balettozz, kézgörcsölésig húzd a kuplungot, kanyarodj, mint tankhajó - és némi idő után csodálkozva vedd észre, amikor egy IGAZI kezdőt látsz, hogy jééééé, ezt én is pont így csinálTAM... :ok:
 
Hát Hajós, nem értem a rációt ebben az első féket húzok meg a gázt is és közben még el is indulok miért jó és logikus. Szerintem az sem véletlen hogy a vezetéstechnikai tréningen nem ezt tanítják. Hidd el ott nem csak beszélnek róla, de szépen el is mondják, hogy miért helyes az ő módszerük és miért nem helyes a többi alternatíva. Én maradok a hátsó fékes megoldásnál, sokkal finomabb és kényelmesebb. Arról már nem is beszélek, hogy nem húzunk egy meg két újjal fékkart, nem vagyunk Rossi.

A tologatást meg KELL tanulni. Én kb. 2 évig csináltam azt, hogy szépen mindig megkértem valakit, hogy állítsa már irányba a motoromat. Nem nagyon érdekelt, hogy ciki-e vagy sem. Aztán egyszer a párom jól rámparancsolt, hogy nincs velem mindig, hogy tologassa. Onnantól kezdve elkezdtem gyakorolni. Igen kőröztem a kocsibeálló és a kapu között a viakoloron. Külön jó volt, hogy mosáshoz ki kellett tolni a tető alól, lehetett akkor is gyakorolni. Először nagyon béna voltam és fostam. Nem éreztem biztosnak, csak úgy ha alig pipiskedve, de ülök a motoron. Aztán rájöttem, hogy ez bénaság. A ringen pl. Söndör húzott rajtam egyet, mert nem bírta a lábújjam az emelkedőt hátrafelé. Nagyon megijedtem, mert nem szólt, de végül nem borutlam el. Szóval megfordulás, tologatás, nem esik már nehezemre. Mondjuk nekem nem kellett tolni a 8-ast mert a korlátosnál az nem feladat. De fel is tudom állítani, ha nagyon kell. Azt is azért tudom, mert volt már rá példa, hogy a garázsba nem hajtottam ki rendesen a sztendert és betakaróztam a motorral. Eltelt egy időbe, de sikerült egyedül :)

Mina tanácsát érdemes megfogadni. Legalább egy bukógomba, de én levenném azokat a szép idomokat, legalább jobb lesz a hűtése nyáron :D
 
Nálam a legdurvább vezetéstechnikai tréningek egyike az volt, amikor Söndör kitalálta, hogy a hegyoldal felől parkoljak be, mert ott beton van a kapubejárónál. Elfehéredve mondtam neki hogy vazze, nemááá.... De, jobb lesz az neked mert nincs ott murva. Komolyan nekültem átgondolni, hogy hogy fogok beparkolni. Alapból felfelé könnyebb lenne beállni, de a kapu pont a másik irányba nyílik és visszafelé is lejt a bejáró, így azt a flikflakkot már nem kockáztattam meg. A beállás végül is nálam mindig felülről történő érkezéssel az alábbi módon néz ki: Motor leállít az út szélén sebességben jobb oldalt, kapu balra nyílik, közben mindkét lábam lent és fejjel lógok előre a lejtőn, közben biztos ami biztos alapon fogom az első féket is. Megvárom míg a kanyarból feljövő szembe autós elmegy, kivergődik a szomszéd a másik kapuból, majd kiveszem sebességből és a lendülettel begördülök motorhang nélkül. Söndör napokig puffogott nekem, hogy minek állítom le a motort amikor első fékkel is foghatom a vasat, és különbe is minek lerakni a két lábad, stb stb. Nah, egyszer ő jött befelé felülről, ment az autósok pancserkodása és egyesben, behúzott kuplunggal fél lábon állva egyensúlyozgatott befelé, közbe habosra káromkodta magát mert leizzadt mire a nyomorék autósok kiálmodták magukat a hegyoldalból... Na akkor vigyorogva mondtam neki, hogy ezért ácsorgok én ott két lábon sebességben, mert úgy a motor tartja magát, nekem meg csak szimplán leér a két lábam támaszkodni :D
 
Utoljára módosítva:
Jah, a kihajtás is macerás, ezért még belül megfordítom, és hegynek felé elindulás van részemről. Söndör mondta, áh, nem olyan nagy cucc lefelé elindulni, majd megmutatom. Hát rácsukódott a kapu, mert nekiálltak hemperegni a bejárón... :D :D :D
 
Összegezve a sztorizgatásomat, a lényege annyi, mint amit a Witch írt: csinálni kell, sok mindenre magadtól rájönni, csak azt próbálgatni amihez érzed hogy van önbizalmad, aztán szép lassan úgyis jön a többi. Ha fejben előre lemodellezitek, végiggondoljátok hogyan tennétek be/le a vasat a megálmodott helyre, az sokat tud segíteni a kezdeti bénázásokon, utána meg már úgyis jön a rutin, hogy eleve úgy tedd le, hogy könnyű legyen elindulni vele.
 
T
Úúúú, bakker, én múlt héten Aninál paráztam be úgy, h még remegni is elkezdtem :eek: Este sötétben simán felkapattam a feljáróján, a murvás porból a betonos felhajtóra, és szépen beálltam a kocsija mellé. Előtte persze tolva irányba állítottam a motort, mert nem mertem megkockáztatni, h egy balos fordulóval kapassak fel rá.
Nah, mondom, ez nem is volt gáz. Viszont nappal, mikor indulni akartunk, és konstatáltam, h lefelé mennyire is meredek az egész, és nekem oda kell érkeznem a murvás porra (szó szerint vastag por, néhány murvadarabbal tarkítva, amik csak úgy a porban hevertek, nem ám beágyazódva!) Legszívesebben letoltam volna a motort, de Ani meggyőzött, h annyira meredek, h még ketten sem tolnánk le...
Na jó, nagy levegő, elindultam, Ani javaslata ellenére üresben, de nem mertem gurulni, mert attól féltem, h hátha annyira beparázok, h berántom az első féket, és elterülök. Centiről-centire, első fékkel tappogtam lefele, mindkét lábam lent volt. Szörnyű szögben állt a motor, sztem a hátulja a nyakammal volt egy vonalban, legalábbis én úgy éreztem. Aztán átengedtem az első kereket a peremen, ki a porba. A perem végénél volt egy kis gödör is, ahol semmi esetre sem ért le a lábam úgy, h a hátsó kerék még mindig fenn volt a picsában a betonon. Ott egyszerűen nem mertem továbbmenni. A lekonyuló peremhez hozzányomtam a talpaimat, szinte lábujjhegyen, de egyszerűen nem mertem elengedni a biztos pontot. Akkor már olyan látványosan remegtem, h a motor is velem mocorgott. Sztem percekig álltam így, aztán erőt vettem magamon, mert abban a pozicóban se leszállni, se letámasztani nem lehetett volna a motort. Szóval végül sikerült, és a féket sem rántottam be, de kiengedtem egyenesen a motort. Bár lelki szemeim előtt azt láttam, h le fogok szaladni a szakadékba, motorostól...
 
huhhh, még jó, hogy oda már nem tudtam Veletek tartani, ha Te a rutinoddal így beparáztál, velem mi lett volna?!?!?! Jesszus... :heureka:
 
T
Igen, pont erre gondoltam én is! De akkor sztem ti leálltatok volna oda a füves részre. Sötétben én sem vállaltam vna be a manővert, az ziher... :(
 
Én még mindig megtervezem, hogy merre kell menni, végigjárom fejben az utat. És ha több opció is van, akkor a legegyszerűbbet választom, legyen az akár hosszabb. Eleinte képes voltam kerülni ha arról volt szó, hogy mondjuk ne kelljen kis ívben kanyarodni, vagy ilyesmi. Ilyen hely az Élessarok is. Oda nem mertem még motorral menni, mert amilyen mázlim van pont lesz villamos, kettő is, bénázó autósok, beálló sor az emelkedőn, csak hogy fincsi legyen :D
 
Ráadásul az Élessaroknál még az aszfalt is rohadt szar... vagy már megcsinálták? Mondjuk motorral mindenképp szívás...
 
Pár napja jártam arra, megcsinálták (sőt ki is szélesítették) az utat az Élessaroknál valamikor a közelmúltban, de ahol ilyen forgalom van, plusz több tonnás buszok járnak folyamatosan, ott nem tart sokáig a jó út... bár azért még a régi állapotoknál jobb :)
Nekem évekig az volt a becsípődésem, hogy jobbra nem tudok kanyarodni, így az útvonaltervezés mindig arról szólt, hogy jobb kanyar ne legyen benne :D
 
Mina az a hidralikus fek amit ra tud huzni az ujjara rosszul van beallitva masreszt csak egy kicsit kell huzni ezert is eleg az egy uj.
Meggyözödesem hogy nem ertitek akik elleneznek hogy hogy müködik a dolog.Ha lejtön altal meg pfon egyszerü mert egy ujjal huzod egy kicsit a feket mondom kicsit hogy ne guruljon el aztan amikor el kell indulni egyszerüen csak elengeded.Gondolom ez egyszerü.Emelkedön ugyanezt csinalod de amikor engeded ki a kuplungot es fogni kezd akkor kell elengedni a feket.Azert nem hiszem el hogy a csuklotok nem mozog.
 
nem megyek körbe-körbe :p Mert 3 bal kanyarral tudok pont oda is érkezni, ahová egy jobb kanyarral kerültem volna :D

Hajós: értjük, és a csuklónk is mozog, de az van, amit Tagama is írt, hogy örülünk, ha egyfélét képesek vagyunk egy végtaggal kivitelezni, mert nekünk még sokkal több dologra kell tudatosan figyelnünk, mint a tapasztaltabbaknak, akiknek már rutinból megy az érzékelés. Hogy a szteppelés (avagy balettozás) témánál maradjak: eleinte nekem a piros felé gurulva rendesen végig kellett gondolnom, hogy most melyik lábamat is tegyem le megállásnál, hogy jó legyen... ha kiteszem üresbe még gurulás alatt és aztán a bal lábamat teszem le, akkor a jobb lábammal tarthatom a hátsó féket és kicsit fel tudok egyenesedni kinyújtóztatni a derekamat. Ha nem akarok nyújtózkodni, akkor nyilván a jobb lábamat teszem le, a bal a váltón marad, hogy sárgánál azonnal rakhassam az egyest és ne ragadjak be. Ez a gondolatmenet így ma már eszembe se jut, automatán, rutinból rakosgatok lábat-kezet, de anno még pontosan így végig kellett gondolnom, hogy mihez melyik lábam-kezem is kell és akkor most mit mivel taposok, húzok, tartok, rúgok... :D És ebben a szakaszban még túlontúl korai arról beszélni, hogy egy kézzel egyszerre fékezz, gázt adj, és tulajdonképpen akár még dudálhatsz is, mert ez még mindig csak 3 dolog, Neked meg ugye 5 ujjad van... :D :D :D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Suzanne
Olvasás
373
Hozzászólások
110
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Suzanne további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére