Szóval az úgy volt, hogy október elején lejárt a Sárkánnyuszi forgalmija, biztosítása, meg vacak idő is volt, gondoltam én leteszem a motort, pláne, hogy amúgy a parkolásért is 6 000 Ft-ot fizetünk havonta. Hát megéri ez nekem, ha már csak egy-két hétig lesz jó idő?
Persze tudtam, hogy vérezni fog a szívem, de azt is tudtam, hogy nem kell kétségbeesni... szerencsére két motor van a háztartásban
Szóval ma reggel azzal keltem fel, hogy menjünk motorral dolgozni.
Aztán kinéztem az utcára és láttam, hogy vizes az aszfalt, úgyhogy gondoltam mégsem.
Aztán mégis.
Csak hogy értsétek a paráimat, elárulom, hogy némi hendikeppel indultam:
De szerencsére hamar túltettem magam az aggodalmon, amikor rájöttem, hogy nem kell beindítani a motort ahhoz, hogy kiálljak a tárolóból, ugyanis (a sajátommal ellentétben) a 130 kilós TTRt simán feltolom a rámpán
Eleinte voltak ilyen terveim, hogy nem őrültködöm, meg nem megyek be a sorok közé, mert a nyomvájús utakon nemleérős-lábbal ez nem annyira jó ötlet, de ez a motor kifejezetten az autók közötti csalinkázásra való, meg előzgetésre, kifejezetten igényli az ilyen mókákat. Óvatos voltam persze (eléggé el tudja rontani az ember biztonságérzetét, ha nem éri el az aszfaltot), de nem olyan óvatos, mint terveztem
Kezdem érteni, hogy nemtávirat miért vezet úgy, hogy lassan KisViktornak fogom szólítani. (De legalább nem egykerekezik. Még.)
A legelső, amit észrevettem (miután magamhoz tértem a sokkból), hogy eddig nem is tudtam, milyen jó a szélvédelmem. A yamahán viszont piszokul kell ám kapaszkodni, ha nem akarok győzelmi zászlóként lobogni utána!
A kawasakin amúgy is el vagyok kényeztetve, a nagy, kéthengeres Sárkánnyuszim nem tiltakozik olyanok miatt, hogy félreváltás, vagy ha pánikomban befékezek a kanyarban, a yamahán viszont rögtön rájöttem, miért intenek ettől óva az okosabbak. Úgy elkezdte rázni a seggét, hogy gyorsan megdumáltam az őrangyalommal, mennyire igénylem szolgáltatásait.
Abban viszont igaza van nemtáviratnak, hogy ez a motor magától megy. Nem is kell vele foglalkozni, úgy fekszik be a kanyarba, mint Cica az ágyba, konkrétan a kanyarok többségénél fel sem tűnt, hogy nem egyenesen megyek. De tényleg: hazafelé már előre dörzsöltem a kezem, hogy a bekötőúton milyen jó kis kanyarok vannak, de igazából szinte észre sem vettem őket!
Sajnos ezt a tulajdonságát nem tudtam mélységekig kihasználni, hiába mentem el Isaszeg felé, a sok útfelbontás miatt elég gyatra tempóban lehetett csak ismerkedni a motorral, ráadásul arrafelé előzgetni sem mertem, mert nem tudtam, hol lesz hirtelen útfelbontás.
Apropó, útfelbontás.
A múltkor Sárkánnyuszival mentem Pilisvörösvárnál, ahol egy párszáz méteren fel van marva az út, hát úgy éreztem magam, mint aki most készül a műkorcsolya-világbajnokságra - motorral. Persze akkor nemtávirat kinevetett, most már értem, hogy miért; az enduro az enduro kérem szépen, fel sem tűnt neki, hogy nincs rendes aszfalt, kicsit sem csúszkált.
A másik parám, amin nemtávirat nem tud túllépni, az az oldalszél, amiből szintén kaptam egy kis leckét.
A Kawasaki ugyanis úgy viselkedik, hogy a szelet az idom levezeti alulra, ezért úgy érzi az ember, hogy az oldalszél nem az egész motort tolja oldalra, hanem csak az alsó harmadát, így nem tudok kényelmesen "ráfeküdni" a szélre, mert eleve úgy érzem, hogy éppen most borulok fel. Szóval oldalszélben nekem 80 km/h a max, fölötte már nagyon imádkozom
A könnyű yamahát viszont szerencsére velem együtt taszigálja a szél, így egy kicsit egyszerűbb az élet vele, csak a kanyarokban nehezményeztem, hogy ketten irányítjuk a motort.
A magasságával többször is meggyűlt a bajom, nem mindig sikerült elsőre egyenesbe állítani és kaptam néhány lábgörcsöt is, de talán ezt idővel meg tudnám szokni
Összességében:
a Yamaha marha jó a városban, míg ugyanezt a saját, lomha, nehéz motoromról nem mondhatom el. Jobb az oldalszélben, de 70 fölött nekem már nagyon kellett kapaszkodnom, és rettenetesen magas, sokszor aggódtam a vacak utakon, hogy csak meg ne kelljen állni.
De ahogy kanyarodik... hát az egy álom.
Bár lehetne kombinálni a két motort, az lenne az igazi mennyország
Szerintem sokszor fogom még ellopni
Persze tudtam, hogy vérezni fog a szívem, de azt is tudtam, hogy nem kell kétségbeesni... szerencsére két motor van a háztartásban
Szóval ma reggel azzal keltem fel, hogy menjünk motorral dolgozni.
Aztán kinéztem az utcára és láttam, hogy vizes az aszfalt, úgyhogy gondoltam mégsem.
Aztán mégis.
Csak hogy értsétek a paráimat, elárulom, hogy némi hendikeppel indultam:
- a TTR jóval erősebb és nyomatékosabb az én motoromnál, úgyhogy óvatosan kell vele bánni
- főleg ha megfeledkezem magamról és a piros lámpánál akkora gázzal indulok, mint a kawasakival kell - ez nem fél kerékre állni!
- sokkal harapósabb a féke, azzal sem árt vigyázni
- ráadásul most kapott új fékbetétet
- nem működik az üres visszajelzője, szóval a pirosnál játszani kell vele, mire eltalálja az ember a nullfokozatot
- mint mondtam, vizes volt az aszfalt és nálunk elég sok helyen vannak levelek is rajta
- de ami a legnagyobb para: épp csak a lábujjhegyem legteteje ér le róla!
De szerencsére hamar túltettem magam az aggodalmon, amikor rájöttem, hogy nem kell beindítani a motort ahhoz, hogy kiálljak a tárolóból, ugyanis (a sajátommal ellentétben) a 130 kilós TTRt simán feltolom a rámpán
Eleinte voltak ilyen terveim, hogy nem őrültködöm, meg nem megyek be a sorok közé, mert a nyomvájús utakon nemleérős-lábbal ez nem annyira jó ötlet, de ez a motor kifejezetten az autók közötti csalinkázásra való, meg előzgetésre, kifejezetten igényli az ilyen mókákat. Óvatos voltam persze (eléggé el tudja rontani az ember biztonságérzetét, ha nem éri el az aszfaltot), de nem olyan óvatos, mint terveztem
Kezdem érteni, hogy nemtávirat miért vezet úgy, hogy lassan KisViktornak fogom szólítani. (De legalább nem egykerekezik. Még.)
A legelső, amit észrevettem (miután magamhoz tértem a sokkból), hogy eddig nem is tudtam, milyen jó a szélvédelmem. A yamahán viszont piszokul kell ám kapaszkodni, ha nem akarok győzelmi zászlóként lobogni utána!
A kawasakin amúgy is el vagyok kényeztetve, a nagy, kéthengeres Sárkánnyuszim nem tiltakozik olyanok miatt, hogy félreváltás, vagy ha pánikomban befékezek a kanyarban, a yamahán viszont rögtön rájöttem, miért intenek ettől óva az okosabbak. Úgy elkezdte rázni a seggét, hogy gyorsan megdumáltam az őrangyalommal, mennyire igénylem szolgáltatásait.
Abban viszont igaza van nemtáviratnak, hogy ez a motor magától megy. Nem is kell vele foglalkozni, úgy fekszik be a kanyarba, mint Cica az ágyba, konkrétan a kanyarok többségénél fel sem tűnt, hogy nem egyenesen megyek. De tényleg: hazafelé már előre dörzsöltem a kezem, hogy a bekötőúton milyen jó kis kanyarok vannak, de igazából szinte észre sem vettem őket!
Sajnos ezt a tulajdonságát nem tudtam mélységekig kihasználni, hiába mentem el Isaszeg felé, a sok útfelbontás miatt elég gyatra tempóban lehetett csak ismerkedni a motorral, ráadásul arrafelé előzgetni sem mertem, mert nem tudtam, hol lesz hirtelen útfelbontás.
Apropó, útfelbontás.
A múltkor Sárkánnyuszival mentem Pilisvörösvárnál, ahol egy párszáz méteren fel van marva az út, hát úgy éreztem magam, mint aki most készül a műkorcsolya-világbajnokságra - motorral. Persze akkor nemtávirat kinevetett, most már értem, hogy miért; az enduro az enduro kérem szépen, fel sem tűnt neki, hogy nincs rendes aszfalt, kicsit sem csúszkált.
A másik parám, amin nemtávirat nem tud túllépni, az az oldalszél, amiből szintén kaptam egy kis leckét.
A Kawasaki ugyanis úgy viselkedik, hogy a szelet az idom levezeti alulra, ezért úgy érzi az ember, hogy az oldalszél nem az egész motort tolja oldalra, hanem csak az alsó harmadát, így nem tudok kényelmesen "ráfeküdni" a szélre, mert eleve úgy érzem, hogy éppen most borulok fel. Szóval oldalszélben nekem 80 km/h a max, fölötte már nagyon imádkozom
A könnyű yamahát viszont szerencsére velem együtt taszigálja a szél, így egy kicsit egyszerűbb az élet vele, csak a kanyarokban nehezményeztem, hogy ketten irányítjuk a motort.
A magasságával többször is meggyűlt a bajom, nem mindig sikerült elsőre egyenesbe állítani és kaptam néhány lábgörcsöt is, de talán ezt idővel meg tudnám szokni
Összességében:
a Yamaha marha jó a városban, míg ugyanezt a saját, lomha, nehéz motoromról nem mondhatom el. Jobb az oldalszélben, de 70 fölött nekem már nagyon kellett kapaszkodnom, és rettenetesen magas, sokszor aggódtam a vacak utakon, hogy csak meg ne kelljen állni.
De ahogy kanyarodik... hát az egy álom.
Bár lehetne kombinálni a két motort, az lenne az igazi mennyország
Szerintem sokszor fogom még ellopni