Tegnap estefelé Tagamával "összefutottunk" a fészbúkon és megállapodtunk, hogy eléggé hasonlóan gondolkodunk erről az idegennyelv-kérdésről, ő akkor már konkrétan írta a blogot, nekem csak ma állt össze véglegesen a fejemben, amit erről gondolok és szívesen kiírnék magamból.
Szóval ami nálam totál kiveri a biztosítékot, az első körben az, hogy amikor kiderül, Svájcban dolgozom, mint felszolgáló, mindenkinek az az első (vagy néhányadik) kérdése: és beszéled a nyelvet? Újabban már erre elkezdtem azt válaszolni, hogy nem, itt mindenki beszél magyarul, és az étterem ajtajára is ki van írva, hogy belépés csak alapfokú magyar nyelvtanfolyam elvégzése után. Mégis mit gondolsz, bazmeg?!?!?! Hogy nyelvtudás nélkül szaladgálok itt a mindenféle nációjú vendégek között és jelbeszéddel kommunikálunk?!?!?!
Na, miután ezt a kört letudtuk, akkor üzembiztosan kilyukadunk oda, hogy nem tudsz nekem is ott valami melót??? Dehogynem, barátom, tudok. Aztán TE a németet beszéled-e?!?! Amire a legeslegkedvencebb válaszom (10-ből 9-szer), aminek hallatán lerohanok az agyamról és a Holdba fel tudnám rúgni az embert, hogy óóóóó, német kell???? Hát tudod, az a nyelv nekem nagyon nem fekszik, nem tetszik, én inkább angolos vagyok... Igen, cseszed, angolos vagy?!?!?!? Lefordíthatom ezt az eget rengető baromságot, amit mondtál?!?!?! Valójában arról van szó, hogy soha a büdös, kicseszett életedben nem volt halvány segéd közöd sem egyetlen idegen nyelvhez sem (az általános iskolai oroszt kivéve, de arról akkor se volt fingod se, ahogy most sincs), de mivel a tévéből-rádióból, de még a villanyborotvád on-off gombjáról is az angol szpícs ömlik rád, hát a világ több száz nyelve közül az tűnik ismerősnek számodra, és ettől a téves benyomástól vezérelve alakulhatott ki benned az az agybeteg elmélet, ami ezt az orbitális fasságot mondatta veled, hogy te angolos vagy... de ha tényleg angolos vagy, akkor mondj már nekem pár összefüggő angol mondatot! Jah, hogy nem jutunk tovább az oh, i miss you, baby - típusú kedvenc zenekarod slágeréből kiollózott, magasröptű és mélyértelmű tőmondatoknál?!?!?! Akkor milyenes is vagy te, agyoniskolázott, IQ-fighter?!?!?! És mondok még valamit, hadd tudd meg a NAGY TITKOT: egy nyelv nem attól tetszik valakinek, hogy milyennek hallja, ó nem... gondolj csak bele, a gyönyörű és dallamos spanyol nyelv ugye tetszik???? De ha holnap ledobnának ejtőernyővel Spanyolország közepén, és X ideig ott kellene rostokolnod, egyetlen árva betű nyelvtudás nélkül, elhiszed nekem, hogy már a harmadik napon hánynál a spanyoltól?!?!?! Hogy mindenki ezen a köcsög, kicseszett nyelven dumál neked, és te nem érted, és nem tudsz kommunikálni, és nem tudod megértetni magad??? Bizony, barátom, egy nyelvről SOHA nem szabad előre eldöntened, szereted-e, tetszik-e, mert attól fogod szeretni és attól fog tetszeni, hogy megtanulsz kommunikálni rajta!!! És lehet az urbuntu, vagy szuahéli, ahogy sikerélményed lesz, hogy akár minimálisan is, de képes vagy kommunikálni, elkezded megszeretni azt a nyelvet.
Nekem ne mondja senki, hogy az egyik nyelvet meg tudja tanulni, a másikat nem, átlagos értelemmel, intelligenciával, egy kis igyekezettel MINDEN nyelven meg lehet tanulni egy alapszintű kommunikációt! Csakhogy az ilyen fanyalgó, nyafogó seggfejek 90%-a otthon ül a langyos szarban, ami már a szájáig ér és már hullámzik is, évek óta munkanélküli, vagy éhbérért dolgozik, de kényelmesebb neki este beledögleni a fotelba a tévé elé egy sörrel és siránkozni, mint tenni valamit saját magáért. Angolos vagy, bazmeg??? Igen???? Az elmúlt 4-5 évben, mióta igazán hízik a szar körülötted, miért nem tanultál meg akkor ANGOLUL legalább????? Ha minden áldott este a tévé előtti döglés helyett csak 5 szót és egy nyelvtani szabályt megtanultál volna, már jobban beszélnél angolul, mint én németül, aki közel 20 éve használom szinte folyamatosan a nyelvtudásomat!!!!! De a fotelból sírni sokkal, sokkal egyszerűbb, mint elindulni és TENNI valamit - és közben például ki tudsz ötleni külföldi munkalehetőségekre is ilyen frappáns kifogásokat, hogy bocs, én inkább angolos vagyok. Hát akkor legyél angolos otthon, sörrel a kezedben. De amikor elkezdődik este a Coloumbo, akkor gondolj rám: én ebben a percben is tányérokkal és poharakkal rohangálok, és minden egyes ledolgozott órámért 3 ezer forintot kapok kézhez tisztán, nettóban. Amikor reklám van a Coloumboban, akkor arra is rá fogsz érni, hogy ezt beszorozd napi 9 órával és havi 22 munkanappal. Mert ÉN németes vagyok, tudod? Mert ÉN képes voltam kilépni a komfortzónámból, és tenni magamért, a családomért valamit. Nekem nem a német volt a problémám, igazad van. De tudod: mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Nálam jobban ember nem szenvedi meg a világon a külföldi melót, minden egyes alkalommal bőgve indulok el otthonról, és hazafelé az autópályán az első táblát, amire már ki van írva, hogy Budapest, megkönnyezem... hosszú évek óta, minden alkalommal. És mégis csinálom és bevállalom, hogy hosszú évek óta nincs Karácsonyom - Szentestém, nekem nincs Szilveszter, lemaradok a szeretteim szülinapjáról, esküvőkről, keresztelőkről, temetésekről, bulikról, én nem járok nyaralni, nekem esténként nincs kihez odabújjak, engem nem ölel át, biztat vagy vigasztal senki, magam vagyok, egyedül, és erősnek, határozottnak, keménynek kell lennem, mert itt nekem senki nincs, aki segítene. Tudom, Te angolos vagy. De tudod mit? Én meg családcentrikus, szentimentális Rák, akit a szerettei, a családja közelsége éltet - és mégis itt vagyok. Mert ez a legtöbb, amit jelen helyzetben magamért és a családomért tenni tudok, hát megteszem. És te azt mondod nekem, angolos vagy?!?!?!? Hát cseszd meg.
(bárminemű hasonlóság a leírt pédabéli ismerősömmel csakis a színtiszta paranoia műve, valamint akinek nem inge, ne gombolkozzon, és a többi... love and peace)
Szóval ami nálam totál kiveri a biztosítékot, az első körben az, hogy amikor kiderül, Svájcban dolgozom, mint felszolgáló, mindenkinek az az első (vagy néhányadik) kérdése: és beszéled a nyelvet? Újabban már erre elkezdtem azt válaszolni, hogy nem, itt mindenki beszél magyarul, és az étterem ajtajára is ki van írva, hogy belépés csak alapfokú magyar nyelvtanfolyam elvégzése után. Mégis mit gondolsz, bazmeg?!?!?! Hogy nyelvtudás nélkül szaladgálok itt a mindenféle nációjú vendégek között és jelbeszéddel kommunikálunk?!?!?!
Na, miután ezt a kört letudtuk, akkor üzembiztosan kilyukadunk oda, hogy nem tudsz nekem is ott valami melót??? Dehogynem, barátom, tudok. Aztán TE a németet beszéled-e?!?! Amire a legeslegkedvencebb válaszom (10-ből 9-szer), aminek hallatán lerohanok az agyamról és a Holdba fel tudnám rúgni az embert, hogy óóóóó, német kell???? Hát tudod, az a nyelv nekem nagyon nem fekszik, nem tetszik, én inkább angolos vagyok... Igen, cseszed, angolos vagy?!?!?!? Lefordíthatom ezt az eget rengető baromságot, amit mondtál?!?!?! Valójában arról van szó, hogy soha a büdös, kicseszett életedben nem volt halvány segéd közöd sem egyetlen idegen nyelvhez sem (az általános iskolai oroszt kivéve, de arról akkor se volt fingod se, ahogy most sincs), de mivel a tévéből-rádióból, de még a villanyborotvád on-off gombjáról is az angol szpícs ömlik rád, hát a világ több száz nyelve közül az tűnik ismerősnek számodra, és ettől a téves benyomástól vezérelve alakulhatott ki benned az az agybeteg elmélet, ami ezt az orbitális fasságot mondatta veled, hogy te angolos vagy... de ha tényleg angolos vagy, akkor mondj már nekem pár összefüggő angol mondatot! Jah, hogy nem jutunk tovább az oh, i miss you, baby - típusú kedvenc zenekarod slágeréből kiollózott, magasröptű és mélyértelmű tőmondatoknál?!?!?! Akkor milyenes is vagy te, agyoniskolázott, IQ-fighter?!?!?! És mondok még valamit, hadd tudd meg a NAGY TITKOT: egy nyelv nem attól tetszik valakinek, hogy milyennek hallja, ó nem... gondolj csak bele, a gyönyörű és dallamos spanyol nyelv ugye tetszik???? De ha holnap ledobnának ejtőernyővel Spanyolország közepén, és X ideig ott kellene rostokolnod, egyetlen árva betű nyelvtudás nélkül, elhiszed nekem, hogy már a harmadik napon hánynál a spanyoltól?!?!?! Hogy mindenki ezen a köcsög, kicseszett nyelven dumál neked, és te nem érted, és nem tudsz kommunikálni, és nem tudod megértetni magad??? Bizony, barátom, egy nyelvről SOHA nem szabad előre eldöntened, szereted-e, tetszik-e, mert attól fogod szeretni és attól fog tetszeni, hogy megtanulsz kommunikálni rajta!!! És lehet az urbuntu, vagy szuahéli, ahogy sikerélményed lesz, hogy akár minimálisan is, de képes vagy kommunikálni, elkezded megszeretni azt a nyelvet.
Nekem ne mondja senki, hogy az egyik nyelvet meg tudja tanulni, a másikat nem, átlagos értelemmel, intelligenciával, egy kis igyekezettel MINDEN nyelven meg lehet tanulni egy alapszintű kommunikációt! Csakhogy az ilyen fanyalgó, nyafogó seggfejek 90%-a otthon ül a langyos szarban, ami már a szájáig ér és már hullámzik is, évek óta munkanélküli, vagy éhbérért dolgozik, de kényelmesebb neki este beledögleni a fotelba a tévé elé egy sörrel és siránkozni, mint tenni valamit saját magáért. Angolos vagy, bazmeg??? Igen???? Az elmúlt 4-5 évben, mióta igazán hízik a szar körülötted, miért nem tanultál meg akkor ANGOLUL legalább????? Ha minden áldott este a tévé előtti döglés helyett csak 5 szót és egy nyelvtani szabályt megtanultál volna, már jobban beszélnél angolul, mint én németül, aki közel 20 éve használom szinte folyamatosan a nyelvtudásomat!!!!! De a fotelból sírni sokkal, sokkal egyszerűbb, mint elindulni és TENNI valamit - és közben például ki tudsz ötleni külföldi munkalehetőségekre is ilyen frappáns kifogásokat, hogy bocs, én inkább angolos vagyok. Hát akkor legyél angolos otthon, sörrel a kezedben. De amikor elkezdődik este a Coloumbo, akkor gondolj rám: én ebben a percben is tányérokkal és poharakkal rohangálok, és minden egyes ledolgozott órámért 3 ezer forintot kapok kézhez tisztán, nettóban. Amikor reklám van a Coloumboban, akkor arra is rá fogsz érni, hogy ezt beszorozd napi 9 órával és havi 22 munkanappal. Mert ÉN németes vagyok, tudod? Mert ÉN képes voltam kilépni a komfortzónámból, és tenni magamért, a családomért valamit. Nekem nem a német volt a problémám, igazad van. De tudod: mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Nálam jobban ember nem szenvedi meg a világon a külföldi melót, minden egyes alkalommal bőgve indulok el otthonról, és hazafelé az autópályán az első táblát, amire már ki van írva, hogy Budapest, megkönnyezem... hosszú évek óta, minden alkalommal. És mégis csinálom és bevállalom, hogy hosszú évek óta nincs Karácsonyom - Szentestém, nekem nincs Szilveszter, lemaradok a szeretteim szülinapjáról, esküvőkről, keresztelőkről, temetésekről, bulikról, én nem járok nyaralni, nekem esténként nincs kihez odabújjak, engem nem ölel át, biztat vagy vigasztal senki, magam vagyok, egyedül, és erősnek, határozottnak, keménynek kell lennem, mert itt nekem senki nincs, aki segítene. Tudom, Te angolos vagy. De tudod mit? Én meg családcentrikus, szentimentális Rák, akit a szerettei, a családja közelsége éltet - és mégis itt vagyok. Mert ez a legtöbb, amit jelen helyzetben magamért és a családomért tenni tudok, hát megteszem. És te azt mondod nekem, angolos vagy?!?!?!? Hát cseszd meg.
(bárminemű hasonlóság a leírt pédabéli ismerősömmel csakis a színtiszta paranoia műve, valamint akinek nem inge, ne gombolkozzon, és a többi... love and peace)
