Kicsit régen jártam errefelé, de hát sok a meló és az ember lánya csak a táppénz örömei közt jut nyugodt körülmények közt gép elé.
Az október egyébként is húzós mifelénk, szülinap szülinap hátán sorakozik, összesen 4 családtag legrejtettebb vágyait kell kiagyalni ilyenkor tájt, akikből az egyik az én drága férjuram.
Persze megpróbáltam a legtriviálisabbat, megkérdezni tőle, mit szeretne, de a szokásos nem tudom/semmit után maradt a jól megszokott egy hetes fejtörés maraton. Szerencsémre idén szinte elém huppant az ötlet, az ebay-t nézegetve megláttam az egyik anno kinézett fényképezőgépet az itteni árakhoz képest fele annyiért!
Némi tépelődés, jóóó sok levélváltás és a magyar cég felhívása után (itthon is érvényes-e az angol garancia), lerendeltem és nagy csodálkozásomra 5 nap után már a kezemben is tarthattam, hiánytalanul és sértetlenül.
Persze drágámnak pont a szülinap hetén kellett lebetegednie, így az ajándék becsempészése és a torta sütés nem volt épp egyszerű feladat.
A csomagot édesanyámékhoz küldettem, és hogy ne legyen túl feltűnő az eltűnésem, szépen elkértem a motort azzal, hogy legalább egyet hadd guruljak még a tél előtt (igaz jogsim még nem volt de vittem magammal a vizsgapapírom és imádkoztam )
Természetesen halálra izgultam magam...tökig felöltözve és magamban mormogva ("mit meg nem teszek én ezért a pasiért") slattyogtam le a társasház mögötti murván álldogáló paripához. Bizonytalanul körbejártam, kulcsot beleillesztettem, ráülök és hórrukkk....marad a helyén. Basszus...a hülye murva, beletehénkedett a paci és nem bírom felállítani, legalábbis nem rajtaülve. Szétnézek, sehol senki, egyébként is Pé azzal engedett el, ne foglalkozzak senkivel, csak legyek nyugodt és türelmes saját magammal, nem sietek sehova, ha valaki nem bírja kivárni, kerüljön ki...Szóval motorról le, mellette állva már sikerült felállítani, szépen feltoltam hát az aszfaltra. Nagy sóhaj, ráülés finom indítás, koncentrálás, egyesbe be....duda a hátam mögül...nem tudom mikor és hogy került oda az az autó, de órákig nem szokott itt senki eljárni, csak az itt lakók, erre persze pont most...az ijedtség persze megvolt, pánikban indulnék és rotty. Lent maradt a lábtartó. Autós idegből kikerül én meg porig alázva pöccentem újra a masinát. Lábtartó ki, indulás. Félútig semmi baj, ragyogó napsütés, aztán egyszer csak a semmiből elkezd esni..Kétségbeesve törölgettem a párát meg a vizet a bukóról miközben azon gondolkodtam, hogy a francba fogok én itt kikanyarodni? Szűk kisutca, nagy forgalom és nem látok!!
Végül eljutottam persze a szüleimig, meg vissza is, de nem mondhatnám, hogy kegyes volt hozzám ez az első út. Bár visszagondolva lehet azért volt ez így, hogy érezzem, jogsi ide vagy oda, nagyon messze vagyok én még a motoros fogalmától, és akár mennyire is maximalista vagyok magammal szemben, a motorozással igenis türelmesebbnek kell lennem (Ezt most főleg arra írom, hogy amint meglett a vizsga én már arról álmodoztam, hogy hú majd ezzel gurulok be munkába stb.stb....hát rá kellett jönnöm, hogy nem tartok én még ott, hogy össze vissza gurulgassak Legalábbis nem ezzel a nagy döggel)
Végeredményben minden jól sült el, megvolt az első gurulás, időközben lejött a jogsim és az ajéndék is nagy sikert aratott
És talán még az a torta sem sikerült olyan rosszul
Az október egyébként is húzós mifelénk, szülinap szülinap hátán sorakozik, összesen 4 családtag legrejtettebb vágyait kell kiagyalni ilyenkor tájt, akikből az egyik az én drága férjuram.
Persze megpróbáltam a legtriviálisabbat, megkérdezni tőle, mit szeretne, de a szokásos nem tudom/semmit után maradt a jól megszokott egy hetes fejtörés maraton. Szerencsémre idén szinte elém huppant az ötlet, az ebay-t nézegetve megláttam az egyik anno kinézett fényképezőgépet az itteni árakhoz képest fele annyiért!
Némi tépelődés, jóóó sok levélváltás és a magyar cég felhívása után (itthon is érvényes-e az angol garancia), lerendeltem és nagy csodálkozásomra 5 nap után már a kezemben is tarthattam, hiánytalanul és sértetlenül.
Persze drágámnak pont a szülinap hetén kellett lebetegednie, így az ajándék becsempészése és a torta sütés nem volt épp egyszerű feladat.
A csomagot édesanyámékhoz küldettem, és hogy ne legyen túl feltűnő az eltűnésem, szépen elkértem a motort azzal, hogy legalább egyet hadd guruljak még a tél előtt (igaz jogsim még nem volt de vittem magammal a vizsgapapírom és imádkoztam )
Természetesen halálra izgultam magam...tökig felöltözve és magamban mormogva ("mit meg nem teszek én ezért a pasiért") slattyogtam le a társasház mögötti murván álldogáló paripához. Bizonytalanul körbejártam, kulcsot beleillesztettem, ráülök és hórrukkk....marad a helyén. Basszus...a hülye murva, beletehénkedett a paci és nem bírom felállítani, legalábbis nem rajtaülve. Szétnézek, sehol senki, egyébként is Pé azzal engedett el, ne foglalkozzak senkivel, csak legyek nyugodt és türelmes saját magammal, nem sietek sehova, ha valaki nem bírja kivárni, kerüljön ki...Szóval motorról le, mellette állva már sikerült felállítani, szépen feltoltam hát az aszfaltra. Nagy sóhaj, ráülés finom indítás, koncentrálás, egyesbe be....duda a hátam mögül...nem tudom mikor és hogy került oda az az autó, de órákig nem szokott itt senki eljárni, csak az itt lakók, erre persze pont most...az ijedtség persze megvolt, pánikban indulnék és rotty. Lent maradt a lábtartó. Autós idegből kikerül én meg porig alázva pöccentem újra a masinát. Lábtartó ki, indulás. Félútig semmi baj, ragyogó napsütés, aztán egyszer csak a semmiből elkezd esni..Kétségbeesve törölgettem a párát meg a vizet a bukóról miközben azon gondolkodtam, hogy a francba fogok én itt kikanyarodni? Szűk kisutca, nagy forgalom és nem látok!!
Végül eljutottam persze a szüleimig, meg vissza is, de nem mondhatnám, hogy kegyes volt hozzám ez az első út. Bár visszagondolva lehet azért volt ez így, hogy érezzem, jogsi ide vagy oda, nagyon messze vagyok én még a motoros fogalmától, és akár mennyire is maximalista vagyok magammal szemben, a motorozással igenis türelmesebbnek kell lennem (Ezt most főleg arra írom, hogy amint meglett a vizsga én már arról álmodoztam, hogy hú majd ezzel gurulok be munkába stb.stb....hát rá kellett jönnöm, hogy nem tartok én még ott, hogy össze vissza gurulgassak Legalábbis nem ezzel a nagy döggel)
Végeredményben minden jól sült el, megvolt az első gurulás, időközben lejött a jogsim és az ajéndék is nagy sikert aratott
És talán még az a torta sem sikerült olyan rosszul