Azt mondják az okosok, hogy ha már az ember ülő munkát választ, ajánlatos körültekintően megválasztani az ülőalkalmatosságot. Ebből a megfontolásból évek óta egy ilyen nagy gumibogyón ülök a számítógép előtt. Ez a mostani rózsaszín, ha jól számolom kb. a harmadik... volt előtte sárga meg kék is, nem mintha a színe számítana (sokkal inkább a mérete).
Összehasonlítási alapom nincs - mivel kontrollcsoportként nem ültem ugyanennyi időt másmilyen széken - de a sok éve gyakorlatnak köszönhetően ezen is tudok görnyedten, keresztbe tett lábbal, púposan, ülni. De legalább a gerincem alsó része közben még jobban egyensúlyoz, és ezáltal (állítólag) tónusban marad.
A fent említett egészségügyi okok miatt is bosszantó, amikor egyik napról a másikra leereszt alattam a labda.
Történt ugyanis, hogy az újonnan beszerzett macskánk az én ölembe menekült Lőrinc harapdálásai és intenzív szeretet-megnyilvánulásai elől, nem zavarta az sem, hogy ehhez a labdán kell felfutnia. A karmait a gumiba mélyesztve ugrott az ölembe - csodák-csodájára másnap húsz centivel lejjebb ültem, és nem értem fel a klaviatúrát.
Persze ez így nem maradhat, korai lenne még új labdát venni, úgyhogy eldöntöttem, hogy megragasztom. Fényképekkel nem dokumentáltam, ahogy a kádba áztatva kerestem a lyukat a labdán, de végül sikerrel jártam, és meglett a lyuk.
Az első próbálkozás alkalmával - férjem tanácsára - FBS-sel ragasztottam be a lyukat. Persze ahogy megszáradt a ragasztó, egyben levált a kissé érdes gumiról.
Másodszorra a saját fejem után mentem, és a Palmatexet választottam. Viszont nem akartam magam a parkettához ragasztani, ezért kellett valami flekk, amivel a lyukat letakarom. Felrémlett, hogy a motorgumi javító készletben is a gumihoz hasonló kis foltok vannak, amikkel a lyukat kell befoltozni, úgyhogy valami hasonló megoldást kerestem.
Végül szinte magától adódott, hogy egy lufiból vágjam ki a megfelelő méretű plecsnit. Abból van itthon még jó pár darab a motorkiállítás óta, úgyhogy bőven van min gyakorolni, és még színben is passzol a labdámhoz.
A ragasztás menete a ragasztó használati utasításainak megfelelő: picit megsmirgliztem a lyuk környékét, majd vékonyan bekentem a labdát és a lufidarabot is Palmatexel, majd megvártam, amíg szinte teljesen megszárad mindkét rész. Végül jó alaposan összenyomtam őket.
Mielőtt újra felfújtam volna a labdát, vártam egy napot, hogy alaposan megszáradjon a ragasztás. Már második napja tart... csak a macskát nehezen tudom távoltartani magamtól.
Összehasonlítási alapom nincs - mivel kontrollcsoportként nem ültem ugyanennyi időt másmilyen széken - de a sok éve gyakorlatnak köszönhetően ezen is tudok görnyedten, keresztbe tett lábbal, púposan, ülni. De legalább a gerincem alsó része közben még jobban egyensúlyoz, és ezáltal (állítólag) tónusban marad.
A fent említett egészségügyi okok miatt is bosszantó, amikor egyik napról a másikra leereszt alattam a labda.
Történt ugyanis, hogy az újonnan beszerzett macskánk az én ölembe menekült Lőrinc harapdálásai és intenzív szeretet-megnyilvánulásai elől, nem zavarta az sem, hogy ehhez a labdán kell felfutnia. A karmait a gumiba mélyesztve ugrott az ölembe - csodák-csodájára másnap húsz centivel lejjebb ültem, és nem értem fel a klaviatúrát.
Persze ez így nem maradhat, korai lenne még új labdát venni, úgyhogy eldöntöttem, hogy megragasztom. Fényképekkel nem dokumentáltam, ahogy a kádba áztatva kerestem a lyukat a labdán, de végül sikerrel jártam, és meglett a lyuk.
Az első próbálkozás alkalmával - férjem tanácsára - FBS-sel ragasztottam be a lyukat. Persze ahogy megszáradt a ragasztó, egyben levált a kissé érdes gumiról.
Másodszorra a saját fejem után mentem, és a Palmatexet választottam. Viszont nem akartam magam a parkettához ragasztani, ezért kellett valami flekk, amivel a lyukat letakarom. Felrémlett, hogy a motorgumi javító készletben is a gumihoz hasonló kis foltok vannak, amikkel a lyukat kell befoltozni, úgyhogy valami hasonló megoldást kerestem.
Végül szinte magától adódott, hogy egy lufiból vágjam ki a megfelelő méretű plecsnit. Abból van itthon még jó pár darab a motorkiállítás óta, úgyhogy bőven van min gyakorolni, és még színben is passzol a labdámhoz.
A ragasztás menete a ragasztó használati utasításainak megfelelő: picit megsmirgliztem a lyuk környékét, majd vékonyan bekentem a labdát és a lufidarabot is Palmatexel, majd megvártam, amíg szinte teljesen megszárad mindkét rész. Végül jó alaposan összenyomtam őket.
Mielőtt újra felfújtam volna a labdát, vártam egy napot, hogy alaposan megszáradjon a ragasztás. Már második napja tart... csak a macskát nehezen tudom távoltartani magamtól.
