Niki nemrég linkelt a fércbukon egy blogot, amiben egy fiatal kiscsaj azon kesereg, hogy ő hiába életrevaló és ügyes, meg képes eltartani magát, a világ nem úgy működik, hogy ez keresett nőtípus... Sőt, csodálkoznak, hogy létezhet ilyen! Rendszerint belefut olyan hímnemű egyedekbe, akik az agyatlan partivihorinc hülyepicsa kategóriát keresik, persze csak egyéjszakás numerára a 60-90-60-as kategóriából (jah, bocs 90-60-90 
), amivel ugyanúgy lehet villogni mint a Rolexel a csuklóján (holnap meg mást vesz fel, mondjuk az Omegát). Ezeket a nyiroharanc libákat meg könnyű elbájolni egy drágább kocsi kulcsával és egy menőbb karórával, ugyanis az 55 nm-es panelből azok gyakorlatilag bármi áron szabadulnának anyaapa mellől, akár könnyen prostituálják is magukat pár pohár piától és a közelben lebegő pénzeszsák illatától...
Hát igen, a világ ebbe az irányba ment el, a lehetőségek kinyíltak de sokan nem éltek vele, csak várják a sültgalambot. A lehetőségek bővülése nem várt problémát hozott: a választás és döntés képtelenségét, a túl nagy kínálatból. Nézzünk szembe vele: a népek nagy része szívesen választja a legkisebb ellenállású utat: ahol a legkevesebb erőfeszítéssel a legnagyobb kimeríthető haszon várható. A a beleülés a jóba az menő. Az meg egy másik dolog, hogy a mézesmadzag egyébként kurva keserű méz nélkül: ugyanis akinek már van mit a tejbe aprítani, az megküzdött érte, és nehezen adja. Viszont előszeretettel kihasználja az ilyen kis ostoba csitriket, és könnyen jött-könnyen megy alapon kényelmesen beletörli a farkát, majd odébb áll, mint aki jól végezte dolgát... Tragikus, de van ennél rosszabb is. Hogy a pasik is elkezdtek prostituálódni. Anno, amikor híre ment hogy kájeftém van, hirtelen beindult körülöttem a pezsgés, nem értettem, mi a jóisten történt, hogy így megnőtt az ázsióm. Aztán beleszaladtam egy normálisnak tűnő srácba, majd amikor fél év múlva arról áradozott nekem, hogy milyen autót szeretne ha majd én vennék neki, mert én milyen ügyes és talpraesett vagyok, akkor hirtelen lehullt a hályog a szememről. Visszakérdeztem: ééééén? Ááá, csak viccelt. Elkezdtem odafigyelni a tevékenységeire, aztán egy hónap múlva hasonlóan viccesen visszaköltöztettem anyukájához, az meg szomorúan konstatálta, hogy mennyivel könnyebb volt a fiacskája nélkül anyagilag... Valóban, nekem is könnyebb lett nélküle! Gyakorlatilag eltartottam fél évig. Ami nem is lett volna gond, ha ez egy átmeneti állapot akármi miatt, de amikor már látod, hogy valaki rajtad élőzik, nálam végzetesen lerontja a libidót és a potencia se imponál. Mert az van minden sarkon, sőt, bizonyos szakboltokban még külön vásárolható egyedi igények alapján is olyan formájú és olyan kivitelű, amilyet csak akarok, és sokkal kevesebbe kerül mint egy fickót eltartani, szimplán csak egyszeri költség. (Fujj a rohadt kapitalista.) Mert a valódi lompos végén viszont nem mindegy ki van.
Egyik haver mondta néhány éve nekem pökhendi-kötekedő módon, hogy minek nekem egy egész tehén ha csak egy pohár tejet akarok inni. Mire a rezignált válaszom csak annyi volt, hogy: így vagyok én is a kolbásszal, minek azért egy egész disznót tartani... Paprikavörös lett, és azt mondta, 15 éve ezt neki senki se tudta így megválaszolni. Hát jah, a világ megváltozott, vannak nők, akik képesek eltartani magukat. A világ megváltozott, a lehetőségek megnyíltak, az értékrendek, a kapcsolatrendszerek már másként működnek, főként a nőknek nagyobb a lehetősége az ügyben, hogy eltartsa magát, vagy előrébb lépjen. Sok könnyű megoldást kereső esik pofára, és nem látja, hogy a népesség gazdagabbik feléhez nem elég odatartani a puncit/kukit. Azoknak akiknek van mit tejbe aprítani, azok nem hülyék, de rendszerint előszeretettel és szórakozásból szívesen vámolják az ordas barmokat. Legyen az férfi vagy nő, ha már megküzdött a maga vackaiért, nehezen fogja az megosztani, maximum szórakozásból dob néhány morzsát az ostobábbnak, amitől annak szeme-szája-lába tágra nyílik, és ideig-óráig még meg is felel.
Aztán az életre valóbb, ahogyan megszedte magát, útközben szép lassan gyanakvóvá válik. Mivel értelmes, a saját kárán pedig gyorsan tanul, hamar levágja az élőzőket, a szimplán ostobát meg messziről kerüli mert zavaró a szellemi eltérés. Megépítette a maga várát, elvan benne, és a herceg/hercegnő csak nem érkezik. Ha meg érkezik, addigra már ő sem akar hinni a szemének....
), amivel ugyanúgy lehet villogni mint a Rolexel a csuklóján (holnap meg mást vesz fel, mondjuk az Omegát). Ezeket a nyiroharanc libákat meg könnyű elbájolni egy drágább kocsi kulcsával és egy menőbb karórával, ugyanis az 55 nm-es panelből azok gyakorlatilag bármi áron szabadulnának anyaapa mellől, akár könnyen prostituálják is magukat pár pohár piától és a közelben lebegő pénzeszsák illatától...Hát igen, a világ ebbe az irányba ment el, a lehetőségek kinyíltak de sokan nem éltek vele, csak várják a sültgalambot. A lehetőségek bővülése nem várt problémát hozott: a választás és döntés képtelenségét, a túl nagy kínálatból. Nézzünk szembe vele: a népek nagy része szívesen választja a legkisebb ellenállású utat: ahol a legkevesebb erőfeszítéssel a legnagyobb kimeríthető haszon várható. A a beleülés a jóba az menő. Az meg egy másik dolog, hogy a mézesmadzag egyébként kurva keserű méz nélkül: ugyanis akinek már van mit a tejbe aprítani, az megküzdött érte, és nehezen adja. Viszont előszeretettel kihasználja az ilyen kis ostoba csitriket, és könnyen jött-könnyen megy alapon kényelmesen beletörli a farkát, majd odébb áll, mint aki jól végezte dolgát... Tragikus, de van ennél rosszabb is. Hogy a pasik is elkezdtek prostituálódni. Anno, amikor híre ment hogy kájeftém van, hirtelen beindult körülöttem a pezsgés, nem értettem, mi a jóisten történt, hogy így megnőtt az ázsióm. Aztán beleszaladtam egy normálisnak tűnő srácba, majd amikor fél év múlva arról áradozott nekem, hogy milyen autót szeretne ha majd én vennék neki, mert én milyen ügyes és talpraesett vagyok, akkor hirtelen lehullt a hályog a szememről. Visszakérdeztem: ééééén? Ááá, csak viccelt. Elkezdtem odafigyelni a tevékenységeire, aztán egy hónap múlva hasonlóan viccesen visszaköltöztettem anyukájához, az meg szomorúan konstatálta, hogy mennyivel könnyebb volt a fiacskája nélkül anyagilag... Valóban, nekem is könnyebb lett nélküle! Gyakorlatilag eltartottam fél évig. Ami nem is lett volna gond, ha ez egy átmeneti állapot akármi miatt, de amikor már látod, hogy valaki rajtad élőzik, nálam végzetesen lerontja a libidót és a potencia se imponál. Mert az van minden sarkon, sőt, bizonyos szakboltokban még külön vásárolható egyedi igények alapján is olyan formájú és olyan kivitelű, amilyet csak akarok, és sokkal kevesebbe kerül mint egy fickót eltartani, szimplán csak egyszeri költség. (Fujj a rohadt kapitalista.) Mert a valódi lompos végén viszont nem mindegy ki van.
Egyik haver mondta néhány éve nekem pökhendi-kötekedő módon, hogy minek nekem egy egész tehén ha csak egy pohár tejet akarok inni. Mire a rezignált válaszom csak annyi volt, hogy: így vagyok én is a kolbásszal, minek azért egy egész disznót tartani... Paprikavörös lett, és azt mondta, 15 éve ezt neki senki se tudta így megválaszolni. Hát jah, a világ megváltozott, vannak nők, akik képesek eltartani magukat. A világ megváltozott, a lehetőségek megnyíltak, az értékrendek, a kapcsolatrendszerek már másként működnek, főként a nőknek nagyobb a lehetősége az ügyben, hogy eltartsa magát, vagy előrébb lépjen. Sok könnyű megoldást kereső esik pofára, és nem látja, hogy a népesség gazdagabbik feléhez nem elég odatartani a puncit/kukit. Azoknak akiknek van mit tejbe aprítani, azok nem hülyék, de rendszerint előszeretettel és szórakozásból szívesen vámolják az ordas barmokat. Legyen az férfi vagy nő, ha már megküzdött a maga vackaiért, nehezen fogja az megosztani, maximum szórakozásból dob néhány morzsát az ostobábbnak, amitől annak szeme-szája-lába tágra nyílik, és ideig-óráig még meg is felel.
Aztán az életre valóbb, ahogyan megszedte magát, útközben szép lassan gyanakvóvá válik. Mivel értelmes, a saját kárán pedig gyorsan tanul, hamar levágja az élőzőket, a szimplán ostobát meg messziről kerüli mert zavaró a szellemi eltérés. Megépítette a maga várát, elvan benne, és a herceg/hercegnő csak nem érkezik. Ha meg érkezik, addigra már ő sem akar hinni a szemének....
