Másnap tehát újra nyeregbe pattantunk és hálistennek ragyogó napsütésben, elhagytuk Tordát.
Utunkat megszakítva kis kitérőt tettünk Vajdahunyad vára felé, kár is lett volna kihagyni, nagyon szép hely, bár kicsit fájdalmas látni, hogy a magyar kiírásokban mennyi a hiba, néha az az érzése az embernek, hogy direkt, mintegy megcsúfolásaként az amúgy ízig vérig magyar várnak. Ugyanakkor azt jó volt látni, hogy legalább rendben van tarva, hál'istennek ért nekik annyit, hogy ne hagyják tönkremenni.
Csatolás megtekintése 13942Csatolás megtekintése 13943Csatolás megtekintése 13944
Külön jó volt, hogy a bejáratnál egy magyar bácsi lépett oda hozzánk, és kedvesen felajánlotta, vigyáz a motorokra meg a cuccainkra, hagyjuk csak ott nyugodtan, neki úgy is itt a kis boltja mellettünk, rajta tartja a fél szemét a gépeken. Tekintettel a kellemes kis negyven fokra én egy csinos kis bokor mögött átvedlettem rövidgatyára, ami rettentően jól esett, mert már konkrétan a hőguta kerülgetett. 1-2 óra alatt bejártuk ezt a gyönyörű hagyatékát kicsi kis nemzetünknek, majd tovább indultunk úticélunk felé. Útközben még sikerült belefutnunk egy nem mindennapi dugóba, sajnos erről képem nincs és ha lenne sem adná vissza az élményt. Kilométereken keresztül gurultunk át szlalomozva a gépkocsik és a kamionok teljesen beállt sorai közt. Jóleső és meglepő volt, hogy átjutásunkat nemhogy nem akadályozták, de a kamionosok időről időre segítettek minket, intve ha szemből szabad volt az út (nem úgy mint itthon ). Voltak szakaszok, ahol a járdára kényszerültünk fel és bizony ha nem motorral megyünk még most is ott állnánk valahol
Órákon át küzdöttük előre magunkat méterenként mire sikerült kikeveredni. Megálltunk egy benzinkútnál és rongybabaként rogytunk össze, valaki beszaladt egy doboz cigiért, mert bár négyünk közül senki sem dohányzott úgy komolyabban (csak bulidohányosok voltunk, én most már az sem), akkor valahogy úgy éreztük, hogy basszus ezután KELL.
Egy cigi, egy energiaital némi víz és kaja után, amit vagy 10pár figyelő kóborkutyaszem kísért, újra nyeregbe szálltunk és egy utolsó hajrával elérkeztünk a Transzfogaras lábához egy kis falucskába. Kezdődhetett a szálláskeresés, helyi néni kézzel lábbal magyarázta, neki nincs ennyi helye, de menjünk utána, megkérdezi máshol. A srácok végül úgy döntöttek mi lányok ne császkáljunk össze vissza, letettek minket a motornál és ők eltűntek vagy egy félórára a nénivel. Mi közben végignéztük, ahogy hazasétál a falu állatállománya, lovat szőrén ülő kisgyerekek hajtották csujjogatva a csordát hazafele, bár tudták azok maguktól is az utat, csak egy egy makacsabb bika állt meg útközben, hogy mélyről jövő bőgéssel tudassa ki a főnök a vidéken.
Na és voltak művelt tehenek is, akik a járdát vették igénybe a hazacaplatáshoz: Csatolás megtekintése 13946.
Végül a fiúk visszajöttek értünk és elindultunk a szállásunk felé. Megint szerencsénk volt, jó hely, szép kilátás, zárt udvar és olcsó árak (1500Ft/fő, Magyarországon már nemigen száll meg az ember ennyiből).
Kilátás: Csatolás megtekintése 13947
Folyt köv.
Utunkat megszakítva kis kitérőt tettünk Vajdahunyad vára felé, kár is lett volna kihagyni, nagyon szép hely, bár kicsit fájdalmas látni, hogy a magyar kiírásokban mennyi a hiba, néha az az érzése az embernek, hogy direkt, mintegy megcsúfolásaként az amúgy ízig vérig magyar várnak. Ugyanakkor azt jó volt látni, hogy legalább rendben van tarva, hál'istennek ért nekik annyit, hogy ne hagyják tönkremenni.
Csatolás megtekintése 13942Csatolás megtekintése 13943Csatolás megtekintése 13944
Külön jó volt, hogy a bejáratnál egy magyar bácsi lépett oda hozzánk, és kedvesen felajánlotta, vigyáz a motorokra meg a cuccainkra, hagyjuk csak ott nyugodtan, neki úgy is itt a kis boltja mellettünk, rajta tartja a fél szemét a gépeken. Tekintettel a kellemes kis negyven fokra én egy csinos kis bokor mögött átvedlettem rövidgatyára, ami rettentően jól esett, mert már konkrétan a hőguta kerülgetett. 1-2 óra alatt bejártuk ezt a gyönyörű hagyatékát kicsi kis nemzetünknek, majd tovább indultunk úticélunk felé. Útközben még sikerült belefutnunk egy nem mindennapi dugóba, sajnos erről képem nincs és ha lenne sem adná vissza az élményt. Kilométereken keresztül gurultunk át szlalomozva a gépkocsik és a kamionok teljesen beállt sorai közt. Jóleső és meglepő volt, hogy átjutásunkat nemhogy nem akadályozták, de a kamionosok időről időre segítettek minket, intve ha szemből szabad volt az út (nem úgy mint itthon ). Voltak szakaszok, ahol a járdára kényszerültünk fel és bizony ha nem motorral megyünk még most is ott állnánk valahol
Órákon át küzdöttük előre magunkat méterenként mire sikerült kikeveredni. Megálltunk egy benzinkútnál és rongybabaként rogytunk össze, valaki beszaladt egy doboz cigiért, mert bár négyünk közül senki sem dohányzott úgy komolyabban (csak bulidohányosok voltunk, én most már az sem), akkor valahogy úgy éreztük, hogy basszus ezután KELL.
Egy cigi, egy energiaital némi víz és kaja után, amit vagy 10pár figyelő kóborkutyaszem kísért, újra nyeregbe szálltunk és egy utolsó hajrával elérkeztünk a Transzfogaras lábához egy kis falucskába. Kezdődhetett a szálláskeresés, helyi néni kézzel lábbal magyarázta, neki nincs ennyi helye, de menjünk utána, megkérdezi máshol. A srácok végül úgy döntöttek mi lányok ne császkáljunk össze vissza, letettek minket a motornál és ők eltűntek vagy egy félórára a nénivel. Mi közben végignéztük, ahogy hazasétál a falu állatállománya, lovat szőrén ülő kisgyerekek hajtották csujjogatva a csordát hazafele, bár tudták azok maguktól is az utat, csak egy egy makacsabb bika állt meg útközben, hogy mélyről jövő bőgéssel tudassa ki a főnök a vidéken.
Na és voltak művelt tehenek is, akik a járdát vették igénybe a hazacaplatáshoz: Csatolás megtekintése 13946.
Végül a fiúk visszajöttek értünk és elindultunk a szállásunk felé. Megint szerencsénk volt, jó hely, szép kilátás, zárt udvar és olcsó árak (1500Ft/fő, Magyarországon már nemigen száll meg az ember ennyiből).
Kilátás: Csatolás megtekintése 13947
Folyt köv.
