Megpróbálom folytatni, nagyjából ott, ahol tegnap abbahagytam. Lehet ellenkezik a blogírás szabályaival(soha életemben nem írtam még blogot), hogy ilyen gyors egymásutánban írok (és tuti hogy ez később már nem így lesz), de valahogy be kell hoznom magamat, hogy végre majd jelenidőben is írhassak. 
Ugyanakkor, ha már a kezdetekkel indítottam, nem akarom átugrani az elmúlt 2 évet említés nélkül. Mert úgy valahogy nem lenne teljes..
Nos tehát...pár hónap alatt az első panoráma körúti élmények után már viszonylag gyakorlott benzintyúkká avanzsálódtam. Főleg mert, ahogy egyszer morcosabb kedvemben Pé-nek megfogalmaztam, mi aztán még a budira is motorral járunk (és szerintem meg is tettük volna, ha befér).
Persze, mivel mással mentünk volna? Kocsi nuku, akkoriban bicikli is csak nekem volt. Nagyjából egy időben a motorvétellel költöztünk ugyanis össze egy albérletbe. Minden pénzünk a motorozásra meg a költözködésre (ágyat venni stb) ment. Ráadásul én még akkoriban friss diplomás munkanélküli voltam (és még azután vagy egy évig :/ ), szóval Pé keresetéből éltünk, meg abból amivel a szüleink kisegítettek.
No persze szép lassan beleszerettünk a motorozásba... De nem csak úgy hobbi módra. Hanem úgy igazán. Mi ezzel jártunk (és járunk a mai napig) bevásárolni. Nem.Nem kenyeret venni a sarki boltba. Hanem bevásárolni, úgy rendesen, megpakolósan, "szupermarketesen".
Emlékszem vagy egy hónapja a pénztáros csaj látta, hogy a bukókat szorongatva pakolgatjuk a jól megrakott kosarat és teljesen elhűlve kérdezte, hogy mi ezt most komolyan motorral visszük el? Pé kinézett a hátasunkra és vigyorogva válaszolta az elképedt pénztárosnak:"Persze (mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga)
Később láttuk, ahogy a csaj tátott szájjal nézte végig a pakolásunkat. Hátsó doboz teli, némi szuszakolás, igazgatás, nyomkodás, óvatos lecsukás. Jöhet a tanktáska. Ide menjen a tojás, mert az a múltkor kicsit megjárta a hátsó dobozban és nem volt jó takarítani. Jöhetnek a sérülékenyebb dolgok, vagy ami kicsit nehezebb, legalább nem a hátsó dobozt terhelik.Kész is. Kosár visszatol, motorra ráül. Pé ugyan semmit nem lát a műszerfalból a tornyosuló tanktáska miatt de sebaj. Érzi ő már. Nem kell látnia
Nem számított hogy 40fok van, vagy zuhog, nem hagytunk ki alkalmat, hogy felüljünk a gépre. Persze ehhez kellett a szuper kis védőcucc, amit még az első pesti út után beszereztünk. Nem akartunk még egy elázós élménnyel gazdagodni
Hétvégente ha megtehettük, kiruccantunk egy-egy egynapos körútra. Zemplén, Bükk, Eger ezek voltak a kedvelt úti céljaink. Kipróbáltuk a Yamaha tájékozódási túrát, az is nagyon tetszett. Elkezdtük figyelgetni a motoros eseményeket, eljártunk a szezonnyitó-záró gurulásokra amiket a HBME szervez évről évre, igyekeztünk mindenhol ott lenni ahol csak tudtunk
Egy tokaji túránk alkalmából kipróbálhattam milyen kissé kapatosan ülni hátul (valakinek muszáj volt bort kóstolnia). Hát, ha lehet máskor kihagyom, gondoltam. De nem lehetett, mert nekünk be kellett motorozni a szatmári pálinka utat is. Na az már durvább volt. Még jó, hogy útközben visszafele akadt egy komp, ahol az ember kissé becsiccsentett lánya kapott némi időt hogy kiröhögje magát. Aztán persze félóra múlva meg meg kellett állni egy energiaitalért mert elkezdtem hátul kókadozni és az annyira nem egészséges 100 felett. Bár 2 év alatt kigyakoroltam a félig alvás művészetét is, amikor már csukva van a szemem, de még nem fejelem le Pé-t
Nehéz felölelni 2 évet.Azt hiszem nem is lehet. Olyan sok út, élmény, egy egész könyv sem lenne talán elég. Tömörítem hát egy kicsit...
Múlt évben megjártuk a Transzfogarast, ez volt azt hiszem a legnagyobb túránk motorral. Megéltünk mindent amit kell, 20km-es kocsioszlop kerülgetésétől, a hajnalig tartó szálláskeresésen át, a hazafele úton való lerobbanásig. Szerencsére az már Magyarországon történt nem sokkal a határ után.
2 motorral voltunk 4en (2 pár) így mi lecsücsültünk az árokpartra (40fok) és vártuk, hogy a másik pár elérje Debrecent és visszajöjjenek értünk egy utánfutóval. Pé-vel lepiknikeltünk egy árnyas fa alá, de úgy negyedóra múlva rájöttünk, hogy így is meleg van, nekünk meg nincs vizünk. És ez így nagyon nem lesz jó.
Én nem messze kinéztem magamnak egy kis falut, látszottak a házak tetejei és Pé tiltakozásának ellenére elindultam vízért.(Ő akart menni, de mondtam, hogy ez nem jó ötlet mert egyrészt ha én maradok a motorral a határ közelében az útszélen, az felhívás keringőre egy két rosszabb arcú kamionosnak, másrészt egy nőnek mindig hamarabb segítenek mint egy férfinak, mert tőlünk azért csak kevésbé tartanak.)
Ugyanis ahogy számítottam rá vasárnap lévén, minden zárva volt. Kétségbeesetten és marha szomjasan indultam el vissza szememmel kutatva egy kutat, ami falvakban azért néha előfordul kis szerencsével, amikor egy néni megállt mellettem a biciklijével és megkérdezte mi a gond. Elregéltem neki a történetünket, ő pedig mondta, hogy kövessem. 4 üvegnyi ásványvízzel tértem vissza kissé kimerülten Pé-hez. Vannak még jó emberek, azóta is sokat gondolok rájuk, Isten áldja őket, életmentők voltak
Amúgy a Transzfogaras gyönyörű hely, ajánlom mindenkinek, páratlan élmény Csak próbáljatok nem 40 fokban elindulni és akkor nem sül meg a generátor
Sok helyen voltunk még. Ebből kettőt emelnék már csak ki, mert megint kisregényt írok
Az egyik a nászutunk, ami Balatonszemesre vezetett le, a másik a Hungaroring bemotorozása, amit a Közlekedés Biztonságáért Alapítvány jóvoltából tehettünk meg.
Mindkettő nagy élmény volt Bár a Hungaroringnél ijesztgettek az elején, hogy utas nem maradhat, de hál'istennek nem így lett (megjegyzem később az "ijesztgetőm" - aki kiosztó hangnemben közölte, hogy mit gondolok én magamról, nem lehetnek utasok - volt az egyetlen, akit nem vitt magával a sofőrje...biztos a jóindulat szólt belőle..)
Nászútra motorral menni pedig, ahogy a reklámban is mondják megfizethetetlen (minden másra ott a ...). Begurultuk a partot, átkompoltunk Tihanyba, hazafele úton pedig Esztergom érintésével (és a bazilika megcsodálása után) Visegrádba vezetett az utunk. Itt megszálltunk (nem kicsit drága hely), majd másnap meglestük a fellegvárat és még bolyongtunk kicsit a környéken.
Örök élmény marad, és higgyétek el nem kevesebb ez sem semmivel mint egy ciprusi nyaralás. Csak más jellegű
Mindenesetre, ha még tehetitek, menjetek ti is motorral nászútra, mert repülőre mindenki fel tud szállni (mert arra ott a m-card), de motorra nem
Na és akkor legyen ez a végszó mára.
Legyen szép napotok
Ugyanakkor, ha már a kezdetekkel indítottam, nem akarom átugrani az elmúlt 2 évet említés nélkül. Mert úgy valahogy nem lenne teljes..
Nos tehát...pár hónap alatt az első panoráma körúti élmények után már viszonylag gyakorlott benzintyúkká avanzsálódtam. Főleg mert, ahogy egyszer morcosabb kedvemben Pé-nek megfogalmaztam, mi aztán még a budira is motorral járunk (és szerintem meg is tettük volna, ha befér).
Persze, mivel mással mentünk volna? Kocsi nuku, akkoriban bicikli is csak nekem volt. Nagyjából egy időben a motorvétellel költöztünk ugyanis össze egy albérletbe. Minden pénzünk a motorozásra meg a költözködésre (ágyat venni stb) ment. Ráadásul én még akkoriban friss diplomás munkanélküli voltam (és még azután vagy egy évig :/ ), szóval Pé keresetéből éltünk, meg abból amivel a szüleink kisegítettek.
No persze szép lassan beleszerettünk a motorozásba... De nem csak úgy hobbi módra. Hanem úgy igazán. Mi ezzel jártunk (és járunk a mai napig) bevásárolni. Nem.Nem kenyeret venni a sarki boltba. Hanem bevásárolni, úgy rendesen, megpakolósan, "szupermarketesen".
Emlékszem vagy egy hónapja a pénztáros csaj látta, hogy a bukókat szorongatva pakolgatjuk a jól megrakott kosarat és teljesen elhűlve kérdezte, hogy mi ezt most komolyan motorral visszük el? Pé kinézett a hátasunkra és vigyorogva válaszolta az elképedt pénztárosnak:"Persze (mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga)
Később láttuk, ahogy a csaj tátott szájjal nézte végig a pakolásunkat. Hátsó doboz teli, némi szuszakolás, igazgatás, nyomkodás, óvatos lecsukás. Jöhet a tanktáska. Ide menjen a tojás, mert az a múltkor kicsit megjárta a hátsó dobozban és nem volt jó takarítani. Jöhetnek a sérülékenyebb dolgok, vagy ami kicsit nehezebb, legalább nem a hátsó dobozt terhelik.Kész is. Kosár visszatol, motorra ráül. Pé ugyan semmit nem lát a műszerfalból a tornyosuló tanktáska miatt de sebaj. Érzi ő már. Nem kell látnia
Nem számított hogy 40fok van, vagy zuhog, nem hagytunk ki alkalmat, hogy felüljünk a gépre. Persze ehhez kellett a szuper kis védőcucc, amit még az első pesti út után beszereztünk. Nem akartunk még egy elázós élménnyel gazdagodni
Hétvégente ha megtehettük, kiruccantunk egy-egy egynapos körútra. Zemplén, Bükk, Eger ezek voltak a kedvelt úti céljaink. Kipróbáltuk a Yamaha tájékozódási túrát, az is nagyon tetszett. Elkezdtük figyelgetni a motoros eseményeket, eljártunk a szezonnyitó-záró gurulásokra amiket a HBME szervez évről évre, igyekeztünk mindenhol ott lenni ahol csak tudtunk
Egy tokaji túránk alkalmából kipróbálhattam milyen kissé kapatosan ülni hátul (valakinek muszáj volt bort kóstolnia). Hát, ha lehet máskor kihagyom, gondoltam. De nem lehetett, mert nekünk be kellett motorozni a szatmári pálinka utat is. Na az már durvább volt. Még jó, hogy útközben visszafele akadt egy komp, ahol az ember kissé becsiccsentett lánya kapott némi időt hogy kiröhögje magát. Aztán persze félóra múlva meg meg kellett állni egy energiaitalért mert elkezdtem hátul kókadozni és az annyira nem egészséges 100 felett. Bár 2 év alatt kigyakoroltam a félig alvás művészetét is, amikor már csukva van a szemem, de még nem fejelem le Pé-t
Nehéz felölelni 2 évet.Azt hiszem nem is lehet. Olyan sok út, élmény, egy egész könyv sem lenne talán elég. Tömörítem hát egy kicsit...
Múlt évben megjártuk a Transzfogarast, ez volt azt hiszem a legnagyobb túránk motorral. Megéltünk mindent amit kell, 20km-es kocsioszlop kerülgetésétől, a hajnalig tartó szálláskeresésen át, a hazafele úton való lerobbanásig. Szerencsére az már Magyarországon történt nem sokkal a határ után.
2 motorral voltunk 4en (2 pár) így mi lecsücsültünk az árokpartra (40fok) és vártuk, hogy a másik pár elérje Debrecent és visszajöjjenek értünk egy utánfutóval. Pé-vel lepiknikeltünk egy árnyas fa alá, de úgy negyedóra múlva rájöttünk, hogy így is meleg van, nekünk meg nincs vizünk. És ez így nagyon nem lesz jó.
Én nem messze kinéztem magamnak egy kis falut, látszottak a házak tetejei és Pé tiltakozásának ellenére elindultam vízért.(Ő akart menni, de mondtam, hogy ez nem jó ötlet mert egyrészt ha én maradok a motorral a határ közelében az útszélen, az felhívás keringőre egy két rosszabb arcú kamionosnak, másrészt egy nőnek mindig hamarabb segítenek mint egy férfinak, mert tőlünk azért csak kevésbé tartanak.)
Ugyanis ahogy számítottam rá vasárnap lévén, minden zárva volt. Kétségbeesetten és marha szomjasan indultam el vissza szememmel kutatva egy kutat, ami falvakban azért néha előfordul kis szerencsével, amikor egy néni megállt mellettem a biciklijével és megkérdezte mi a gond. Elregéltem neki a történetünket, ő pedig mondta, hogy kövessem. 4 üvegnyi ásványvízzel tértem vissza kissé kimerülten Pé-hez. Vannak még jó emberek, azóta is sokat gondolok rájuk, Isten áldja őket, életmentők voltak
Amúgy a Transzfogaras gyönyörű hely, ajánlom mindenkinek, páratlan élmény
Csak próbáljatok nem 40 fokban elindulni és akkor nem sül meg a generátorSok helyen voltunk még. Ebből kettőt emelnék már csak ki, mert megint kisregényt írok
Az egyik a nászutunk, ami Balatonszemesre vezetett le, a másik a Hungaroring bemotorozása, amit a Közlekedés Biztonságáért Alapítvány jóvoltából tehettünk meg.
Mindkettő nagy élmény volt
Bár a Hungaroringnél ijesztgettek az elején, hogy utas nem maradhat, de hál'istennek nem így lett (megjegyzem később az "ijesztgetőm" - aki kiosztó hangnemben közölte, hogy mit gondolok én magamról, nem lehetnek utasok - volt az egyetlen, akit nem vitt magával a sofőrje...biztos a jóindulat szólt belőle..)Nászútra motorral menni pedig, ahogy a reklámban is mondják megfizethetetlen (minden másra ott a ...). Begurultuk a partot, átkompoltunk Tihanyba, hazafele úton pedig Esztergom érintésével (és a bazilika megcsodálása után) Visegrádba vezetett az utunk. Itt megszálltunk (nem kicsit drága hely), majd másnap meglestük a fellegvárat és még bolyongtunk kicsit a környéken.
Örök élmény marad, és higgyétek el nem kevesebb ez sem semmivel mint egy ciprusi nyaralás. Csak más jellegű
Mindenesetre, ha még tehetitek, menjetek ti is motorral nászútra, mert repülőre mindenki fel tud szállni (mert arra ott a m-card), de motorra nem
Na és akkor legyen ez a végszó mára.
Legyen szép napotok
