Jár errefelé egy öreg néni, minden reggel fél hétkor végigmegy az utcában. Szép komótosan halad, domboldalban vagyunk és lassan, óvatosan, pihegve megy végig az utcán. Az összes kutyát névről szólítja, ahogy halad el a kerítések mellet, és persze Macit is. Minden kutyához van pár szava, kedvesen teszi, és azok nem is nagyon ugatják meg. Kicsit furcsa a néni, embereknek nem köszön, csak a kutyáknak. 
A néniről nem tudja senki sem hogy hol lakik, vagy hová megy rendszeresen, valószínűleg messzire gyalogol még innen. Úgy esett az, hogy Maci még tinikutya volt, amikor is minden reggel mérgesen ugatva találtam, mire egyik nap kimentem, hogy mi ez a menetrend szerinti csaholás. Aztán másnap hangosan néven szólítva elhívtam a kerítéstől a kutyát amikor jött az asszony. Így a néni megtudta Maci nevét is, aki azóta néven szólítva beszél hozzá, Ő meg azóta nem kiabál vele. (Mit tesz a diplomácia...) A néne nem biztos hogy százas, emberekhez sosem beszél, sőt rájuk se néz, de minden kutyának van valami mondanivalója elhaladtában: Mi van Borzas, ma elég gyűrötten nézel ki?, Döme, hát maradjál már békibe! aztán: Morzsi, ma nagyon felbosszantottak, ne legyél te is hülye...! Mi van már Leila, nem is köszönsz? Nahát, te egy új kiskutya vagy errefelé, viseld ám jól majd magad! és Tacsikám, ma jó napod lehet mert nagyon kis virgonc vagy! stb. Szóval ez a néne nem áll meg simogatni őket, csak beszél hozzájuk. Van viszont egy kedvenc kutyus az utca végén, és annál mindig megáll símogatni. Az a kutya bizony a sor végén lakik, és már messziről kiszúrja a nénét! A blöki, amint kiradarozza a néne hangját a reggeli csiripelésből, szó szerint felüvölt neki a domboldalra, "vávávááuuuuuuuu" jól elhullámosítva a végén, és csak akkor csinálja ezt, amikor a néne jön Sosem hallom ezt a kutyát így nyűszítve gyeremárhívni, csak amikor a néni jön. Valószínűleg ez a hívójelük egymásnak 
A néne pedig lekiabál: Jövökmáááár! Váváváuuuuuuuu - Jövökmááááár - Váváuuuuuu! - Jövökmáááár. Ezt így az utca elején-végén távolságban háromszor előadják, aztán néne meggyorsítja a lépteit, és a lenti kutya megnyugszik.
Nekem tetszenek ők. Jó itt ücsörögni reggel a verandán a kakaóval és hallgatni a barátkozásukat.
A néniről nem tudja senki sem hogy hol lakik, vagy hová megy rendszeresen, valószínűleg messzire gyalogol még innen. Úgy esett az, hogy Maci még tinikutya volt, amikor is minden reggel mérgesen ugatva találtam, mire egyik nap kimentem, hogy mi ez a menetrend szerinti csaholás. Aztán másnap hangosan néven szólítva elhívtam a kerítéstől a kutyát amikor jött az asszony. Így a néni megtudta Maci nevét is, aki azóta néven szólítva beszél hozzá, Ő meg azóta nem kiabál vele. (Mit tesz a diplomácia...) A néne nem biztos hogy százas, emberekhez sosem beszél, sőt rájuk se néz, de minden kutyának van valami mondanivalója elhaladtában: Mi van Borzas, ma elég gyűrötten nézel ki?, Döme, hát maradjál már békibe! aztán: Morzsi, ma nagyon felbosszantottak, ne legyél te is hülye...! Mi van már Leila, nem is köszönsz? Nahát, te egy új kiskutya vagy errefelé, viseld ám jól majd magad! és Tacsikám, ma jó napod lehet mert nagyon kis virgonc vagy! stb. Szóval ez a néne nem áll meg simogatni őket, csak beszél hozzájuk. Van viszont egy kedvenc kutyus az utca végén, és annál mindig megáll símogatni. Az a kutya bizony a sor végén lakik, és már messziről kiszúrja a nénét! A blöki, amint kiradarozza a néne hangját a reggeli csiripelésből, szó szerint felüvölt neki a domboldalra, "vávávááuuuuuuuu" jól elhullámosítva a végén, és csak akkor csinálja ezt, amikor a néne jön Sosem hallom ezt a kutyát így nyűszítve gyeremárhívni, csak amikor a néni jön. Valószínűleg ez a hívójelük egymásnak A néne pedig lekiabál: Jövökmáááár! Váváváuuuuuuuu - Jövökmááááár - Váváuuuuuu! - Jövökmáááár. Ezt így az utca elején-végén távolságban háromszor előadják, aztán néne meggyorsítja a lépteit, és a lenti kutya megnyugszik. Nekem tetszenek ők. Jó itt ücsörögni reggel a verandán a kakaóval és hallgatni a barátkozásukat.
