Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

A kutyás asszony

Jár errefelé egy öreg néni, minden reggel fél hétkor végigmegy az utcában. Szép komótosan halad, domboldalban vagyunk és lassan, óvatosan, pihegve megy végig az utcán. Az összes kutyát névről szólítja, ahogy halad el a kerítések mellet, és persze Macit is. Minden kutyához van pár szava, kedvesen teszi, és azok nem is nagyon ugatják meg. Kicsit furcsa a néni, embereknek nem köszön, csak a kutyáknak. :) A néniről nem tudja senki sem hogy hol lakik, vagy hová megy rendszeresen, valószínűleg messzire gyalogol még innen. Úgy esett az, hogy Maci még tinikutya volt, amikor is minden reggel mérgesen ugatva találtam, mire egyik nap kimentem, hogy mi ez a menetrend szerinti csaholás. Aztán másnap hangosan néven szólítva elhívtam a kerítéstől a kutyát amikor jött az asszony. Így a néni megtudta Maci nevét is, aki azóta néven szólítva beszél hozzá, Ő meg azóta nem kiabál vele. (Mit tesz a diplomácia...) A néne nem biztos hogy százas, emberekhez sosem beszél, sőt rájuk se néz, de minden kutyának van valami mondanivalója elhaladtában: Mi van Borzas, ma elég gyűrötten nézel ki?, Döme, hát maradjál már békibe! aztán: Morzsi, ma nagyon felbosszantottak, ne legyél te is hülye...! Mi van már Leila, nem is köszönsz? Nahát, te egy új kiskutya vagy errefelé, viseld ám jól majd magad! és Tacsikám, ma jó napod lehet mert nagyon kis virgonc vagy! stb. Szóval ez a néne nem áll meg simogatni őket, csak beszél hozzájuk. Van viszont egy kedvenc kutyus az utca végén, és annál mindig megáll símogatni. Az a kutya bizony a sor végén lakik, és már messziről kiszúrja a nénét! A blöki, amint kiradarozza a néne hangját a reggeli csiripelésből, szó szerint felüvölt neki a domboldalra, "vávávááuuuuuuuu" jól elhullámosítva a végén, és csak akkor csinálja ezt, amikor a néne jön :) Sosem hallom ezt a kutyát így nyűszítve gyeremárhívni, csak amikor a néni jön. Valószínűleg ez a hívójelük egymásnak :D A néne pedig lekiabál: Jövökmáááár! Váváváuuuuuuuu - Jövökmááááár - Váváuuuuuu! - Jövökmáááár. Ezt így az utca elején-végén távolságban háromszor előadják, aztán néne meggyorsítja a lépteit, és a lenti kutya megnyugszik.
Nekem tetszenek ők. Jó itt ücsörögni reggel a verandán a kakaóval és hallgatni a barátkozásukat. :)

Hozzászólások

L
Lehet, hogy ő mát túl van a minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem az állatokat szituáción. :)
 
Igen , nekem is ez jutott eszembe. Az emberekben már valószínűleg sokat csalódott, a kutyákban még nem!
 
Nagymamám egyik testvére volt ilyen, sétált a városban, közben galambokat etetett, pár kóbor kutya mindig követte, mert őket is etette, beszélgetett velük. Az állatokat szerette, az embereket nem annyira, kivéve a férjét. Gyerekek végképp tiltólistásak voltak nála (pedagógus volt, lehet ezért...). Az állatokért mindent. Nem tudom pontosan, hogy mindig is ilyen volt-e, mert ez "családi titok", annyi biztos, hogy fiatalnak is "furcsa" volt. Az állatok iránti rajongás volt a furcsa? Vagy más? Sosem fogom megtudni. Kár, hogy nem ismertem, csak egyszer találkoztam vele. Ő is Szalay lány volt, lehet tőle örököltem az állat-rajongást. Majd utána nyomozok, mert mindent tudni akarok a Szalay ágról, ha már egyszer az ő nevüket fogom viselni nemsokára.
Mindegy, imádom azokat akik ennyire szeretik az állatokat és mindig van hozzájuk egy jó szavuk.
 
L
Elég gázosak és kezelhetetlenek tudnak lenni kölykök, de azért az nem jó, ha egy tanár utálja a gyerekeket. Ennél már csak az szebb, ha egy orvos utálja az embereket. Milyen jó az amikor bemész infarktussal, a doki meg azt mormolja, bár dögölnél meg. Én volt, hogy bementem éjszaka a Bajcsiba mert megfájdult a vesém. Az urológus orvos épp csak meg nem köpködött. Azt hittem azért ilyen mert ügyeleti időben mentem. A dokik elég hisztisek tudnak lenni ügyeleti időben. De nem, Ő nagysága alapból ilyen. Muterkámnak is volt vele dolga, mondta, ő is, hogy az egy paraszt. Öcsém tolókocsis, egyszer egy kórteremből akartam kitolni, de az a doki ott ült az út közepén, az ágyak és a fal között. Látta, hogy toligálok, de semmi. Szóltam, hogy legyen már oly kedves kiengedni minket. Erre felállt a székről és elment. Átvergődtem a fal és a tolókocsi között és eltettem a széket az útból. Ha még egyszer dolgunk lesz egymással, megrugdosom! Az ilyen embereket az iskolaigazgatóknak, kórházigazgatóknak, stb. össze kéne szedni és elküldeni, hogy keressenek munkát a föld alatt bányákban, jobb esetben etessenek kutyákat...
 
T
Hát ez szinte könnyeket csalt a szemembe... :love:
Szinte látom a húgomat 50-60 év múlva... :)
...vagy magamat :)
 
Mindent lehet túlzásba vinni. A kutyák szeretetét is. Vót ollyan, aki kijelentette, hogy őneki csak a kutyuskája van a világon, semmi mása. Kétgyerekes anyuka...
 
Melohelyen van nalunk egy kutya :D ha elokerul mindig megsimogatom es beszelek hozza :D
kollegaknak nem mindig kozsonok csak ha van kedvem :p
lehet ilyen leszek venkoromra mint az oreglány? :D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
757
Hozzászólások
22
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére