Reggel hét óra, indulásra készen. Lebattyogok a motorhoz, riasztó ki, féltucat lakat, zár stb. leszerelése. Üresben hátragurulás, ki a garázsból, majd szintén álló motorral, üresben legurulás a rámpán. Legalábbis ez volt a terv.
Lustaság: fél egészség, szokták mondani, de szerintem inkább félredőlt motor. Tudniillik a garázs feljáróra hullt, majd hajnali pára által átitatódott nedves akácvirágzat elég csúszós közeg, főleg ha az ember lánya lusta leseperni.
Motor bal oldalára dőlve heverészett, az enyhe benzinszag pedig arról árulkodott, hogy a túlfolyó megfelelően működik. Sebaj, gondoltam, hiszen feltudom én állítani a motorom. Első próbálkozásra annyit értem el, hogy vagy 20 centivel lejjebb ment a motor, a lábaim meg csúsztak ki alólam. Ekkor fordítottam el olyan irányban, hogy a leejtő felé kelljen emelnem/dőlnie, hátha úgy menni fog. Elfordítás közben - magamban szitkozódva – a narancssárga műanyagdarabok láttán, megállapítottam, hogy eltört a bal első indexem. Elfordítás után megint nekigyürkőztem, de csak újabb csúszást értem el, mind a motor, mind saját lábaim tekintetében. Ekkor álltam neki leseperni a feljáróról a virágokat. Mikor ezzel végeztem megint nekigyürkőztem, immáron kabáttól is megszabadulva. Újabb 10-20 centi csúszás után abbahagytam. Hátsó kerékhez fél tégla következett ötletként, de persze nem vált be. Ekkor már próbáltam így is úgy is megemelni, mert tudtam, hogy ameddig nem ér le a kerék nem fog megállni a leejtőn. Csakhogy abban a pózban, ahogy megtudtam csúszás nélkül annyira emelni hogy leérjen a kerék nem tudtam tovább emelni ennél. És ahogy tovább tudtam volna emelni, ott nem tudtam annyira sem felemelni, hogy leérjen a kerék… Jó kis dilemma volt. DE! Jött az isteni szikra! Na már most. Rájöttem, hogy csak úgy érhetek célt, ha valami módon meg van emelve annyira a motor, hogy már leérnek a kerekei. Ugyanakkor nekem szabad mozgásom kell, hogy legyen, hogy behelyezkedhessek és tovább emeljem. Persze még ekkor is jó nagy adag imádság kell, hogy a még mindig nedves betonon ne csússzon ki alólam a motoros csizma. Az isteni szikra egy autóemelő és két autó alátámasztó személyében testesült meg. Nem volt egyszerű, és igazából senkinek nem ajánlom a módszert, ha félti a motorját, mert mint kiderült a kesztyűk könnyen lecsúsznak az alátámasztókról… Én nem féltem a drágát túlzottan, de még így is szívtam a fogam amikor pl. kiugrott az emelő a beállított helyéről ahogy emeltem vele a motort
De győzelem: Felállítottam!
Óvatosan ráül, gyújtást ráad. A jelenlegi helyzetből mozdulni kell, mert az oldaltámaszt az emelkedőnek fel nem lehet kihajtani. Viszont a mozduláshoz (egy pont a hátsó kerék előtt lévő kb. 5 cm-es szintkülönbség miatt) egyesbe kéne tenni. Első körben persze lefulladtam, mire rájöttem, hogy jócskán felpakolódott a váltó, és legalább 4.-ben van a gép (az elborulás kori üreshez képest). Nézem a váltót… még mindig nézem… még mindig nézem… most már izomból rugdosom… Na végre egyesben van. De ezzel tuti nincs valami rendben állapítom meg, míg a lehető leg óvatosabban lekanyarodok a feljáróról. Végre síkban vagyunk, és nem is betonon, hanem többé-kevésbé szilárd földön. Oldaltámasz ki, motor leállít. Leszáll, nézi jobbról, nézi balról… A következők kerültek megállapításra:
Csatolás megtekintése 13804
2. megállapítás: A motorvédő bukócsőből új kell… lehetőleg erősebb.
Csatolás megtekintése 13805
3. megállapítás: a váltódnak nem tesz jót ha 200 kiló borul rá.
Csatolás megtekintése 13806
4. megállapítás: A doboznak sem tesz jót ha lefekszik a motor.
5. megállapítás: mostmár tényleg vennem kell majd új markolatot.
6. megállapítás: mehetek átöltözni, mert még a pulcsimat is átizzadtam ezalatt a másfél óra alatt.
Konklúzió: Bátyusnak k…ra igaza volt… de azt nem mondta, hogy a saját feljárón is vigyázzak. Csak az utat, meg a kanyarokat szövegelte…
További képek a galériában!
Lustaság: fél egészség, szokták mondani, de szerintem inkább félredőlt motor. Tudniillik a garázs feljáróra hullt, majd hajnali pára által átitatódott nedves akácvirágzat elég csúszós közeg, főleg ha az ember lánya lusta leseperni.
Motor bal oldalára dőlve heverészett, az enyhe benzinszag pedig arról árulkodott, hogy a túlfolyó megfelelően működik. Sebaj, gondoltam, hiszen feltudom én állítani a motorom. Első próbálkozásra annyit értem el, hogy vagy 20 centivel lejjebb ment a motor, a lábaim meg csúsztak ki alólam. Ekkor fordítottam el olyan irányban, hogy a leejtő felé kelljen emelnem/dőlnie, hátha úgy menni fog. Elfordítás közben - magamban szitkozódva – a narancssárga műanyagdarabok láttán, megállapítottam, hogy eltört a bal első indexem. Elfordítás után megint nekigyürkőztem, de csak újabb csúszást értem el, mind a motor, mind saját lábaim tekintetében. Ekkor álltam neki leseperni a feljáróról a virágokat. Mikor ezzel végeztem megint nekigyürkőztem, immáron kabáttól is megszabadulva. Újabb 10-20 centi csúszás után abbahagytam. Hátsó kerékhez fél tégla következett ötletként, de persze nem vált be. Ekkor már próbáltam így is úgy is megemelni, mert tudtam, hogy ameddig nem ér le a kerék nem fog megállni a leejtőn. Csakhogy abban a pózban, ahogy megtudtam csúszás nélkül annyira emelni hogy leérjen a kerék nem tudtam tovább emelni ennél. És ahogy tovább tudtam volna emelni, ott nem tudtam annyira sem felemelni, hogy leérjen a kerék… Jó kis dilemma volt. DE! Jött az isteni szikra! Na már most. Rájöttem, hogy csak úgy érhetek célt, ha valami módon meg van emelve annyira a motor, hogy már leérnek a kerekei. Ugyanakkor nekem szabad mozgásom kell, hogy legyen, hogy behelyezkedhessek és tovább emeljem. Persze még ekkor is jó nagy adag imádság kell, hogy a még mindig nedves betonon ne csússzon ki alólam a motoros csizma. Az isteni szikra egy autóemelő és két autó alátámasztó személyében testesült meg. Nem volt egyszerű, és igazából senkinek nem ajánlom a módszert, ha félti a motorját, mert mint kiderült a kesztyűk könnyen lecsúsznak az alátámasztókról… Én nem féltem a drágát túlzottan, de még így is szívtam a fogam amikor pl. kiugrott az emelő a beállított helyéről ahogy emeltem vele a motort
De győzelem: Felállítottam!
Óvatosan ráül, gyújtást ráad. A jelenlegi helyzetből mozdulni kell, mert az oldaltámaszt az emelkedőnek fel nem lehet kihajtani. Viszont a mozduláshoz (egy pont a hátsó kerék előtt lévő kb. 5 cm-es szintkülönbség miatt) egyesbe kéne tenni. Első körben persze lefulladtam, mire rájöttem, hogy jócskán felpakolódott a váltó, és legalább 4.-ben van a gép (az elborulás kori üreshez képest). Nézem a váltót… még mindig nézem… még mindig nézem… most már izomból rugdosom… Na végre egyesben van. De ezzel tuti nincs valami rendben állapítom meg, míg a lehető leg óvatosabban lekanyarodok a feljáróról. Végre síkban vagyunk, és nem is betonon, hanem többé-kevésbé szilárd földön. Oldaltámasz ki, motor leállít. Leszáll, nézi jobbról, nézi balról… A következők kerültek megállapításra:
- megállapítás: Fel kell rakni az ajándékba kapott indexeket.
Csatolás megtekintése 13804
2. megállapítás: A motorvédő bukócsőből új kell… lehetőleg erősebb.
Csatolás megtekintése 13805
3. megállapítás: a váltódnak nem tesz jót ha 200 kiló borul rá.
Csatolás megtekintése 13806
4. megállapítás: A doboznak sem tesz jót ha lefekszik a motor.
5. megállapítás: mostmár tényleg vennem kell majd új markolatot.
6. megállapítás: mehetek átöltözni, mert még a pulcsimat is átizzadtam ezalatt a másfél óra alatt.
Konklúzió: Bátyusnak k…ra igaza volt… de azt nem mondta, hogy a saját feljárón is vigyázzak. Csak az utat, meg a kanyarokat szövegelte…
További képek a galériában!
