Volt ez az Éva az almával és a bűnbeeséssel. Valahogy sosem gondoltam még végig a sztorit, hogy mi a lényege a benne rejlő szimbólumoknak. Adva van egy fa ugye, ami a tudás gyümölcseit termi és biza azt az Isten Haragja őrzi, hogy ha onnan valaki enne, akkor aztán irány a sivatag a paradicsom helyett. Merthogy boldogok a tudatlanok...Hát ja, van az a szint ( na ez egy másik sztori). De még azon senki se gondolkozott el, ha Isten mindent lát/jobban tud, akkor az a nyamvadt kígyó hogy a fenébe vette rá Évát, hogy akkor mégis okosodjék ha már nem kapott elég agyat..? Mekkora játszmakirály lenne már akkor Isten, ha meghagyta a döntés szabadságát, és végignézte a természetes kíváncsiság következményét, majd látványos cirkusszal kipenderítette nem a kígyót - az alattomos felbujtót, hanem a két kíváncsit... Szóval a sztori elég sánta egy bölcs és jóságos Istenhez képest, és mondjuk ki, inkább ez az első fogyasztói társadalmi lecke: csináld azt amit mondanak, különben baj lesz... Hogy a különböző zsinatokon miként és hányszor írták át a Bibliát az aktuális korszellem jegyében, hát az is megérne egy misét, ha végre valaki felgöngyölítené, valójában mi volt az eredeti sztori. Imádnám azt az írást. Biztos voltak már nálam kíváncsibb lények, akik foglalkoztak ezzel, csak nem cél, hogy az évezredek óta elfogadott kulturális értékrendet, szokásrendet most valaki jöjjön csak úgy és felborogassa...
Szóval a tudás fájáról enni bűn. Valamit tudni, megismerni, az hiba, és balhé lesz belőle. Az biztos, hogy zűr lesz belőle, ha nem bégetve mégy a többi után, ez garantált, ez is évezredes hagyomány. Aztán itt ez az internet, bököm beléje a bötűket, és mindenki tudja, hogy mint gondolok. Zseniális találmány, használhatjuk bölcsen és okosan, szabadon feltöltünk rá mindent, megosztjuk a tudást, az információt, legyen az akármi: egy gondolat, hogy mit reggeliztél, egy találmány, egy szabadalom, zene, vagy irodalom, film, érzés, vágy, kívánság, öröm... A fércbuk óta meg gyakorlatilag egy sablon adatbázisban önként és dalolva tesszük közzé a privát életünk apró részleteit: a gondolatokat, amik foglalkoztatnak minket, a vágyakat és érzéseket, mindazokat amiket idáig a tömegek szintjén senki sem tudott érzékelni és mérhető, rögzített módon akár analizálni. De természetesen a konzekvenciákat a rendszer gazdája őrzi, és a tudás hatalom...
http://index.hu/tech/2013/04/27/a_facebookon_is_latszik_a_magyar_kivandorlas/
Szerintem borzalmas erő birtokában van az, aki statisztikai szinten matematikailag mérve tudja, hogy mire vágynak az emberek, a tömegek szintjén. Hogy mit reggeliztek, mit esznek, hogy hol laknak, hogy hogyan laknak, hogy mi éreznek, hogy mit szeretnek, hogy mit utálnak, hogy milyen pártot kedvelnek, mikor kelnek, mikor érnek rá, hová mennek, honnan csekkolnak be, miért teszik azt amit, mikor vannak otthon és mikor nem, és ahol voltak és amit láttak, az tetszett-e... a GPS-es okostelefonok korában mindenki önként és dalolva tette fel a digitális pórázt a nyakára. Mindez a kényelem jegyében, hogy könnyebb a kapcsolattartás (az egy dolog, hogy ezzel párhuzamosan felszínesebb is lett). Óriási tudásanyag, a tudás pedig hatalom. A hatalmat pedig mi magunk adjuk: mert mi magunk önként, a kényelem végett a egyszerű nagy közösségi adatbázisba toljuk az infót... Van benne rizikó, hogy ennyi ember így megbízik egy rendszerben, ami valami rettenetesen borzalmasan uniformizál: nincs saját weblapod, nincs saját adatbázisod, nincs saját arcod, minden egyformán egyszerű és egyforma színű. Mint az egyenruha az iskolában amit annyira utáltunk. Mint a multik egyenbevásárlósorai, mint a katonák sorakozója...
Amerikában a terrorizmus elleni harc miatt, az új internetes törvény kimondja, hogy a cégeknek minden személyes elektronikus adathoz hozzáférést kell adniuk a kormány részére, amennyiben az azt igényli. A bostoni robbantás után 3 nappal fogadták el a törvényt. Volt hozzá elég nyomás, és a közvélemény persze rögtön könnyebben nyelte a békát. (http://index.hu/tech/2013/04/20/felig_megszavaztak_az_uj_amerikai_internettorvenyt/)
A tudás hatalom.
Így adjatok enni a kígyónak.
Szóval a tudás fájáról enni bűn. Valamit tudni, megismerni, az hiba, és balhé lesz belőle. Az biztos, hogy zűr lesz belőle, ha nem bégetve mégy a többi után, ez garantált, ez is évezredes hagyomány. Aztán itt ez az internet, bököm beléje a bötűket, és mindenki tudja, hogy mint gondolok. Zseniális találmány, használhatjuk bölcsen és okosan, szabadon feltöltünk rá mindent, megosztjuk a tudást, az információt, legyen az akármi: egy gondolat, hogy mit reggeliztél, egy találmány, egy szabadalom, zene, vagy irodalom, film, érzés, vágy, kívánság, öröm... A fércbuk óta meg gyakorlatilag egy sablon adatbázisban önként és dalolva tesszük közzé a privát életünk apró részleteit: a gondolatokat, amik foglalkoztatnak minket, a vágyakat és érzéseket, mindazokat amiket idáig a tömegek szintjén senki sem tudott érzékelni és mérhető, rögzített módon akár analizálni. De természetesen a konzekvenciákat a rendszer gazdája őrzi, és a tudás hatalom...
http://index.hu/tech/2013/04/27/a_facebookon_is_latszik_a_magyar_kivandorlas/
Szerintem borzalmas erő birtokában van az, aki statisztikai szinten matematikailag mérve tudja, hogy mire vágynak az emberek, a tömegek szintjén. Hogy mit reggeliztek, mit esznek, hogy hol laknak, hogy hogyan laknak, hogy mi éreznek, hogy mit szeretnek, hogy mit utálnak, hogy milyen pártot kedvelnek, mikor kelnek, mikor érnek rá, hová mennek, honnan csekkolnak be, miért teszik azt amit, mikor vannak otthon és mikor nem, és ahol voltak és amit láttak, az tetszett-e... a GPS-es okostelefonok korában mindenki önként és dalolva tette fel a digitális pórázt a nyakára. Mindez a kényelem jegyében, hogy könnyebb a kapcsolattartás (az egy dolog, hogy ezzel párhuzamosan felszínesebb is lett). Óriási tudásanyag, a tudás pedig hatalom. A hatalmat pedig mi magunk adjuk: mert mi magunk önként, a kényelem végett a egyszerű nagy közösségi adatbázisba toljuk az infót... Van benne rizikó, hogy ennyi ember így megbízik egy rendszerben, ami valami rettenetesen borzalmasan uniformizál: nincs saját weblapod, nincs saját adatbázisod, nincs saját arcod, minden egyformán egyszerű és egyforma színű. Mint az egyenruha az iskolában amit annyira utáltunk. Mint a multik egyenbevásárlósorai, mint a katonák sorakozója...
Amerikában a terrorizmus elleni harc miatt, az új internetes törvény kimondja, hogy a cégeknek minden személyes elektronikus adathoz hozzáférést kell adniuk a kormány részére, amennyiben az azt igényli. A bostoni robbantás után 3 nappal fogadták el a törvényt. Volt hozzá elég nyomás, és a közvélemény persze rögtön könnyebben nyelte a békát. (http://index.hu/tech/2013/04/20/felig_megszavaztak_az_uj_amerikai_internettorvenyt/)
A tudás hatalom.
Így adjatok enni a kígyónak.
