Misztikus, kultikus hely. Sok mindent testesít meg. Biztos mindenki emlékszik Nagy Feró műsorára, amiben fiatal, indulófélben levő zenekaroknak biztosított lehetőséget a rádióban. Jó műsor volt. Színes, laza. Brutál zenékkel. A zenekarok leggyakoribb próbahelye egy garázs volt, ezért lett ez a műsor neve. Emlékszem, Győrben a Körkemence utcai garázssoron, utolsó győri garázsom közelében is odaszédült valami punk banda a közelbe. Nekem külön jó volt a diszkréten odahallatszó jóféle muzsika. Középiskolás kiscsajok zsongtak a környéken, nemritkán olyan cuccban, hogy az utcasarkon álló ősi foglalkozású hölgyemények is belepirultak volna, csorgathattam a nyálam, meg sajnálkozhattam, hogy hova jut így a világ, ha már a 14-15 évesek kurvának öltöznek. Azért nem volt rossz. Bizonyos szempontból. Nem kell ahhoz lányos apukának lenni, hogy lássa az ember a másik oldalt is, hogy milyen lehetne, milyennek kéne lennie.
Nekem a garázs jelkép. Ikon. A szabadság megtestesítője. Ahol azt csinálom, amit akarok, vagy amire lehetőségem van. Akkor, amikor akarom. Azt fogadok ott, akit akarok. Azt, annyit és úgy iszunk, azzal, akivel akarok. Olyan motort építek, amilyet akarok, vagy amilyenre lehetőségem van. Olyan társaságba keveredtem, ami miatt több mint egy évig lehallgatták a telefonomat. Biztos megőrültek, amikor meghallották a lehallgatást végzők, hogy: „Találkozunk a garázsnál!” Pedig emögött nem volt több, mint ami tényleg elhangzott: egy jó, szabad hely, gyere cimbi, bedobunk egy pofa sört, szerelgetjük a motorokat, és közben dumálunk egy jót. Hála Istennek, az utolsó helyem már tényleg űber fasza volt, nem volt a közelben idióta följelentgető, áramkikapcsolgató bunkó házmester, rugalmatlan garázstulajdonos, baszogató szülő. A belváros közelében, távol a házaktól, rejtve kíváncsiskodó szemek elől, biztonságos, de védett helyen, megkerült automatával, tök jó fej tulajjal. Igaz, nem olcsón, de korrekt áron. A közelben szintén szerelgetős fiatal srác, jó haveri körrel (mondjuk ők autósok voltak), motoros szomszédsággal, álmomban se lett volna jobb helyem.
Aztán föl kellett adnom. Mert az élet ilyen. Mint a boxeralsó: túl hosszú, túl szaros. De a kötelesség az kötelesség, és nincs kibúvó. Nem gondoltam volna, hogy ennyi dolog veszik el. Gyakorlatilag minden.
Hosszú évekig álmodtam még arról, hogy kinyitok egy garázst, ahol nekem valami motorokkal kapcsolatos dolgom van. És mindig nosztalgiával mentem el a garázsok előtt, figyelgettem, melyik lenne nekem jó. Pedig már rég nem volt miért. A fiatalságom, a szabadságom, az álmaim, a céljaim, a tudásom, a tapasztalatom. 12 négyzetméter. Az életem.
Úgyhogy szívesen mondanám, de már nem tehetem: „Találkozunk A Garázsnál!”
Nekem a garázs jelkép. Ikon. A szabadság megtestesítője. Ahol azt csinálom, amit akarok, vagy amire lehetőségem van. Akkor, amikor akarom. Azt fogadok ott, akit akarok. Azt, annyit és úgy iszunk, azzal, akivel akarok. Olyan motort építek, amilyet akarok, vagy amilyenre lehetőségem van. Olyan társaságba keveredtem, ami miatt több mint egy évig lehallgatták a telefonomat. Biztos megőrültek, amikor meghallották a lehallgatást végzők, hogy: „Találkozunk a garázsnál!” Pedig emögött nem volt több, mint ami tényleg elhangzott: egy jó, szabad hely, gyere cimbi, bedobunk egy pofa sört, szerelgetjük a motorokat, és közben dumálunk egy jót. Hála Istennek, az utolsó helyem már tényleg űber fasza volt, nem volt a közelben idióta följelentgető, áramkikapcsolgató bunkó házmester, rugalmatlan garázstulajdonos, baszogató szülő. A belváros közelében, távol a házaktól, rejtve kíváncsiskodó szemek elől, biztonságos, de védett helyen, megkerült automatával, tök jó fej tulajjal. Igaz, nem olcsón, de korrekt áron. A közelben szintén szerelgetős fiatal srác, jó haveri körrel (mondjuk ők autósok voltak), motoros szomszédsággal, álmomban se lett volna jobb helyem.
Aztán föl kellett adnom. Mert az élet ilyen. Mint a boxeralsó: túl hosszú, túl szaros. De a kötelesség az kötelesség, és nincs kibúvó. Nem gondoltam volna, hogy ennyi dolog veszik el. Gyakorlatilag minden.
Hosszú évekig álmodtam még arról, hogy kinyitok egy garázst, ahol nekem valami motorokkal kapcsolatos dolgom van. És mindig nosztalgiával mentem el a garázsok előtt, figyelgettem, melyik lenne nekem jó. Pedig már rég nem volt miért. A fiatalságom, a szabadságom, az álmaim, a céljaim, a tudásom, a tapasztalatom. 12 négyzetméter. Az életem.
Úgyhogy szívesen mondanám, de már nem tehetem: „Találkozunk A Garázsnál!”
