Igazából nem is dilemma, hanem inkább a tyúk és a tojás esete.
Tegnap a hóesésben ácsorogtunk egy nap(hó)ernyő alatt egyik kollégámmal és az idei nyarat tervezgettük, tavaly kimaradt a Balatoni nyár és egyikünk sem érti, hogy miért, de idén ez másképp lesz.
Tervezgettük az útirányokat, kihúztunk egy büffét mert leromlott a minőség, meg mindenféle hülyeséget összehordtunk még, gondolom a kávé miatt amit előtte ittunk!
Szóba kerültek a bőrruhák!
Egyszer már volt rajtam a gúnyája (a piros-fekete), mert kölcsönkértem a ringre, akkor lett kötelező.
Azt mondta egy kezén meg tudja számolni, hányszor volt rajta és csak azért adja oda mert égő, hogy a koptatók még nem értek le a földre és rám vár a feladat, hogy felavassam a H-ringen.
Ugye mondanom sem kell, hogy szemlesütve vittem vissza neki!
Az én bőrgúnyám (kék-fehér) is túl újszerű állapotban van pedig a legutóbbi pályanapon azért tényleg igyekeztem!
De aztán rájöttem, hogy nem bennünk van a hiba!
Nem szeretünk érintkezni a földdel!
Amikor beszélgettünk mind a ketten a szolgátai uniformisban voltunk, csapzottan, koszosan, szakadtan (mért néha azért elcsapnak minket), de ha jön a jó idő akkor elővesszük a szekrényből kirándulós ruhát és úgy hasítunk!
Hogy mi ebben az égő?
Hát mindenki azt hiszi a ruhák alapján rólunk, hogy idénymotorosok vagyunk mert nincs rajtunk egy kosz folt sem!
Szóval ezt beszéltük a hóesésben, hogy mit kéne csinálni a ruhákkal, hogy motorosok közé merjünk menni!
Szerintünk valaki direkt kocsi után köti a ruháját és húzza a földön vagy flexszeli térdkoptatóját, hogy látszódjon rajta valami kopásnyom!
A másik véglet meg az ha valakinek nagyon ütött-kopott a ruhája, ott elképzelhető, hogy a gazdájával van gond ha túl sokat esik!
Tehát, az hogy kin milyen ruha van nem határozza meg azt, hogy mennyire tud motorozni!
Szerintem a mi csapatunk marad két személyes!
Tegnap a hóesésben ácsorogtunk egy nap(hó)ernyő alatt egyik kollégámmal és az idei nyarat tervezgettük, tavaly kimaradt a Balatoni nyár és egyikünk sem érti, hogy miért, de idén ez másképp lesz.
Tervezgettük az útirányokat, kihúztunk egy büffét mert leromlott a minőség, meg mindenféle hülyeséget összehordtunk még, gondolom a kávé miatt amit előtte ittunk!
Szóba kerültek a bőrruhák!
Egyszer már volt rajtam a gúnyája (a piros-fekete), mert kölcsönkértem a ringre, akkor lett kötelező.
Azt mondta egy kezén meg tudja számolni, hányszor volt rajta és csak azért adja oda mert égő, hogy a koptatók még nem értek le a földre és rám vár a feladat, hogy felavassam a H-ringen.
Ugye mondanom sem kell, hogy szemlesütve vittem vissza neki!
Az én bőrgúnyám (kék-fehér) is túl újszerű állapotban van pedig a legutóbbi pályanapon azért tényleg igyekeztem!
De aztán rájöttem, hogy nem bennünk van a hiba!
Nem szeretünk érintkezni a földdel!
Amikor beszélgettünk mind a ketten a szolgátai uniformisban voltunk, csapzottan, koszosan, szakadtan (mért néha azért elcsapnak minket), de ha jön a jó idő akkor elővesszük a szekrényből kirándulós ruhát és úgy hasítunk!
Hogy mi ebben az égő?
Hát mindenki azt hiszi a ruhák alapján rólunk, hogy idénymotorosok vagyunk mert nincs rajtunk egy kosz folt sem!
Szóval ezt beszéltük a hóesésben, hogy mit kéne csinálni a ruhákkal, hogy motorosok közé merjünk menni!
Szerintünk valaki direkt kocsi után köti a ruháját és húzza a földön vagy flexszeli térdkoptatóját, hogy látszódjon rajta valami kopásnyom!
A másik véglet meg az ha valakinek nagyon ütött-kopott a ruhája, ott elképzelhető, hogy a gazdájával van gond ha túl sokat esik!
Tehát, az hogy kin milyen ruha van nem határozza meg azt, hogy mennyire tud motorozni!
Szerintem a mi csapatunk marad két személyes!
