Na szóval a napokban volt egy kis időm bogarászni a netet, felkavarodtam a fércbukra is persze, és látom nagy elánnal nyomulnak épp a jobbos politikai aktivisták, hogy tüntetést szervezzenek a szilveszteri késelős buli miatt, miszerint a magyarokat ki védi meg? Oké-oké, van némi jogalapja a hőbörgésnek, de ha alaposabban belegondolok, egy tüntetés semmit sem old meg. Csupán politikai tőke kovácsolása zajlik, jól felbőszítik egymás ellen megint a népeket, oszt amelyik épp favoritba bőszítette a többit és a legvérmesebben habzó szájjal szidja a másikat, az fog nyerni. Hogy még milyen folyománya lehet ennek a tüntetősdis bulinak, inkább nem is részletezném. Pár politikai nagykanyart ezzel a módszerrel az MSZMP utódpártja kishazánkban már elnyert, de úgy tűnik a népek nagy része nem tanult a saját példájából, csak tökjó neki ha talál egy ellenségképet és falkába tömörülve lehet szirénázni róla. Megadják a csapásirányt hogy mi ellen kell óbégatni, és már jó. A megoldásért tenni persze már smafu, azt oldja meg valaki más, mi csak hőzöngünk és követelünk. Mindenki más a hibás, mi meg vagyunk a megtestesült tökéletesség, és persze az aktuális szituáció állandó áldozata. Nem vagyunk hülyék, mindenki más a repülő....
Szóval nálunk nagy hagyománya van a rendszer ellen ugatni. Anyám erre a megtestesült élő példa, amíg szoci volt, addig otthon vérmesen ment a párt szidása stikában, aztán szépen felhúzta a munkásőr egyenruhát és elvitt 8 évesen géppisztolyt karbantartani, mert épp olyan foglalkozás volt a munkásőröknél. Meg voltunk felvonulni is mindig május elsején. Egy évvel később lettem kisdobos mint a többiek (baromira nem értettem 7 évesen, hogy én miért nem lehetek az, amikor tökjó kirándulások meg baráti bandázásokból maradok ki (örsi gyűlések), aztán vittünk teát a taxisblokádra, örültünk amikor elmentek a russzkik, majd szórólapoztunk az MSZP-nek az első módszerváltás után. Értitek, annak az MSZP-nek, amelyik MSZMP-ként még vérmesen habzó szájjal volt otthon titokban szidva... fene érti ezt a logikát.
Van néhány hasonló látásmódú haver a környezetemben: az aktuális kormány sosem jó, és ő sosem azokra szavazott, de ennek ellenére minden problémáját várja, hogy az állam/kormány oldja meg. Családban működik az, hogy aki ellen folyamatosan morogsz, és hörögsz, az majd kinyalja a segged ezért cserébe? Hát nem jellemző. Biztos van aki erre alkalmas lelki rokkant, csak tízmilliós nagyságrendben ez már nem működik. Ha mindenki mástól várja a megoldást, jó nagy pofára esés lesz belőle, és csak a lábvíz fog felmelegedni, beposhadni, más különösebben nem fog történni. Ezt a fajta követelődzést nem tudom hová írni, talán leginkább a csodaváró kategóriába tudnám helyezni. Miből gondolják emberek, hogy mondjuk egy 10 millió főből álló országban mindenkinek a kedvére lehet tenni egyszerre? Úgy, hogy mindenkinek egyszerre legyen jó? Hogy senki se dolgozzon, hogy senki se feszüljön meg, csak minden úgy legyen. Készen, kényelmesen, kiszolgálósan, demokratikusan, szuperliberálisan. Ezeknek nem tűnik fel, hogy megváltozott a világ? Elfogyott a nagy közös pénz, a szovjetunió már nem tolja belénk az erőforrást, az európai unió meg főként nem jótékonysági intézet, hanem egy gazdasági érdekközösség, ráadásnak meg a téesz is bezárt...?
Taxishaver is habzó szájjal szidja a huszonéves gyerekét, mert az még nem vitte még semmire, és ő 20 éves korában már házat épített. Jah, igen, elfelejti mondani, hogy a telket örökölte, plusz teherautós volt a Népstadion építkezésénél, és az egyik kanyar betont a saját házához vitte, a másik kanyart meg a stadionhoz. Ma már nincsenek ilyen bulik, a nagy közösből már nem lehet ekkorát meríteni, elfogyott a zsé, és az utódok fizetik meg a kamatokkal együtt a tapasztalat árát...
Szóval könnyű valami ellen hőbörögni, de valamiért tenni ezeket az embereket ritkán látom. A rendszerváltás utáni csodavárás időszakán még mindig sokan nem léptek át. Még mindig nem látják, hogy a szabadságnak az ára a felelősség. A saját sorsukért.
Szóval nálunk nagy hagyománya van a rendszer ellen ugatni. Anyám erre a megtestesült élő példa, amíg szoci volt, addig otthon vérmesen ment a párt szidása stikában, aztán szépen felhúzta a munkásőr egyenruhát és elvitt 8 évesen géppisztolyt karbantartani, mert épp olyan foglalkozás volt a munkásőröknél. Meg voltunk felvonulni is mindig május elsején. Egy évvel később lettem kisdobos mint a többiek (baromira nem értettem 7 évesen, hogy én miért nem lehetek az, amikor tökjó kirándulások meg baráti bandázásokból maradok ki (örsi gyűlések), aztán vittünk teát a taxisblokádra, örültünk amikor elmentek a russzkik, majd szórólapoztunk az MSZP-nek az első módszerváltás után. Értitek, annak az MSZP-nek, amelyik MSZMP-ként még vérmesen habzó szájjal volt otthon titokban szidva... fene érti ezt a logikát.
Van néhány hasonló látásmódú haver a környezetemben: az aktuális kormány sosem jó, és ő sosem azokra szavazott, de ennek ellenére minden problémáját várja, hogy az állam/kormány oldja meg. Családban működik az, hogy aki ellen folyamatosan morogsz, és hörögsz, az majd kinyalja a segged ezért cserébe? Hát nem jellemző. Biztos van aki erre alkalmas lelki rokkant, csak tízmilliós nagyságrendben ez már nem működik. Ha mindenki mástól várja a megoldást, jó nagy pofára esés lesz belőle, és csak a lábvíz fog felmelegedni, beposhadni, más különösebben nem fog történni. Ezt a fajta követelődzést nem tudom hová írni, talán leginkább a csodaváró kategóriába tudnám helyezni. Miből gondolják emberek, hogy mondjuk egy 10 millió főből álló országban mindenkinek a kedvére lehet tenni egyszerre? Úgy, hogy mindenkinek egyszerre legyen jó? Hogy senki se dolgozzon, hogy senki se feszüljön meg, csak minden úgy legyen. Készen, kényelmesen, kiszolgálósan, demokratikusan, szuperliberálisan. Ezeknek nem tűnik fel, hogy megváltozott a világ? Elfogyott a nagy közös pénz, a szovjetunió már nem tolja belénk az erőforrást, az európai unió meg főként nem jótékonysági intézet, hanem egy gazdasági érdekközösség, ráadásnak meg a téesz is bezárt...?
Taxishaver is habzó szájjal szidja a huszonéves gyerekét, mert az még nem vitte még semmire, és ő 20 éves korában már házat épített. Jah, igen, elfelejti mondani, hogy a telket örökölte, plusz teherautós volt a Népstadion építkezésénél, és az egyik kanyar betont a saját házához vitte, a másik kanyart meg a stadionhoz. Ma már nincsenek ilyen bulik, a nagy közösből már nem lehet ekkorát meríteni, elfogyott a zsé, és az utódok fizetik meg a kamatokkal együtt a tapasztalat árát...
Szóval könnyű valami ellen hőbörögni, de valamiért tenni ezeket az embereket ritkán látom. A rendszerváltás utáni csodavárás időszakán még mindig sokan nem léptek át. Még mindig nem látják, hogy a szabadságnak az ára a felelősség. A saját sorsukért.