Korábban már megígértem, hogy leírom a saját tapasztalataimat, de ezt a cikket olvasva már tényleg szükségesnek érzem az éterben keringő hülyeségek miatt.
Hastetoválással kapcsolatban nincs tapasztalatom. Soha nem gondolkodtam rajta, hogy a hasamra varrassak, épp azért mert ott nyúlik a bőr, és igen, már az első tetoválásom idején is a fejemben volt, hogy mi lesz, ha egyszer nekem is gyerekem lesz, és a terhesség alatt kinyúlik a bőröm, vagy megreped.
Most már tudom, sok más nővel ellentétben szerencsés vagyok, a hasam alig nyúlt ki, és valószínűleg a genetikának köszönhetően nem repedt meg a bőr sem, pedig ettől nagyon féltem. Ennek ellenére örülök, hogy nincs tetoválás a hasamon, mert valljuk be, valószínűleg nem lesz már olyan kockahasam, amit szívesen mutogatnék fűnek-fának.
A piercinggel más a helyzet. Amikor csináltattam, a húszas éveimben jártam. Akkoriban divat is volt, bár a mai fiatalok is előszeretettel hordanak köldökpiercinget. Majdnem egy év volt, mire rendesen begyógyult... lehet, hogy ha ezt előre tudom, kihagytam volna. Így viszont mondhatom, hogy megszenvedtem érte, tehát nem adom olyan könnyen.
Körülbelül négy hónapos kismama lehettem, amikor Alsóörsön, a Harley-Fesztiválon begyulladt a piercing körül a bőr. Talán akkor kezdett el látványosan nőni a pocakom, és már kicsi volt az ékszer, amit egy ékszerésszel csináltattam anno, pont a lyuk méretére - nem tetszenek ugyanis azok a köldökékszerek, amik fél-fél centivel kilógnak a lyuk két végén, ráadásul azt gondolom, hogy úgy mindenbe bele is akad. Főleg a nadrág derék része - nem csípőnadrágra gondolok - vagy az öv irritálhatja.
Ráadásul mint tudjuk jó meleg is volt ez a nyár, és a nagy por sem az efféle sebek barátja. Egy kis tetrán kenőcs azonban gyorsan segített, meg az, hogy azonnal rendeltem az interneten egy kismama piercinget. Nagyon jópofákat lehet kapni, és nagy előnye, hogy nem fémből, hanem szilikonból vannak, nem allergizálnak, méretre szabhatóak vagy állítható a méretűek.
Körülbelül a második trimeszter-, vagyis kb. augusztus végéig hordtam a piercingen a kis fityegőt, amiről addigra elkezdett lekopni az ezüst szín. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy nem fogom strandon mutogatni a hasam, és amúgy is kezdett zavarni is... Ez az a rész, amikor már minden kényelmetlen...
A csomagban volt a kis medálon kívül még egy kis bogyó a piercing végére, úgyhogy kicseréltem arra. Miután a nőgyógyász egyszer rám szólt, hogy most már jó lenne ha kivenném, mert útban van neki az ultrahangozásnál, a vizsgálatok előtt kivettem. Véglegesen nem akartam, mert ha már ott a lyuk, inkább legyen benne ékszer. Mégiscsak jobban néz ki, mint üresen.
Egyébként kb. a terhesség huszadik hetére mondják, hogy addigra ér el a baba a köldök magasságáig és a kismamáknak ekkor kezd kifordulni, vagyis kisimulni, eltűnni a köldöke. Nekem nem tűnt el. Valószínűleg a hasamon lévő három-négycentis zsírrétegnek köszönhetően alig változott a köldököm formája, így a piercing sem akart kiszakadni, és nem is lökte ki a szervezetem.
Amikor szülni mentem azért természetesen kivettem, és pár nap múlva már az eredeti, arany ékszert raktam vissza a kismamapiercing helyére.
Természetesen lehetnek egyéni eltérések, és mindenkinek saját belátása szerint kell eldöntenie, hogy mit bír a bőre, vagy a szervezete.
Hastetoválással kapcsolatban nincs tapasztalatom. Soha nem gondolkodtam rajta, hogy a hasamra varrassak, épp azért mert ott nyúlik a bőr, és igen, már az első tetoválásom idején is a fejemben volt, hogy mi lesz, ha egyszer nekem is gyerekem lesz, és a terhesség alatt kinyúlik a bőröm, vagy megreped.
Most már tudom, sok más nővel ellentétben szerencsés vagyok, a hasam alig nyúlt ki, és valószínűleg a genetikának köszönhetően nem repedt meg a bőr sem, pedig ettől nagyon féltem. Ennek ellenére örülök, hogy nincs tetoválás a hasamon, mert valljuk be, valószínűleg nem lesz már olyan kockahasam, amit szívesen mutogatnék fűnek-fának.
A piercinggel más a helyzet. Amikor csináltattam, a húszas éveimben jártam. Akkoriban divat is volt, bár a mai fiatalok is előszeretettel hordanak köldökpiercinget. Majdnem egy év volt, mire rendesen begyógyult... lehet, hogy ha ezt előre tudom, kihagytam volna. Így viszont mondhatom, hogy megszenvedtem érte, tehát nem adom olyan könnyen.
Körülbelül négy hónapos kismama lehettem, amikor Alsóörsön, a Harley-Fesztiválon begyulladt a piercing körül a bőr. Talán akkor kezdett el látványosan nőni a pocakom, és már kicsi volt az ékszer, amit egy ékszerésszel csináltattam anno, pont a lyuk méretére - nem tetszenek ugyanis azok a köldökékszerek, amik fél-fél centivel kilógnak a lyuk két végén, ráadásul azt gondolom, hogy úgy mindenbe bele is akad. Főleg a nadrág derék része - nem csípőnadrágra gondolok - vagy az öv irritálhatja.
Ráadásul mint tudjuk jó meleg is volt ez a nyár, és a nagy por sem az efféle sebek barátja. Egy kis tetrán kenőcs azonban gyorsan segített, meg az, hogy azonnal rendeltem az interneten egy kismama piercinget. Nagyon jópofákat lehet kapni, és nagy előnye, hogy nem fémből, hanem szilikonból vannak, nem allergizálnak, méretre szabhatóak vagy állítható a méretűek.
Körülbelül a második trimeszter-, vagyis kb. augusztus végéig hordtam a piercingen a kis fityegőt, amiről addigra elkezdett lekopni az ezüst szín. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy nem fogom strandon mutogatni a hasam, és amúgy is kezdett zavarni is... Ez az a rész, amikor már minden kényelmetlen...
A csomagban volt a kis medálon kívül még egy kis bogyó a piercing végére, úgyhogy kicseréltem arra. Miután a nőgyógyász egyszer rám szólt, hogy most már jó lenne ha kivenném, mert útban van neki az ultrahangozásnál, a vizsgálatok előtt kivettem. Véglegesen nem akartam, mert ha már ott a lyuk, inkább legyen benne ékszer. Mégiscsak jobban néz ki, mint üresen.
Egyébként kb. a terhesség huszadik hetére mondják, hogy addigra ér el a baba a köldök magasságáig és a kismamáknak ekkor kezd kifordulni, vagyis kisimulni, eltűnni a köldöke. Nekem nem tűnt el. Valószínűleg a hasamon lévő három-négycentis zsírrétegnek köszönhetően alig változott a köldököm formája, így a piercing sem akart kiszakadni, és nem is lökte ki a szervezetem.
Amikor szülni mentem azért természetesen kivettem, és pár nap múlva már az eredeti, arany ékszert raktam vissza a kismamapiercing helyére.
Természetesen lehetnek egyéni eltérések, és mindenkinek saját belátása szerint kell eldöntenie, hogy mit bír a bőre, vagy a szervezete.
