Igen, beugrik a Edda sláger is, jó régrű... Álmodni lehet ébren és télleg alva. Előbbiek tulajdonsága, hogy nem mindig szakadnak ee a lehetőségektű. De többnyire igen. Én rengeteg féle motorrú álmodtam ébren, a baj csak az vót, hogy eekezdtem agyaani rajtuk, és sajnáátam vóna a rengeteg "szellemi munkát", ha kárba veszik, és eekövetve életem eggyik legnagyobb hibáját (a többirű mostannék nem irok), eekezdtem motorokat építteni. Mivee sose hittem ee, hogy nekem magamnak lehet pénzem rá, másoknak. Azuta annyit kőtöttem mások motorgyaira, amennyibű ollyan motorom lehetett vóna, amillyet csak akarok. Akkó viszont nemrégen aztat köllött vóna eladnom a drága család miatt. Minden rosszba van valami jó...
De mostannék a alvásba született álmokrú akarok írni. Eztet nagyon kevessen vállalják fő, mer a álomba nem működik a logika korlátja. Ha emlékszünk is rája, és az agy nem dobja ki automatikussan (merhogy mekkora baromság, eztet nem kő megőrizni), akkó nem szivessen beszélünk rula, mer biztos majd jó hülyének fognak nézni minket. Én télleg vagyok ollyan hülye, hogy leírgyak néhányat.
Eccer mentem álmomba egy Suzuki VL1500-zaa. Valami ollyat éreztem, mint amikó a HD Fatboy-lyaa vittek a valóságba: minden eggyes munkaütemet a seggembe. (Pedig nem is rázta senki a ágyat.) Brutál erő, kezes viseekedés. Poén: soha a életbe nem tetszett az a vas.
Aztán a klasszikus, ami meg szokott esni aatóvaa, motorraa eggyaránt: egyre kissebb a gép, aztán má tekerni kő, aztán meg eetűnik minden, oszt gyalogúsz, aztat is egyre nehezebben, aztán valami ellenállhatatlan erő kezd húzni hátrafele, megijedsz oszt fölébredsz.
Szeretem a kicsi, könnyen kezeehető vasakat, nem idegenkedek a 50-es váltósoktú se. ROTYOGÓ FUJJ!!!! Eccer láttam álmomba egy Riga vagy Verhovina choppert. Alapszíne sárga vót, barna lángnyelves föstéssee. Egy pocakos, Bud Spencer kinézetű (azér nem akkora) fickó űte meg.
És a tegnapra virradó éjjee: vót egy streetfighterem. Világos metálbordó vót (érdekes, a utósó szériás Sport CZ-kkee egyező szín vót) és úgy nézett ki, mind egy 1990-es évek végi sportmotor, eeső idom nékű, a nagyonhúzott dupla fényszórót icipici fejidom tartotta, semmi szélvédelem. Kicsit szegénykém poros vót, ollyan, mind mikor a benzingőzbe beleragad a por a tanksapka szellőzője körű régi vasaknáá. De azér jó vót, és jó vót vele menni. Nem tudom mér ez maradt meg bennem típusjelként: Yamaha FJR600SF. Illyen motor nincs is. FJR-be csak a 1300-as túrahajó van, ez anná kissebb vót. OK, szeret(t)em a Yamahákat, japánbú az (vót) a kedvencem, de ez akkó is fura.
A álmokba, aszongyák, a ébrenlét képei variálódnak szabadon. Talán a hiányok is elügyünnek. Miuta eladtam Starsky vasát (250-es Jawa chopper), nem mentem nagymotorraa. Legalább álmomba összegyütt megen... és ez a vas még csak össze se ment, ee se tűnt... Különös a emberi agy. Pedig motorom nekem má nem lessz. Minek álmodik a embör?
De mostannék a alvásba született álmokrú akarok írni. Eztet nagyon kevessen vállalják fő, mer a álomba nem működik a logika korlátja. Ha emlékszünk is rája, és az agy nem dobja ki automatikussan (merhogy mekkora baromság, eztet nem kő megőrizni), akkó nem szivessen beszélünk rula, mer biztos majd jó hülyének fognak nézni minket. Én télleg vagyok ollyan hülye, hogy leírgyak néhányat.
Eccer mentem álmomba egy Suzuki VL1500-zaa. Valami ollyat éreztem, mint amikó a HD Fatboy-lyaa vittek a valóságba: minden eggyes munkaütemet a seggembe. (Pedig nem is rázta senki a ágyat.) Brutál erő, kezes viseekedés. Poén: soha a életbe nem tetszett az a vas.
Aztán a klasszikus, ami meg szokott esni aatóvaa, motorraa eggyaránt: egyre kissebb a gép, aztán má tekerni kő, aztán meg eetűnik minden, oszt gyalogúsz, aztat is egyre nehezebben, aztán valami ellenállhatatlan erő kezd húzni hátrafele, megijedsz oszt fölébredsz.
Szeretem a kicsi, könnyen kezeehető vasakat, nem idegenkedek a 50-es váltósoktú se. ROTYOGÓ FUJJ!!!! Eccer láttam álmomba egy Riga vagy Verhovina choppert. Alapszíne sárga vót, barna lángnyelves föstéssee. Egy pocakos, Bud Spencer kinézetű (azér nem akkora) fickó űte meg.
És a tegnapra virradó éjjee: vót egy streetfighterem. Világos metálbordó vót (érdekes, a utósó szériás Sport CZ-kkee egyező szín vót) és úgy nézett ki, mind egy 1990-es évek végi sportmotor, eeső idom nékű, a nagyonhúzott dupla fényszórót icipici fejidom tartotta, semmi szélvédelem. Kicsit szegénykém poros vót, ollyan, mind mikor a benzingőzbe beleragad a por a tanksapka szellőzője körű régi vasaknáá. De azér jó vót, és jó vót vele menni. Nem tudom mér ez maradt meg bennem típusjelként: Yamaha FJR600SF. Illyen motor nincs is. FJR-be csak a 1300-as túrahajó van, ez anná kissebb vót. OK, szeret(t)em a Yamahákat, japánbú az (vót) a kedvencem, de ez akkó is fura.
A álmokba, aszongyák, a ébrenlét képei variálódnak szabadon. Talán a hiányok is elügyünnek. Miuta eladtam Starsky vasát (250-es Jawa chopper), nem mentem nagymotorraa. Legalább álmomba összegyütt megen... és ez a vas még csak össze se ment, ee se tűnt... Különös a emberi agy. Pedig motorom nekem má nem lessz. Minek álmodik a embör?