Szaftos...

Meg sem fordult fejében, hogy ellépjen, hogy naiv kérdéseket tegyen fel. Egyértelmű volt számára a férfi tekintete, a nyers kín, ahogy saját magával küzdve rúgta fel jól bevált, szigorú szabályait.
Kalapált a szíve, a torkában dübörgött. Látta, hogyan pulzál a másik nyakán a féken tartott szenvedély, és várta, mikor töri meg mozdulatlanságát, oldva ezzel a saját tarkójában lüktető sóvárgást, mely borzongatóan kúszott végig a hátán. Vágyott az érintésére, bizsergett a bőre, szinte érezte ujjait magán, de az még mindig a falnak dőlve nézett rá összeszűkült szemhéjai alól.
Nem tudott levegőt venni, úgy érezte felrobban, ha nem történik semmi, ha mégsem akarja, ha félreértett valamit, ha...
- Szét tudnám tépni!- törte meg heves indulattal hangjában a csendet a férfi, és egy erőteljes, kissé durva mozdulat közben magához rántotta, hogy nyers csókjával büntesse a nőt.
A heves érintés olyan röpke ideig tartott, mintha meg sem történt volna, s forró kegyetlen szája a nő odaadó ajkáról arcán keresztül egy feltörő sóhaj közepette a hajára siklott.
- Látja mit tesz velem?!- temette arcát az illatos zuhatagba, ami már érkezésének pillanatában elkábította.
Hogy ki ölelte erősebben a másikat, nem lehet megállapítani, de a nő úgy érezte, ennél szebb, őszintébb , vágykeltőbb vallomást még soha nem kapott, és boldogan veszett el a köré fonódó karok közt, élvezve a hatást, amit kiváltott. Megerősítette, bátorrá tette ennek tudata, így magabiztosan emelte fel fejét egy újabb csók reményében, átvéve az irányítást. Kezeit a férfi nyakára csúsztatta, s lábujjhegyre emelkedett. Az iménti közjáték ellenére tudta, hogy a férfi szép ívű szája miféle édes érzést képes előcsalogatni finom, puha érintésével belőle, és minden pillanatot elvesztegetett időnek tartott, ami elszakította ettől.
Teljesen összezavarodott, amikor a férfi lefejtette nyakába csimpaszkodó karjait, s kissé távolabb kényszerítette magától. Bolondnak érezte magát, megijedt, hogy mégis játszanak vele, és nem értette mi történhetett pár perc leforgása alatt. Kérdezni nem mert semmit sem, de torkát a keserűség néma karma markolászta. Zavart bizonytalanságba süllyedt, és szégyenpír ült ki egyébként is felhevült arcára.
- Akarom! Tudja jól- kezdett halk magyarázkodásba két kezét még mindig szorongatva a férfi, és beszéd közben folyamatosan törékeny ujjait morzsolta-, de nem így! Jobbat érdemel ennél.
Nem néztek egymásra, összekulcsolódó kezük bámulták.
Talán az a pár pohárka pálinka, vagy maga a helyzet feszültsége generálta, de a nőből hirtelen hangos nevetés tört ki.
- Ez azért elég vicces, nem gondolja?
Valószínű meglepte a férfit a váratlan reakció, de őt is mosolyra késztette.
- De! Magamat meglehetősen komikusnak látom kívülről- nevetett megkönnyebbülve már ő is.
Milyen édes, ha így csillognak a szemei! - merengett el kósza gondolatában a nő, de belül örvény kavargott érzései közt.
Vágyott a férfi érintésére, arra a csókra, ami elmaradt, hogy utána birtokba vegye testét, és együtt élvezzék apró örömük. Érezte a vonzalmat a másik részéről, de nem értette, miért szabott gátat vágyaiknak, és hogy miként volt ereje meghozni ezt a döntést.
Nyugtatta magát, hogy jobb ez így, lehet másnap hibás, elhamarkodott lépésnek vélné, megbánni pedig nem szerette volna.
De közben tudta, még ennek lehetőségét is bevállalná, csak hogy a férfi az övé legyen. Birtokolni akarta annak testét, tekintetét, gondolatait. Arra vágyott, hogy a férfi menthetetlenül belé szeressen.
Hogy megmutathassa, ő is tudná szeretni rajongó szerelemmel, és nem félne.
Mert ezt a férfit végre így tudná...