The Voice
Nem, itt most nem az ismert tehetségkutatóról lesz szó. Csak pár szót erről: hányingert kapok, mennyire görcsösen vadásznak csámcsognivalóra, botrányhősökre ezek a rohadt buzeráns bulvárfirkászok! Mert ez semmi többről nem szól ennél! Az egész kontinens nem tudna eltartani ennyi énekest, nemhogy ez a kicsi, megnyomorított ország!
Itt most arról szeretnék értekezni, milyen fontosak lehetnek a hangok. Érzelmileg. Ez arról jutott eszembe, hogy ma fölszántották a szomszéd földjét egy John Deere-rel, és apám (tőle igen szokatlan módon) terjedelmesen áradozott a gép hangjáról. Való igaz: egy viszonylag új, pár éves sor 6-os gyönyörűen tud muzsikálni! Viszont erről eszembe jutott egy csomó hangélmény.
Ha már traktor: szerintem amíg élek, nem felejtem el a bárdudvarnoki erdészet küllemre lepattant nagy Dutrájának a hangját. Az egyik legnagyobb akusztikai élményem. Sor 6-os blokk az is, de hagyományos adagolóval, turbó nélkül, kisebb mértékű zajcsillapítással. Az a motor úgy „vette a lapot”, olyan egyenletesen szólt, alapjáraton nem „röpködött”, alig volt füstje, úgy „harapott”, hogy alig lehet rá szavakat találni, ízig-vérig gyönyörű Diesel-hangja volt, na az egy igazi élmény volt! És még valami: a MAGYAR ipar legszebb korszakából való a vas… mert nem az a nagy szám, ha egy pár éves masina duruzsol szépen, hanem ha egy 40 éves!
Térjünk rá a motorokra! Első vasam egy S51 Simson volt. Éppen csak bejáratott állapotban vették nekem szüleim. Az első dolog, amibe beleszerelmesedtem, az a hangja volt. Ma már nagyon ritkán hallani annyira gyönyörű, egészséges, pattogós, halk, zsír gyári Simson hangot. Erre sincsenek szavak. Csak a meghatottság könnyei…
Aztán a falubeli Jani bácsi 250-es Jawájának hangja. Szerintem az a vas életében nem forgott még többet 2000-nél. Azt a hangot… annak hatására döntöttem el, hogy nekem lesz egy ilyenből épített chopperem, mert Harley-t nemcsak hogy nem lesz pénzem sose venni, de annak a hangja laza fingogatás a Jawához képest! (Akkor még nem hallottam élőben HD-t, csak filmen, ott is csak gyári fojtással.) Egyébként a hangfekvése is jobban tetszik, mint a jenki nagyvasé…
A következő a 250-es Sport CZ volt. Ez már magasabb hangon szólt, mint a Jawa, de azért nagyon élveztem, amikor 40-nél nekiraktam az utolsó (4.) gangot, és mindenki megfordult az utcán, hogy mi ez a nagyvas… leírhatatlan…
Aztán jöttek a 350-es Jawák. Arra is nehéz szavakat találni. Annyira jellegzetes, és számomra annyira vérforraló, hogy elhatároztam: egy 12V-os 638 lesz majd egyszer a CZ utóda. Nem lett…
2001-ben Dunakilitin voltam motorostalálkozón. Ott szerettem bele a Honda VFR-ek hangjába. Talán nem is kell mondanom, mekkora élmény volt, amikor két ilyen vas gyorsult egymással!
2002-ben Sirokon volt nagy büszkeség, amikor egy 350-es Sport CZ a zajmérésnél 133 dB-lel lenyomott valamilyen nagyarcú rizskályhát! Dagadt ám a mellény! Nekem is Czetkám van ám!
Tetszik a klasszikus egyhengeres négyüteműek pufogó hangja is. Néha azért egy agresszív kismalac DRZ hangja is föl tud tüzelni rendesen.
Persze a motorosok nagy része a V2 hangjára esküszik. Yamaha XV250, Suzuki TL1000, Honda NTV650… hm… jól szólnak, nagyon jól… Az azonban nem tetszik annyira, amikor a HD-k üresjárati fordulatát annyira leviszik, hogy csak azt lehet hallani, hogy „lötty…lötty… lötty…”, az nem annyira jó. Ha már keveset forog, pufogjon, ne lötyögjön! Mint Sanyi barátom 250-es Jawája: „Sanyi, leállt a motorod!” „Á-á, figyelj csak!” TOMMMM, és az egész motor a sztenderen előre-hátra megbillegett! Ha ezt Czibu barátom látta volna (japó vasakhoz van szokva), leesett volna az álla!
Utóirat: most olvashatóan igyekeztem írni
Nem, itt most nem az ismert tehetségkutatóról lesz szó. Csak pár szót erről: hányingert kapok, mennyire görcsösen vadásznak csámcsognivalóra, botrányhősökre ezek a rohadt buzeráns bulvárfirkászok! Mert ez semmi többről nem szól ennél! Az egész kontinens nem tudna eltartani ennyi énekest, nemhogy ez a kicsi, megnyomorított ország!
Itt most arról szeretnék értekezni, milyen fontosak lehetnek a hangok. Érzelmileg. Ez arról jutott eszembe, hogy ma fölszántották a szomszéd földjét egy John Deere-rel, és apám (tőle igen szokatlan módon) terjedelmesen áradozott a gép hangjáról. Való igaz: egy viszonylag új, pár éves sor 6-os gyönyörűen tud muzsikálni! Viszont erről eszembe jutott egy csomó hangélmény.
Ha már traktor: szerintem amíg élek, nem felejtem el a bárdudvarnoki erdészet küllemre lepattant nagy Dutrájának a hangját. Az egyik legnagyobb akusztikai élményem. Sor 6-os blokk az is, de hagyományos adagolóval, turbó nélkül, kisebb mértékű zajcsillapítással. Az a motor úgy „vette a lapot”, olyan egyenletesen szólt, alapjáraton nem „röpködött”, alig volt füstje, úgy „harapott”, hogy alig lehet rá szavakat találni, ízig-vérig gyönyörű Diesel-hangja volt, na az egy igazi élmény volt! És még valami: a MAGYAR ipar legszebb korszakából való a vas… mert nem az a nagy szám, ha egy pár éves masina duruzsol szépen, hanem ha egy 40 éves!
Térjünk rá a motorokra! Első vasam egy S51 Simson volt. Éppen csak bejáratott állapotban vették nekem szüleim. Az első dolog, amibe beleszerelmesedtem, az a hangja volt. Ma már nagyon ritkán hallani annyira gyönyörű, egészséges, pattogós, halk, zsír gyári Simson hangot. Erre sincsenek szavak. Csak a meghatottság könnyei…
Aztán a falubeli Jani bácsi 250-es Jawájának hangja. Szerintem az a vas életében nem forgott még többet 2000-nél. Azt a hangot… annak hatására döntöttem el, hogy nekem lesz egy ilyenből épített chopperem, mert Harley-t nemcsak hogy nem lesz pénzem sose venni, de annak a hangja laza fingogatás a Jawához képest! (Akkor még nem hallottam élőben HD-t, csak filmen, ott is csak gyári fojtással.) Egyébként a hangfekvése is jobban tetszik, mint a jenki nagyvasé…
A következő a 250-es Sport CZ volt. Ez már magasabb hangon szólt, mint a Jawa, de azért nagyon élveztem, amikor 40-nél nekiraktam az utolsó (4.) gangot, és mindenki megfordult az utcán, hogy mi ez a nagyvas… leírhatatlan…
Aztán jöttek a 350-es Jawák. Arra is nehéz szavakat találni. Annyira jellegzetes, és számomra annyira vérforraló, hogy elhatároztam: egy 12V-os 638 lesz majd egyszer a CZ utóda. Nem lett…
2001-ben Dunakilitin voltam motorostalálkozón. Ott szerettem bele a Honda VFR-ek hangjába. Talán nem is kell mondanom, mekkora élmény volt, amikor két ilyen vas gyorsult egymással!
2002-ben Sirokon volt nagy büszkeség, amikor egy 350-es Sport CZ a zajmérésnél 133 dB-lel lenyomott valamilyen nagyarcú rizskályhát! Dagadt ám a mellény! Nekem is Czetkám van ám!
Tetszik a klasszikus egyhengeres négyüteműek pufogó hangja is. Néha azért egy agresszív kismalac DRZ hangja is föl tud tüzelni rendesen.
Persze a motorosok nagy része a V2 hangjára esküszik. Yamaha XV250, Suzuki TL1000, Honda NTV650… hm… jól szólnak, nagyon jól… Az azonban nem tetszik annyira, amikor a HD-k üresjárati fordulatát annyira leviszik, hogy csak azt lehet hallani, hogy „lötty…lötty… lötty…”, az nem annyira jó. Ha már keveset forog, pufogjon, ne lötyögjön! Mint Sanyi barátom 250-es Jawája: „Sanyi, leállt a motorod!” „Á-á, figyelj csak!” TOMMMM, és az egész motor a sztenderen előre-hátra megbillegett! Ha ezt Czibu barátom látta volna (japó vasakhoz van szokva), leesett volna az álla!
Utóirat: most olvashatóan igyekeztem írni
