Aszfaltozásra fel!

Márminthogy kezdetnek lehet szurkolni, hiszen immárom-trallárom már hivatalosan is rendelkezem saját, különbejáratú rutinvizsgaidőponttal, amikor szigorú tekintetű vadidegen bácsi fogja bénázós kettősünket nézni a Kawasakival. Akivel ma úgy szerencsétlenkedtem, ahogy csak illik, mondjuk mentségemre legyen mondva, hogy három óra alvás után enyhén másnaposan de nagyon éhesen vágtam neki az órának. Sokszor le kellett tenni a lábam, néha le is fulladtam, és a gyorsítós pályán még mindig csak harmincig jutottam el:'( Bátorság, meg térlátás; na, ezek piszokul hiányoztak.