Szóval olvasgatok ezt-azt időnként, és némi összefüggéseket is találok ebben-abban. Megdöbbentő adat évtizedek óta: az átlagos várható életkor csökken Európában. Megdöbbentő mindez olyan körülmények között, hogy az orvosi ellátás mindenki számára elérhető, és az élelmezés megoldott, valamint van nyugdíjrendszer, egész jó szociális háló, stb. Valami mégse jó! A kötelezően előírt életprogram szar.
Legutóbbi összeolvasásom eredményei: pillanatnyilag a legnagyobb várható átlagéletkor ott van, ahol nincs kötelező nyugdíjkorhatár, Szingapúrban. Most már Japánt is lenyomták ebben a tekintetben (ott is elkezdett fogyni a várható élettartam, mióta a nyugati rendszerek kezdenek működni náluk). Ezt ilyen szépen fogalmazták meg a mi európai szájunk ízének, egyébként azt jelenti, hogy nincs nyugdíjazás, nincs nyugdíjrendszer, és mindenki addig melózik amíg bír, vagy amikor a család úgy dönt, hogy ezek után eltartja. Az ország népességét megkérdezve a nagy átlagéletkorról, a helyiek úgy nyilatkoztak, hogy őket a munka tartja életben, a mahjongozás és a jó kaják, az egészséges ételek, valamint a család. Szóval másfajta életszemléletük van: a munkában és a családjukban örömüket lelik, jókat esznek és van idejük játszani is. Aztán egy másik helyen azt olvastam, hogy a mahjongozás a szellemi frissességet tartja karban, innentől kezdve ha fejben rendben vagy, a többi megy maga utján...
Aztán most filózgatom a mi "igen kulturált", "korszerű", " szociálisan biztonságot nyújtó" európai rendszerünkön... ami épp kezd felborulni, mert kezdik már látni, hogy gyakorlatilag nem működik, mert valójában életidegen és kegyetlen rendszer.
A társadalmunk nagy részét kb a 20-tól nagyjából 60 éves korosztályban élők tartják el (kivéve a segélyből élőket, ez egy másik tészta). Ez a 40 évnyi kereső tevékenység az, ami eltartja az államot, a nagy bürökratikus rendszert a politikusokkal, fenntartja a szociális hálót (a többi nem keresőt eteti, iskoláztatja a dedeket, orvosolja a mindenkit, stb.). Ez a negyven év viszont űberkeccsöléssel megy el az aktív keresők részéről, mert olyan elvonások és nyomás éri a nyomorultat mind az állam, mind a munkaadók, mind a család részéről, valamint a fogyasztói kultúra részéről, hogy mire letelik a 40 év aktív kereső korszak, már csak emberi roncsok maradnak a végére. A kizsigerelt emberi roncs meg hirtelen ott áll a semmittevés közepén, és ha még nem rokkant le teljesen fizikailag, akkor szellemileg fog rövid időn belül megnyekkenni (nem egyet láttam ilyet a környezetemben), az "én már nem kellek sehol, vén szar vagyok" érzés teljes bizodalmában. Ejj de intelligens a mi rendszerünk ugye, a bevált jó öregeket elküldeni a büdös picsába, ahelyett, hogy tőlük tanulna a feltörekvő nemzedék, és az évtizedes tudásukat akár más generációk is hasznosítanák... Garantált a hosszútávú mókuskerék amiben mindenki ugyanazt csinálja...és a végén megrokkan.
Nos, akkor számoljunk. Ejrópába aszonnyák kb 70-75 év az átlagéletkor (ffiak-nők). Okés, vonjuk le az első 20 évet, 40 a meló, és még mindig marad jó esetben 10-20 aktívabb év ahol az ember nyugdíjas, és élvezi jó esetben az addig megtermelt javait. Vagyis inkább nem, és ettől fogy igazán a népesség.
Elnézve a városi nyugdíjasokat amint harcolnak a csirkefarhátért és az ülőhelyért a villamoson, valamint tudatában lévén annak is, hogy az ő nyugdíjuk kb ennyire elég meg az Izaura és más brazil agyhalott programok bámulására, háááát.... jobban belegondolva a magam mentalitását ismerve kb fél éven belül megzakkannék, ha így kéne élnemvárhatóan ezek után évtizedeken át. Mert ez egyszerűen embertelen. Hogy évtizedeken keresztül hajtva, aztán kucoroghatsz a kis lukadban, és még vegetálhatsz pár évtizedet, mert a korod miatt nem kellesz sehol - miközben egyébként aktív lehetnél..... na nem, köszönöm szépen, nem kell az alamizsna!
Inkább akkor a szingapúri rendszer, és kösz, nem kérek nyögdíjat. Ne legyen a mérhetetlen elvonás 40 évig, csak minimális, és megoldom majd én magam az öregkorom. Hogy legyen időm játszani (mahjongozni), látni a családom, jókat enni, élvezni a melót, csak örömmel élni. Majd beosztom én az időt, hogy mettől meddig dolgozzak. Nem akarok 40 évet a pokolban gürizni, hogy aztán kifacsart rongyként kidobjanak.
Majd csinálom én úgy, ahogy magamnak jólesik.
Jobb az, ha örömemet lelem a melóban, akár életfogytig. Bár lehet megint én vagyok a repülő. De sokáig akarok repülni!
Legutóbbi összeolvasásom eredményei: pillanatnyilag a legnagyobb várható átlagéletkor ott van, ahol nincs kötelező nyugdíjkorhatár, Szingapúrban. Most már Japánt is lenyomták ebben a tekintetben (ott is elkezdett fogyni a várható élettartam, mióta a nyugati rendszerek kezdenek működni náluk). Ezt ilyen szépen fogalmazták meg a mi európai szájunk ízének, egyébként azt jelenti, hogy nincs nyugdíjazás, nincs nyugdíjrendszer, és mindenki addig melózik amíg bír, vagy amikor a család úgy dönt, hogy ezek után eltartja. Az ország népességét megkérdezve a nagy átlagéletkorról, a helyiek úgy nyilatkoztak, hogy őket a munka tartja életben, a mahjongozás és a jó kaják, az egészséges ételek, valamint a család. Szóval másfajta életszemléletük van: a munkában és a családjukban örömüket lelik, jókat esznek és van idejük játszani is. Aztán egy másik helyen azt olvastam, hogy a mahjongozás a szellemi frissességet tartja karban, innentől kezdve ha fejben rendben vagy, a többi megy maga utján...
Aztán most filózgatom a mi "igen kulturált", "korszerű", " szociálisan biztonságot nyújtó" európai rendszerünkön... ami épp kezd felborulni, mert kezdik már látni, hogy gyakorlatilag nem működik, mert valójában életidegen és kegyetlen rendszer.
A társadalmunk nagy részét kb a 20-tól nagyjából 60 éves korosztályban élők tartják el (kivéve a segélyből élőket, ez egy másik tészta). Ez a 40 évnyi kereső tevékenység az, ami eltartja az államot, a nagy bürökratikus rendszert a politikusokkal, fenntartja a szociális hálót (a többi nem keresőt eteti, iskoláztatja a dedeket, orvosolja a mindenkit, stb.). Ez a negyven év viszont űberkeccsöléssel megy el az aktív keresők részéről, mert olyan elvonások és nyomás éri a nyomorultat mind az állam, mind a munkaadók, mind a család részéről, valamint a fogyasztói kultúra részéről, hogy mire letelik a 40 év aktív kereső korszak, már csak emberi roncsok maradnak a végére. A kizsigerelt emberi roncs meg hirtelen ott áll a semmittevés közepén, és ha még nem rokkant le teljesen fizikailag, akkor szellemileg fog rövid időn belül megnyekkenni (nem egyet láttam ilyet a környezetemben), az "én már nem kellek sehol, vén szar vagyok" érzés teljes bizodalmában. Ejj de intelligens a mi rendszerünk ugye, a bevált jó öregeket elküldeni a büdös picsába, ahelyett, hogy tőlük tanulna a feltörekvő nemzedék, és az évtizedes tudásukat akár más generációk is hasznosítanák... Garantált a hosszútávú mókuskerék amiben mindenki ugyanazt csinálja...és a végén megrokkan.
Nos, akkor számoljunk. Ejrópába aszonnyák kb 70-75 év az átlagéletkor (ffiak-nők). Okés, vonjuk le az első 20 évet, 40 a meló, és még mindig marad jó esetben 10-20 aktívabb év ahol az ember nyugdíjas, és élvezi jó esetben az addig megtermelt javait. Vagyis inkább nem, és ettől fogy igazán a népesség.
Elnézve a városi nyugdíjasokat amint harcolnak a csirkefarhátért és az ülőhelyért a villamoson, valamint tudatában lévén annak is, hogy az ő nyugdíjuk kb ennyire elég meg az Izaura és más brazil agyhalott programok bámulására, háááát.... jobban belegondolva a magam mentalitását ismerve kb fél éven belül megzakkannék, ha így kéne élnemvárhatóan ezek után évtizedeken át. Mert ez egyszerűen embertelen. Hogy évtizedeken keresztül hajtva, aztán kucoroghatsz a kis lukadban, és még vegetálhatsz pár évtizedet, mert a korod miatt nem kellesz sehol - miközben egyébként aktív lehetnél..... na nem, köszönöm szépen, nem kell az alamizsna!
Inkább akkor a szingapúri rendszer, és kösz, nem kérek nyögdíjat. Ne legyen a mérhetetlen elvonás 40 évig, csak minimális, és megoldom majd én magam az öregkorom. Hogy legyen időm játszani (mahjongozni), látni a családom, jókat enni, élvezni a melót, csak örömmel élni. Majd beosztom én az időt, hogy mettől meddig dolgozzak. Nem akarok 40 évet a pokolban gürizni, hogy aztán kifacsart rongyként kidobjanak.
Majd csinálom én úgy, ahogy magamnak jólesik.
Jobb az, ha örömemet lelem a melóban, akár életfogytig. Bár lehet megint én vagyok a repülő. De sokáig akarok repülni!
