Az úgy vót...
Szóvaa a nejem kaposfüredi, mind aztat talán má emlegettem. Van ott egy legenda: régen a papot, a tanárt meg a kántort családokná ebédűtették, minden nap másná. Eccer a papnak Füreden úgy ízlett a káposzta, hogy a prédikációba is belefoglaata. Nosza, gondúták a fürediek, ha a papnak ennyire ízlik a káposzta, há főzzünk mi is aztat neki! Csak hát a pap egy idő után má nagyon unta, és bele köllött foglaania egy újjabb prédikációba: szereti ő a káposztát, dehát nem mindennap! Na a füredieket azuta káposztásoknak híjják... Ennek emlékezetire minden évbe káposztafőző versenyt rendeznek, ahun vannak föllépők (helyi rock színkör, környékbeli nyugdíjasklubok, sőt, a Somogy Táncegyüttes), és idén mi is eevótunk családostú. Isteni kaják vótak! Picurunk is egész jó eevót. Tetszettek a föllépések is, úgy kisfalusi szinten eemegy kategória, dehát a Somogyosok szokásossan nagyon kitettek magukér, nem véletlen nemzetközileg híres és elismert táncegyüttes! A vihar előtt vót egy kis óccsó hakni. Az én kislyámomat ha láttátok vóna, elóvadtok a helyszinen! Semmi tinglitanglira nem reagáát, de amikó eekezdték nyomni a Ricsétű a nyóc óra munkát, a én másfél éves kislyányom a színpad felé fordút, oszt eekezdte ritmusra billegetni magát meg tapsúni! Tiszta büszke vótam! Mégiscsak van benne aptyavére!
Miuta eladtam a Cuetkámat, sőt nemrég Starsky vasát is a sisakommaa eggyütt, a 350-esem meg nincs késsz (még mindig a fényezésre várok, azuta má a második embörné), nemigen van mássaa mivee kiééni a motorozási mániámat, mind apám Babettájávaa. Nem lenézni, nem röhög (együttérez), igenis jó motor! Arra, amire való: a legócsóbban A-bú B-be. Megszokásbú integetek a szembejövő kétkerekűeknek. Má allig van, aki eggyáltalán észreveszi... bezzeg amikó a Czetkávaa, Starsky vasávaa vagy Black Ladyvee, vagy Bandita vasávaa vótam! Hiába eejárt a idő... eemúllottak dógok, amik jók vótak... Két hónapon bellű megfosztottak mindentű, amirű aztat hittem, hogy biztos a életembe: először a motoromtú és a motorozástú, aztán az álomállásomtú (úgy baxtak ki a sulibú, mind a taknyot), aztán a álláskeresés miatt a hosszú hajamtú. És az a baj, hogy utóbbi má vissza se nől, legföljebb ódalt meg háttú. Utolért engemet is, ami több vót osztálytársamat: erőssen kopaszodok...
Azér taláátam állást két hónap után: eggyik vót deákunk protezsáát be egy gépgyártó céghő (azér akkó mégse biztos, hogy szar tanár lehettem ugye), ahun CNC élhajlíttó gépre kerűtem, hosszabb munkaidővee, mind a suliná, kétharmad annyi pénzér. Ezér aztán megérte 4 diplomát szerezni, kitenni a szivem-lelkem, rákőtteni a sok pénzt a iskolára, továbbképzésekre járni! Kár, hogy keménytáblássak azok a diplomák!
Új munkatársak között előkerűt a motor téma. Kiderűt, hogy a Babetta az egy gyilkos szerkezet, eggyikük 250-es és 350-es krossz Czetkákkaa nyomta egész évbe Babodon (persze tökig érő hóba is), eggyetlenegyszer se esett ee, azzaa a kis szutyokkaa úgy, hogy rohammentő vitte a kórházba! Mellesleg én is eedobtam a vasat... szerencsére semmi komoly baja nem lett... Emlékszem egy írás végire, talán még a 'Wildbú: "Fontos a sorrend, először a fenék, aztán a fej ér földet... De jó, hogy nem a nagyvassal!"
Szóvaa a nejem kaposfüredi, mind aztat talán má emlegettem. Van ott egy legenda: régen a papot, a tanárt meg a kántort családokná ebédűtették, minden nap másná. Eccer a papnak Füreden úgy ízlett a káposzta, hogy a prédikációba is belefoglaata. Nosza, gondúták a fürediek, ha a papnak ennyire ízlik a káposzta, há főzzünk mi is aztat neki! Csak hát a pap egy idő után má nagyon unta, és bele köllött foglaania egy újjabb prédikációba: szereti ő a káposztát, dehát nem mindennap! Na a füredieket azuta káposztásoknak híjják... Ennek emlékezetire minden évbe káposztafőző versenyt rendeznek, ahun vannak föllépők (helyi rock színkör, környékbeli nyugdíjasklubok, sőt, a Somogy Táncegyüttes), és idén mi is eevótunk családostú. Isteni kaják vótak! Picurunk is egész jó eevót. Tetszettek a föllépések is, úgy kisfalusi szinten eemegy kategória, dehát a Somogyosok szokásossan nagyon kitettek magukér, nem véletlen nemzetközileg híres és elismert táncegyüttes! A vihar előtt vót egy kis óccsó hakni. Az én kislyámomat ha láttátok vóna, elóvadtok a helyszinen! Semmi tinglitanglira nem reagáát, de amikó eekezdték nyomni a Ricsétű a nyóc óra munkát, a én másfél éves kislyányom a színpad felé fordút, oszt eekezdte ritmusra billegetni magát meg tapsúni! Tiszta büszke vótam! Mégiscsak van benne aptyavére!
Miuta eladtam a Cuetkámat, sőt nemrég Starsky vasát is a sisakommaa eggyütt, a 350-esem meg nincs késsz (még mindig a fényezésre várok, azuta má a második embörné), nemigen van mássaa mivee kiééni a motorozási mániámat, mind apám Babettájávaa. Nem lenézni, nem röhög (együttérez), igenis jó motor! Arra, amire való: a legócsóbban A-bú B-be. Megszokásbú integetek a szembejövő kétkerekűeknek. Má allig van, aki eggyáltalán észreveszi... bezzeg amikó a Czetkávaa, Starsky vasávaa vagy Black Ladyvee, vagy Bandita vasávaa vótam! Hiába eejárt a idő... eemúllottak dógok, amik jók vótak... Két hónapon bellű megfosztottak mindentű, amirű aztat hittem, hogy biztos a életembe: először a motoromtú és a motorozástú, aztán az álomállásomtú (úgy baxtak ki a sulibú, mind a taknyot), aztán a álláskeresés miatt a hosszú hajamtú. És az a baj, hogy utóbbi má vissza se nől, legföljebb ódalt meg háttú. Utolért engemet is, ami több vót osztálytársamat: erőssen kopaszodok...
Azér taláátam állást két hónap után: eggyik vót deákunk protezsáát be egy gépgyártó céghő (azér akkó mégse biztos, hogy szar tanár lehettem ugye), ahun CNC élhajlíttó gépre kerűtem, hosszabb munkaidővee, mind a suliná, kétharmad annyi pénzér. Ezér aztán megérte 4 diplomát szerezni, kitenni a szivem-lelkem, rákőtteni a sok pénzt a iskolára, továbbképzésekre járni! Kár, hogy keménytáblássak azok a diplomák!
Új munkatársak között előkerűt a motor téma. Kiderűt, hogy a Babetta az egy gyilkos szerkezet, eggyikük 250-es és 350-es krossz Czetkákkaa nyomta egész évbe Babodon (persze tökig érő hóba is), eggyetlenegyszer se esett ee, azzaa a kis szutyokkaa úgy, hogy rohammentő vitte a kórházba! Mellesleg én is eedobtam a vasat... szerencsére semmi komoly baja nem lett... Emlékszem egy írás végire, talán még a 'Wildbú: "Fontos a sorrend, először a fenék, aztán a fej ér földet... De jó, hogy nem a nagyvassal!"
