Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Hogyan legyünk gazdagok?

Azt hiszem az emberek nagyon nagy részét piszkálja ez a gondolat, hogy mások mégis hogy csinálják, hogyan van sok pénzük?
Nos, én úgy szoktam fogalmazni: vannak a vállalkozói szemléletű emberek, ők azok akik mernek kockáztani, és az alkalmazotti szemléletű emberek, akik viszont félősebbek, és inkább a tuti de kevesebbre tesznek. (Meg van még egy alfaj, a szuperlusta/űbermotiválatlan, de azt most hagyjuk.)

Nekem eleve van egy Nagyimtól kapott pénzügyi szemléletem ami szigorúan kerüli a pénzintézeteket (ő végigélte a pengő utcán söprését, az államkölcsönös és az első otp hiteles őrületeket, valamint őszinte elképedéssel szemlélte a hitelkártya intézményét, mint az emberi mohóság legtökéletesebb vámeszközét). Óriási felesleges hülyeségnek tartottam az első pasim gondolatát, aki egy kazettás music centerbe lett volna képes ölni a félévi keresetét, merthogy hitelre megvan ma, és milyen jó hogy később kell kifizetni csak. Megkérdeztem tőle, hogy és miért nem jobb később, fél év múlva, megvenni, amikorra összejött rá a lóvé? Addigra már nem is lesz olyan drága, meg nem lesz kamat és kezelési költség se, és megmarad az anyagi függetlenséged, nem kell havonta valahová tejelni... Nem értettük meg egymást, végül amikor láttam, hogy megmérgesedik, inkább kerestem valami más témát. Neki fontosabb volt a music center fél évvel előbb, mint az anyagi függetlensége.

Azóta is tartom ezt a szokásomat: csak az legyen megvéve amire fussa, és inkább később, minthogy egy bank rabszolgájává váljak ki tudja meddig, ki tudja milyen feltételekkel, meddig srófolható plusz költséggekkel (lásd svájcifrankos árfolyammozgás). Így megmaradt az a fajta szabadságom, hogy ha elfáradtam, nincs az égető kényszer a hátamban, meg tudok állni a mókuskerékben amikor nekem jólesik, és még mindig az enyém minden, nem pedig majd akkor mondhatom magaménak, amikor már a ki tudja hányszorosát fizettem végül ki. Óriási fájdalommal látom főiskolás barátnémék küszködését a frankos hitelükkel, hogy lassan 8 éve fizetik, és a kezdeti összeg csak megnőtt, amit vissza kell perkálniuk - nem fogyott! -, és gyakorlatilag ha pár hónapig hibáznak, a banknak vették a kecót, és így lesz ez még kb 20-22 évig. 30 év önként vállalt rabszolgaság, és ha hibáztál, ingyen szétmelóztad az életed... Brrr...

Szóval nemrégiben Missmotoval megtartottuk a szokásos havi/kéthavi hogyansmintenkocsmázásunkat, és szóba került hogy mi bizony kilógunk a sorból. Missmotót nagyon bírom mert életképes, és egy kicsit hozzám hasonszőrű, neki is voltak gixerek az előéletében, (bár másfajták mint az enyémek), meg van egy szerencsés természete neki is, és a végén ugyanoda jutott mint én: az elégedett és kiegyensúlyozott élethez kevés az alkalmazotti létforma, el kell kezdeni olyasmivel foglalkozni ami örömet és bevételt is okoz egyszerre: tehát vállalkozni kell, és nem másnak keresni a lóvét, hanem magunknak. Missmoto még nyomja szimultánt (mert persze nem lehet rögtön formát váltani ha nincs rocsildapuka), az alkalmazotti fizetéséből lökdösi egyre előrébb a maga dolgát, de már látszik, hogy abba az irányba halad ő is, ami előrevetíti a privát melós életformát: saját cég, saját élet. Mondta van egy tökjó könyv erről a témáról, gyakorlatilag látja benne a saját és az én történetemet is: olvassam el.

Hát olvassátok el ti is! Szerintem marja jó, a lényeg benne van: avagy hogyan szerezzünk pénzügyi intelligenciát.
No persze mindez azért nem minden, mert azért a szorgalom is kell, az a genyó sültgalamb már csak ilyen. :)

http://5mp.eu/fajlok/onlinemlm/e_book__kiyosaki___gazdag_papa,_szegeny_papa_www.5mp.eu_.pdf

Hozzászólások

V
Szerintem mindig is az volt a nehéz a vállalkozó-létben, hogy az ember kitalálja, mivel tud/akar úgy foglalkozni, hogy öröme is legyen benne, és meg is érje neki. Nem arra a felismerésre nehéz eljutni, hogy jobban megéri magánzónak lenni, hanem azt a dolgot megtalálni, amire kereslet is van, a tudás is megvan hozzá, és szívesen is csinálja az ember. Nálatok pl. Minával majdhogynem kézenfekvő, hogy az edzősködést, újságírást, fotózást, lézerezést, "átforgassátok" vállalkozásba (persze, az eszközöket meg kell venni, legalább az induláshoz, aztán később lehet fejleszteni a nyereségből, ha már van), de közel sem biztos, hogy ez egy 60 felé közelítő kábeltévészerelőnek opció. Kezdve azzal, hogy magánzóként is abból lenne munkája, amit a nagy multik megcsináltatnak vele vállalkozásban... hacsak nem indít rögtön egy műsorszolgáltató céget is :)
 
_bq_;bt24756 írta:
Szerintem mindig is az volt a nehéz a vállalkozó-létben, hogy az ember kitalálja, mivel tud/akar úgy foglalkozni, hogy öröme is legyen benne, és meg is érje neki. Nem arra a felismerésre nehéz eljutni, hogy jobban megéri magánzónak lenni, hanem azt a dolgot megtalálni, amire kereslet is van, a tudás is megvan hozzá, és szívesen is csinálja az ember. Nálatok pl. Minával majdhogynem kézenfekvő, hogy az edzősködést, újságírást, fotózást, lézerezést, "átforgassátok" vállalkozásba (persze, az eszközöket meg kell venni, legalább az induláshoz, aztán később lehet fejleszteni a nyereségből, ha már van), de közel sem biztos, hogy ez egy 60 felé közelítő kábeltévészerelőnek opció. Kezdve azzal, hogy magánzóként is abból lenne munkája, amit a nagy multik megcsináltatnak vele vállalkozásban... hacsak nem indít rögtön egy műsorszolgáltató céget is :)

Igen, a kábeltévé pont így van. Aki vállalkozik az is a multinak szolgáltat, mint alvállalkozó. Ez is egy olyan szakma, ahol a kis halat megeszi a nagyobb... Meg aztán nem minden szakmát lehet magánba nyomni, mert vagy lehetetlen, vagy akkora tőke kéne hozzá, amit lehetetlen előteremteni, még hitelből is akár.
 
Hm, én nem a multiknak szolgáltatok. Nekem nincs lehetőségem 180 napra érkeztetni egy bevételt az elvégzett munka után. Ugyanis a villanyszámlás már hó végén csenget, nem fél év múlva. Meg a bótban is rögtön kérik a zsét. Találtak már meg első kanyarban jónak tűnő ajánlattal, aztán végiggondoltam, majd elkezdtek alkudozni, hogy dömpingár, meg úgyis lesz más olcsóbb- ha én nem, meg majd 90 meg 180 napra fogunk fizetni... Keressen másik madarat, és a legszebb, hogy fog is magának, mert mindig lesz egy rettegő akit meg lehet vezetni. Mifaszomért kéne nekem félévig pont egy multinak hitelezni? Nekem, kispistajóskának kell hitelezni egy kontinenseken átívelő multiválllalatnak fél évre, rongyos tízezreket? Forintban, nem is euróban? Mi vagyok én, világbank? És ha nem tud tízezreket kifizetni a jövő héten, mi a garancia, hogy 180 nap múlva bármit is ki fog fizetni? Semmi, ráadásul neki több pénze van ügyvédre. Sokakat meg lehet félemlíteni, és sajnos a félelem nem jó tanácsadó semmilyen szituban. A pénzügyekben legkevésbé.

Akkor inkább kicsiknek melózom. A multi a félelmeinkből táplálkozik, ezt nem veszi észre senki. Mert ha a multi nem ad munkát, vagy nem fizet... akkor mi van? Dolgozom másnak. A multin kívül is van élet. Ott van igazán, még a lehetőségből is több mert nem a multi nyújtotta szemkiszúrós félmegoldások vannak.

Egy dolog a lényeg: van aki a problémát keresi és a félnivalókra koncentrál, és van aki a megoldásra és a lehetőségekre. Azt hiszem ez a leglényegesebb különbség.
 
Bq, igazad van, a legnehezebb a lehetőséget megtalálni. És aztán hogy az ember agya úgy is maradjon, hogy a lehetőségekre koncentráljon...
 
Amíg van egy tál ételed az asztalodon és van mit enned,addig nem vagy szegény.Volt mikor meg kérdezték,bupu mit csinálnál ha nem lenne motorod,és nem lenne rá pénzed.Semmit,pont azt amit eddig élnék ! :D de azért jó a brmmmm ,brmmmm,ami pár hónap és saját ,mert hitelből van,de pont annyi a hitel,hogy mintha bérelnél egy vasat havonta,és ennyit bármikor kifizetek,különben el menne másra,mozira vagy Nőkre:p
 
mina;bt24758 írta:
Hm, én nem a multiknak szolgáltatok. Nekem nincs lehetőségem 180 napra érkeztetni egy bevételt az elvégzett munka után. Ugyanis a villanyszámlás már hó végén csenget, nem fél év múlva. Meg a bótban is rögtön kérik a zsét. Találtak már meg első kanyarban jónak tűnő ajánlattal, aztán végiggondoltam, majd elkezdtek alkudozni, hogy dömpingár, meg úgyis lesz más olcsóbb- ha én nem, meg majd 90 meg 180 napra fogunk fizetni... Keressen másik madarat, és a legszebb, hogy fog is magának, mert mindig lesz egy rettegő akit meg lehet vezetni. Mifaszomért kéne nekem félévig pont egy multinak hitelezni? Nekem, kispistajóskának kell hitelezni egy kontinenseken átívelő multiválllalatnak fél évre, rongyos tízezreket? Forintban, nem is euróban? Mi vagyok én, világbank? És ha nem tud tízezreket kifizetni a jövő héten, mi a garancia, hogy 180 nap múlva bármit is ki fog fizetni? Semmi, ráadásul neki több pénze van ügyvédre. Sokakat meg lehet félemlíteni, és sajnos a félelem nem jó tanácsadó semmilyen szituban. A pénzügyekben legkevésbé.

Akkor inkább kicsiknek melózom. A multi a félelmeinkből táplálkozik, ezt nem veszi észre senki. Mert ha a multi nem ad munkát, vagy nem fizet... akkor mi van? Dolgozom másnak. A multin kívül is van élet. Ott van igazán, még a lehetőségből is több mert nem a multi nyújtotta szemkiszúrós félmegoldások vannak.

Egy dolog a lényeg: van aki a problémát keresi és a félnivalókra koncentrál, és van aki a megoldásra és a lehetőségekre. Azt hiszem ez a leglényegesebb különbség.

Van egy kedvenc mondatom, ami lényegében ugyanez: Ne a kifogást keresd, hanem a megoldást. Amikor nagyon nem látok kiutat egy problémából próbálok erre koncentrálni. De még van mit tanulnom, mert mindig könnyebb ellenkezni, mint átgondolni :)
 
Nekem az szokott bejönni, hogy arra gondolok más hogy oldaná meg. Mintha nem az én problémám lenne. Sokkal könnyebb a más dolgában kotorászni :D :D :D
 
V
Nem biztos, néhány "bizonyos" szakmát űző "egyéni vállalkozó"-nál akár össze is mosódhat a piramis alja és csúcsa... :D:D:D (Bocsánat:cool:)
 
Igazatok van ezzel az önmegvalósítással meg,hogy állj a saját lábadra,stb. dolgokkal,de ezt marha könnyű megtenni fiatalon,amikor még csak saját magadért felelsz.Sokkal nehezebb úgy,hogy ott a család,nekik nem mondhatom,hogy bocs,ma nincs vacsi,mert kell a pénz a vállalkozásba.
Nana,az eszedbe jutott,hogy a férjed ismerőse lehet azért kért kölcsön,mert nincs miből beiskolázni a gyereket?Nem mindenkinek a legújabb divat meg a legmenőbb kütyük miatt van hitel a nyakába.Talán anno mikor felvették még volt normális munkahelyük,hajtottak is rendesen,mert mi másból lett volna saját házuk?Az albérletre is kifizet annyit mint egy átlag törlesztőre és ez legalább saját lesz egyszer.A franc se gondolta,hogy itt tényleg ekkora balhé lesz.Tudok olyan többszáz fős munkahelyet,ahol egyik-napról a másikra jelentették be,hogy kampec!Nem csak az a hibás aki felvette a hitelt,hanem aki adta,az is.Szakemberként látnia kellett,hogy ez így hosszútávon úgy se működik,még se tett ellene.Anno még a nagy hitelláz előtt,a férjem le akarta cserélni a motorját egy vadiújra(kb.10-12 éve),volt jó melóhelye,viszonylag jó fizuja(nettó 150ezer),de nem volt önrésze csak a régi motor.Elküldték,hogy nem hitelképes:DAzóta persze áldja az eszét,hogy később sem őrült meg,mondván jó az ami van,mert most tuti,hogy nem bírnánk fizetni a hitelt.
 
Z
nana;bt24746 írta:
A hitel egyetlen esetben lehet szükséges, ha befektetésre használod, tehát a kamattörlesztésen kívül hasznot is hajt. Egy autó, lakás vagy plazmatévé nem ilyen...
Gondolhatod,hogy Széchenyi nem plazmatévét akart venni.....:D
 
Amikor csüggedtek, vagy rosszabb a helyzet erre gondoljatok!

A pohár nem félig üres, hanem félig tele van!!!!

Nekem sincs most munkám sajnos, de én is bele kezdtem a kis vállalkozásomba, és egy percig sem bántam meg.
Bár én szeretnék mellé egy fix munkát, jobb a több lábon állás!!!
De mellette tudom csinálnia sajátomat és így a pénz is jobb, időben sem sokkal több, és szeretem is!
A saját biznisz egy -egy hónapban nagyon jó, máskor meg van hogy hónapokig semmi, ilyen is volt már nem mondom, de az összes spórolt pénzemet bele öltem!
De meg is volt a haszna.
Én is azok közé tartoztam, akik elkezdték az egyetemet, persze dolgoztam mellette, de akkoriban még nem volt kredit rendszer. Ha nem csináltál meg minden vizsgát a félévben bukta...
Így is jártam, így államilag finanszírozottból átkerültem a költségtérítéses rendszerbe. Gondoltam a munkából, épp hogy megélek, albérletet fizetek, rezsit, és ez sem is valamit, azért a sulit nem kéne már abba hagyni, így jött a jól hangzó diákhitel!

Na itt hamar megtanulja az ember, hogy semmi nincs ingyen!
420 ezer forintot vettem fel összesen és 1 400 000,- Ft-ot fizettem rá vissza!
Havi 30 000,- Ft -os törlesztéssel!
Gondolhatjátok!
Így éltem közalkalmazotti fizetésből, ezért is állt a motorom 3 évig a garázsba eldugva... (be kellett volna szolgáltatnom) mivel tartott az egyezkedés köztem (ügyvédi segítséggel) és a Diákhitel központ között, mivel hogy egy kicsit sokalltam az összeget, amit vissza kell fizetnem, persze semmi méltányosság, és hozzá teszem, akkor még az első diplomám sem volt meg amikor ezt követelték rajtam!
Bár a szerződésben az áll, hogy csak a diploma megszerzése után kell elkezdeni törleszteni...
Sebaj jól elhúzódott, de tavaly, mikor is elvesztettem a munkámat (a fixet közalkalmazottként), így a fennmaradó összeget ki tudtam egybe fizetni. Ami nagyon jó volt, mert sajnos azóta sincs munkám.
Persze mindez közben, míg folyt a tárgyalás, munka közben még egy egyetemet elvégeztem...
Munkám persze így sincs...

Szóval most is azt mondom, aki tud, vagy rá invittatása, az vágjon bele, persze tényleg gondolja át, hogy mennyire életképes a dolog, amit szeretne csinálni!

Aztán gondolja végig!
Félig tele, vagy félig üres -e a pohár!
 
Amikor megírtad ezt a blogot mina, elolvastam, tetszett és értékeltem. De nem tudtam rákoncentrálni, nem tudtam magamévá tenni úgy igazán a gondolatot, csak azt éreztem hogy ez valahol az én gondolatom is. Letöltöttem a könyvet, és az első negyedét kinyomtattam, mondván majd elolvasom. De mivel nemtudtam az egész témával ténylegesen, gondolati szinten foglalkozni, így hamarosan olvasás nélkül egy fiók mélyére került. Aztán megtörtént az amit a szomszédom csak úgy hív, hogy "ha felkészültél és megértél rá, a könyv, a tudás megtalál majd". Úgy tűnik eljött az ideje. Eljött az ideje, mert úgy egy hónapja végre megint tudok a saját jövőmmel foglalkozni. Elkezdtem gondolkozni, de még mindíg nem voltam a régi önmagam. Hülyeségek jutottak eszembe, és bátortalan voltam, még gondolati szinten is. Múlt héten teljesen véletlenül kezembe került a kinyomtatott rész. Elkezdtem olvasgatni. Aztán jöttek a gondolatok: "basszus, ezt miért felejtettem el? 5 éve még pont ugyanígy gondolkoztam". és rájöttem hogy azért felejtettem el, mert bekerültem a mókuskerékbe, és annyi más érzelmi válság jött az életemben, amikkel megkellett bírkóznom, hogy elfelejtettem gondolkozni. Reagáltam, küzdöttem hogy feldolgozzam, hogy együtt tudjak élni vele, hogy megoldjam, hogy túllegyek rajta. Értve ezt minden rossz és érzelmileg nagyon leterhelő dologra ami az elmúlt éveimben ért. Most már feldolgoztam, és megtanultam együtt élni vele, és eljött az ideje, hogy visszakapjam a gondolkozásomat, amire mindig is számíthattam. És köszönöm hogy a blogod, és így a könyv által beindítottad az agyamat. És visszalettem rángatva a saját ösvényemre...
Köszi:csam:
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
753
Hozzászólások
76
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

  • Kukimágnes
    Tegnap elmentem a robesszal 160 km-re a kaptárgyárba lépkeret lécekért...
  • Változó korszakok
    Nehéz döntésre jutottam. Megvettem a Lóóóra a gumikat, aztán mondták...
  • Tagama
    Elment tavasszal. Nem tudtam elmenni a temetésére. Most sikerült...
  • A legnagyobb harcos elment...
    Azt hittem acélból van és sosem hal meg. A profilképén jó ideig egy kis...
  • Kegyelmi állapot
    Mostanában nem írtam blogot. Mert minek... Elfoglalat a kert, az...

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére