Szóval a motorosok megint kitalálták - legfőképp a Panka -, hogy csinálnak egy retró partit. Ez legfőképp a régi cuccokra való megemlékezésről szólt, és feladta volt, hogy mindenki vigyen valami retrót.
Hát Yama persze arra gondolt, hogy visz engem, mert én elég retró vagyok (kikérem magamnak a 34 évemmel, mert vannak nálam idősebb vasak is!). Végre valahára idén már engem is elővett, nemcsak a kis taknyosokat kergeti, már kezdtem kissé berágni a témára. Így aztán délelőtt már Érden poroszkáltunk, kihisztériáztam magamnak egy tankolást (majd biztos túrázni indulunk 3/4-es tankkal), és jóllakva már egész lelkesen eredtem a banda nyomában. Mert Yamáék azt hitték, hogy már elment előre mindenki, aztán amikor elindultak, a többiek akkor estek be, így egy lendülettel továbbgurult a banda, és a pacsizás a Velencei-tóra maradt. Odafelé egész sűrű volt az út, körbe is durrogtam néhány tetűlassan haladó autót. Aztán meglestem a többieket, volt ott szép fiatalka speedmotor, meg nagytestű robogó meg naked is, szóval egész vegyes társaság jött össze, az ilyet szeressem, mert azok a motorok barátságosak, és az öregeket is megtűrik maguk közt. Aztán leértünk a Velencei-tócsához, ezek rögtön kitámasztottak minket a betonra, nekivetkőztek és berohantak a vízbe, majd váltásban járkáltak körbe-körbe a vízpart és az etetőhely, meg a napozóhely között. A lelkesebbek az elején rögtön átúsztak a szigetre, a kevésbé lelkesek csak megmártóztak és kiheveredtek elénk. Tökjó volt, hogy a gazdik közvetlen mellettünk heverésztek, igaz így úgy néztünk ki mint a bazári majmok, ugyanis ezek mindenféléket ránk terítettek, vagy száradni, vagy csak úgy hogy ne érjen minket a nap. Gondoskodásiból.
Aztán előszedték a retró cuccaikat, a Yama bőszen mutogatott rám - mire mondtam neki, ha továbbra is így kekeckedik a korommal, odahajintom a deknifedelet az orra elé. Majd miután végre leszállt rólam, a többiek rászálltak, és a rózsaszín fürdőruhájához kerítettek egy rózsaszín napszemüveget és jól lefotózták, majd retorzióként feltették a facebookra. Hehehe.
Aztán a nagy napon sütkérezés közben megjött még két-három terepmotor meg egy csopper is, és addigra már mindenkinek a feje meglágyult a napon, így bevonultak az árnyéba. Kiderült ott meg egy bácsi retró rádiót hallgatott, így sutyiban azt is lefotózták, majd azt is feltették persze a fércbukra. Aztán valahogy csak megunták végre a napon való aszalódást, és felkerekedtünk azzal a felkiáltással, hogy menjünk hosszan hazafelé, tehát erőteljes kitérővel Csákvár irányába. El is indultunk, elöl ment az értelmi szerző terepmotor Atissal, persze az aszfalt nem volt valami fényes, így a csopperesek végül valahol lemondtak rólunk és másik úton indultak haza. Aztán mi kocogtunk tovább a naplementében, és egyszer csak letért az útról a terepmotor, és valami csodálastosan szép tájra vitt minket. Olyan kilátás volt a környékra, mintha a skót dombságokban lettünk volna, a társaság nagy része csak hülledezett. Aztán a terepmotor gondolt egyet, és jól felhúzott az egyik kavicsos domb tetejére, amit persze a Yamának azonnal ki kellett velem próbálnia. Valakinek el kéne már magyaráznia neki, hogy ha retrónak mutogat akkor ne várja már tőlem a kőszáli kecske bemutatót...
Végül aztán csak megsajnált, és nem kényszerített fel a kavicsos tetejére, a felétől visszafordultunk. Söndör viszont a kis kék Wifit felkergette, aztán valahogy férfiassági próba kerekedett a dombra való feltekeredésből, és a többiek is nekiálltak felgurulni. Akik viszont felmentek, mondták hogy a dombtetőről valami iszonyatosan szép kilátás nyílt a tóra, szóval megérte felmászni nekik.
Végül aztán hazaindultunk, Birge pedig útközben rájött, hogy miért kell elöl menni a kezdőnek és hogyan kell előzni sötétben naaagy buszt. Aztán még megálltunk egy éjjel is nyitva tartó pékségnél, ezek faltak finom meleg péksütit (bezzeg ezek mindenütt zabálhatnak, én meg engedélyt kérek tankolni). Aztán hazafelé menet persze az egyik vas már nem bírta ezt nézni, és a tartalékról is kifogyva röhögött a gazdijára az út mellett az éjszakában. Az meg mivel rafinált ám, fogta a motort és leborította a földre, merthogy a tankban van még tartalék, csak át kell csorgatni a megfelelő oldalra. Ilyen ez, még fel is borítanak minket, hogy tovább menjünk...
Naaaagyon jó volt, klassz volt, köszönjük Panka!
Hát Yama persze arra gondolt, hogy visz engem, mert én elég retró vagyok (kikérem magamnak a 34 évemmel, mert vannak nálam idősebb vasak is!). Végre valahára idén már engem is elővett, nemcsak a kis taknyosokat kergeti, már kezdtem kissé berágni a témára. Így aztán délelőtt már Érden poroszkáltunk, kihisztériáztam magamnak egy tankolást (majd biztos túrázni indulunk 3/4-es tankkal), és jóllakva már egész lelkesen eredtem a banda nyomában. Mert Yamáék azt hitték, hogy már elment előre mindenki, aztán amikor elindultak, a többiek akkor estek be, így egy lendülettel továbbgurult a banda, és a pacsizás a Velencei-tóra maradt. Odafelé egész sűrű volt az út, körbe is durrogtam néhány tetűlassan haladó autót. Aztán meglestem a többieket, volt ott szép fiatalka speedmotor, meg nagytestű robogó meg naked is, szóval egész vegyes társaság jött össze, az ilyet szeressem, mert azok a motorok barátságosak, és az öregeket is megtűrik maguk közt. Aztán leértünk a Velencei-tócsához, ezek rögtön kitámasztottak minket a betonra, nekivetkőztek és berohantak a vízbe, majd váltásban járkáltak körbe-körbe a vízpart és az etetőhely, meg a napozóhely között. A lelkesebbek az elején rögtön átúsztak a szigetre, a kevésbé lelkesek csak megmártóztak és kiheveredtek elénk. Tökjó volt, hogy a gazdik közvetlen mellettünk heverésztek, igaz így úgy néztünk ki mint a bazári majmok, ugyanis ezek mindenféléket ránk terítettek, vagy száradni, vagy csak úgy hogy ne érjen minket a nap. Gondoskodásiból.
Aztán előszedték a retró cuccaikat, a Yama bőszen mutogatott rám - mire mondtam neki, ha továbbra is így kekeckedik a korommal, odahajintom a deknifedelet az orra elé. Majd miután végre leszállt rólam, a többiek rászálltak, és a rózsaszín fürdőruhájához kerítettek egy rózsaszín napszemüveget és jól lefotózták, majd retorzióként feltették a facebookra. Hehehe.
Aztán a nagy napon sütkérezés közben megjött még két-három terepmotor meg egy csopper is, és addigra már mindenkinek a feje meglágyult a napon, így bevonultak az árnyéba. Kiderült ott meg egy bácsi retró rádiót hallgatott, így sutyiban azt is lefotózták, majd azt is feltették persze a fércbukra. Aztán valahogy csak megunták végre a napon való aszalódást, és felkerekedtünk azzal a felkiáltással, hogy menjünk hosszan hazafelé, tehát erőteljes kitérővel Csákvár irányába. El is indultunk, elöl ment az értelmi szerző terepmotor Atissal, persze az aszfalt nem volt valami fényes, így a csopperesek végül valahol lemondtak rólunk és másik úton indultak haza. Aztán mi kocogtunk tovább a naplementében, és egyszer csak letért az útról a terepmotor, és valami csodálastosan szép tájra vitt minket. Olyan kilátás volt a környékra, mintha a skót dombságokban lettünk volna, a társaság nagy része csak hülledezett. Aztán a terepmotor gondolt egyet, és jól felhúzott az egyik kavicsos domb tetejére, amit persze a Yamának azonnal ki kellett velem próbálnia. Valakinek el kéne már magyaráznia neki, hogy ha retrónak mutogat akkor ne várja már tőlem a kőszáli kecske bemutatót...
Végül aztán csak megsajnált, és nem kényszerített fel a kavicsos tetejére, a felétől visszafordultunk. Söndör viszont a kis kék Wifit felkergette, aztán valahogy férfiassági próba kerekedett a dombra való feltekeredésből, és a többiek is nekiálltak felgurulni. Akik viszont felmentek, mondták hogy a dombtetőről valami iszonyatosan szép kilátás nyílt a tóra, szóval megérte felmászni nekik.
Végül aztán hazaindultunk, Birge pedig útközben rájött, hogy miért kell elöl menni a kezdőnek és hogyan kell előzni sötétben naaagy buszt. Aztán még megálltunk egy éjjel is nyitva tartó pékségnél, ezek faltak finom meleg péksütit (bezzeg ezek mindenütt zabálhatnak, én meg engedélyt kérek tankolni). Aztán hazafelé menet persze az egyik vas már nem bírta ezt nézni, és a tartalékról is kifogyva röhögött a gazdijára az út mellett az éjszakában. Az meg mivel rafinált ám, fogta a motort és leborította a földre, merthogy a tankban van még tartalék, csak át kell csorgatni a megfelelő oldalra. Ilyen ez, még fel is borítanak minket, hogy tovább menjünk...
Naaaagyon jó volt, klassz volt, köszönjük Panka!
