Hát igen, birge még egy öt másodperces borulásból is képes két részes blogot írni, de hát ilyen ez a grafománia kérem szépen.
Szóval ott tartottunk, hogy birge lábai a levegőben, a kawa első kereke az aszfalton, a hátsó a járdán, a kettő között húsz centi a különbség, és az egész rendszer balra dől, egy tulipiros Renault felé. A legszebb az egészben az volt, hogy idővel földet talált a lábam, és volt egy pont, ahol meg tudtam tartani a motort (örök hála a defendo edzéseknek), de ahogy vissza akartam állítani egyenesbe, persze meghúztam a gázt és bár fogtam a kuplungot, de a felpörgő motor megijesztett (úristen, ez vajon nem árt neki?) és ijedtemben megremegett a kezem, szóval innentől át is esett a motor a holtponton és szép lassan csúszott le a kocsi oldalán. Kétségbeesetten néztem Zéére, de hát ő nem a gyorsreagálású egység, szóval a pincérsrác ugrott oda, és fél kézzel visszarántotta a motort, én gyorsan elfordítottam a kulcsot (hogy nekem a vészkapcsoló ilyenkor soha nem jut eszembe!) és megálltam kezet-lábat remegtetni.
Mázlim volt, a srácok aranyosak voltak, azonnal törölgetni kezdték a kocsi oldalát, a karc nagy része le is jött, de maradt egy kis nyoma a randevúnak (amit szerintem egyébként egy alapos polír simán lehozna) és mondták, hogy hát ők tagadnák, hogy látták, de a kocsi tulaja a pultoslány, aki itt áll a hátam mögött és végignézte az egészet. Jött is a csaj, elkezdett hápogni, hogy jajj-jajj, ez minimum 25ezer, újrafényezés, kicsifaszom, és pont azért utál itt parkolni, mert minden hülye itt áll meg, aki nem tud vezetni. Itt elég közel álltam ahhoz, hogy felképelem, de igazából jobban meg voltam ijedve annál, szóval Zéé kitöltötte nekem a betétlapot, én meg szorgalmasan igyekeztem megnyugtatni a kis lelkemet.
Hazafelé kezdtem csak megnyugodni, még gyorsan beugrottunk egy fagyira a Daubnerbe (bár előbb Zéé lelkére kötöttem, hogy vízszintes, padkamentes talajon fogunk megállni), aztán összefutottam nemtávirattal (akire meg a frászt hoztam, mert a telefonba csak annyit kiabáltam neki, hogy betétlapot töltünk ki és azonnal mondja meg, hova tette a forgalmimat a biztosításos papírral egyetemben), szóval amíg a pasi bevásárolt a barkácsboltban, én szorgalmasan gyakoroltam a motortolást a parkolóban.
Többet nem rollerezek padkákon, ezt is megtanultam...
Szóval ott tartottunk, hogy birge lábai a levegőben, a kawa első kereke az aszfalton, a hátsó a járdán, a kettő között húsz centi a különbség, és az egész rendszer balra dől, egy tulipiros Renault felé. A legszebb az egészben az volt, hogy idővel földet talált a lábam, és volt egy pont, ahol meg tudtam tartani a motort (örök hála a defendo edzéseknek), de ahogy vissza akartam állítani egyenesbe, persze meghúztam a gázt és bár fogtam a kuplungot, de a felpörgő motor megijesztett (úristen, ez vajon nem árt neki?) és ijedtemben megremegett a kezem, szóval innentől át is esett a motor a holtponton és szép lassan csúszott le a kocsi oldalán. Kétségbeesetten néztem Zéére, de hát ő nem a gyorsreagálású egység, szóval a pincérsrác ugrott oda, és fél kézzel visszarántotta a motort, én gyorsan elfordítottam a kulcsot (hogy nekem a vészkapcsoló ilyenkor soha nem jut eszembe!) és megálltam kezet-lábat remegtetni.
Mázlim volt, a srácok aranyosak voltak, azonnal törölgetni kezdték a kocsi oldalát, a karc nagy része le is jött, de maradt egy kis nyoma a randevúnak (amit szerintem egyébként egy alapos polír simán lehozna) és mondták, hogy hát ők tagadnák, hogy látták, de a kocsi tulaja a pultoslány, aki itt áll a hátam mögött és végignézte az egészet. Jött is a csaj, elkezdett hápogni, hogy jajj-jajj, ez minimum 25ezer, újrafényezés, kicsifaszom, és pont azért utál itt parkolni, mert minden hülye itt áll meg, aki nem tud vezetni. Itt elég közel álltam ahhoz, hogy felképelem, de igazából jobban meg voltam ijedve annál, szóval Zéé kitöltötte nekem a betétlapot, én meg szorgalmasan igyekeztem megnyugtatni a kis lelkemet.
Hazafelé kezdtem csak megnyugodni, még gyorsan beugrottunk egy fagyira a Daubnerbe (bár előbb Zéé lelkére kötöttem, hogy vízszintes, padkamentes talajon fogunk megállni), aztán összefutottam nemtávirattal (akire meg a frászt hoztam, mert a telefonba csak annyit kiabáltam neki, hogy betétlapot töltünk ki és azonnal mondja meg, hova tette a forgalmimat a biztosításos papírral egyetemben), szóval amíg a pasi bevásárolt a barkácsboltban, én szorgalmasan gyakoroltam a motortolást a parkolóban.
Többet nem rollerezek padkákon, ezt is megtanultam...
