Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Szüzességünk története

Nem vagyok büszke rá, de ma megvoltak az elsők. Az első lassított felvételben elborulás, és az első betétlap-kiosztás, mert amilyen tehetséges vagyok, a borulás útjában pont akadt egy tulipiros Renault.

Az úgy volt, hogy gondoltuk elmegyünk páran egy karikára, mivel úgyis egyedül vagyok itthon, meg aztán kivételesen nem dolgozom, Koboldnak új motorja van, satöbbi-satöbbi. Csak hogy ahányan mentünk volna, annyi motorral, annyi igénnyel; ki terepen menne, ki aszfalton, ki messzire, ki közelre, ki enni, ki csobbanni, aztán a sok kavarászás meg a szemerkélő eső miatt a csapat lemorzsolódott, a túra is elmaradt, Zéével lementünk ketten a Rómaira.

Balesetmentesen le is értünk, ami főleg az én érdemem, mert a Hungárián néha igénybe lettek véve a reflexeim (meg az őrangyalom - jövök eggyel!), és szépen leparkoltunk a járda szélén.

Bár állítólag még egész jól megyek, azért két dolog nagyon nem megy; szűk íven kanyarodni és a motort toligálni. Épp ezért bajban voltam, hogy fogok én innen kiállni, ráadásul úgy, hogy két pincérfiú kaján vigyorral nézte a szerencsétlenkedésemet. Próbáltam hátrataszigálni, nem ment. Megnéztem az ívet, ahol Zéé kikanyarodott, nem mertem. (Mertem volna, sikerült is volna, de csak akkor, ha nem néznek közben, attól hülyét kapok). Megnéztem a padkát, nem látszott olyan vészesnek, egy nappal előtte nagyobb padkákon ugrabugráltunk, gondoltam egy életem, ugyanennyi halálom, simán lemegyek én itt.
Csak valahogy az maradt ki a kis agyamból, hogy ez a manőver gyorsan végrehajtandó, viszont ha az úttesten parkol egy kocsi, úgy már igencsak kétséges a kimenetel.

Az első kerékkel szerencsésen lejutottam, bár éreztem, hogy ez nem volt annyira jó ötlet, de hát innen már nem nagyon volt visszaút; lekoccantam. És persze ahogy nem ért le a lábam, a motor elkezdett balra dőlni, pont a kocsi irányába...

(és akkor itt most a legizgisebb résznél abbahagyom, jó?)

Hozzászólások

És lesz második rész?? De csak ennek nem kérünk másik mutatványt!! Fel a fejjel!!!
 
Ou, a lendület hiányzott, mi, és már pont nem ért le a lábad... Nem volt hely távolabbról kerülni a pirost?
 
Ilyenért nem kell betétlapot adni, ez sportbaleset!!! (mezőnyszabály)
Ha nem férek el két autó között amikor állok ki a parkolóból, velem is előfordul, hogy nyomot hagyok magam után. :)
 
Én simán megkértem volna Zéét, hogy álljon ki nekem, már túl vagyok az ilyeneken, hogy muszáj nekem elvégezni, különben ciki, vagy valami, mert annál jobban féltem a motorom (és saját magam), hogy a nagy izgalomban esetleg valami bakit kövessek el. Amúgy meg gyakorlat teszi a mestert, szóval az sem megoldás, ha sosem tanulod meg az ilyesmit. Sirokon pl. nincs az az Isten, hogy a fűre én álljak le, amikor megérkezünk, vagy onnan fel, amikor indulunk haza. Ezért van az, hogy Tt és Bupu felváltva parkolnak be a sátor mellé helyettem.:D Másik ilyen az emelkedőn elindulás, amit valamelyik nap említett is itt a CSAM-on valaki. Pókékkal a múltkori túrán megálltunk Kemencén kajálni, és végig csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, ha majd ott kell felmenni, ahol lejöttünk. Egész pályás útlezárás kellett volna miattam, nehogy meg kelljen állni a dombon.:D Szóval mindenki bénázik olykor, és a szüzességét is, az esetek nagy többségében elveszti az ember, csak ki előbb, ki később.:D Neked nem lett bajod, ez a lényeg! A folytatást pedig kíváncsian várjuk! :)
 
Már lehet, hogy régebben írtam, de én egyszer Erdélyben jártam úgy, hoyg felmotoroztunk egy hegy tetejére egy baromi szűk, kanyargós és murvás úton, sok motorral egymás után. Ott egy jó kis csárda volt. Amíg a többiek boldogan italoztak, én végig azon paráztam, hyog hogy fogok innen lemenni.
A végén az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy megkértem az egyetlen (és legrészegebb) embert, aki a kocsiban utas volt, hogy vigye le motorom... végül senkineknem lett baja.
 
pár dolgot én is tudnék mesélni eddigi pályafutásomról, de 4 év kihagyás után rögtön ezzel kezdjek? :)
 
Néha én is igénybe veszek segítséget, de mindig az van bennem, hogy soha nem fogom megtanulni, ha mindig mások csinálják meg helyettem. Most mondjuk megérte volna hagyni, hogy Zéé intézze:)
Bővebbet majd a második részben:)
 
Én mindig megkértem Senki, a Drágát, vagy valakit, hogy tologassa, álljon ki stb. a Zümivel. Pedig necces szitu se volt. Aztán addig nyomta a Drága a sódert, míg megtanultam tologatni a Zümit. De a necces szitukba inkább kérek segítséget. Nekem a kedvencem a nem tudok kilábújjhegyezni, mert hátrafelé emelkedik. Amíg nem tudtam tologatni a Zümmermant, addig mindig meghuzattam magam. Csak az volt izgi, amikor valaki nem szólt, hogy meghúz én meg majd eldobtam a vasat :D
Nekem eddig a legneccesebb a hármashatárhegy volt, egészen a dombtetőig a sorompó után. Lefelé elkérték a motorom, de tuti, hogy én ott le nem jöttem volna. Máig nem értem azt se, hogy mentem fel :D
A legemlékezetesebbek pedig a Mamócához menetel, amikor ZP miatt meg kellett fordulni ill. nem tudtam már elkanyarodni, ahol ő és túlmentem a kereszteződésen. Na ott jó lett volna a rükverc. Szerintem a havi forgalom akkor bonyolüdott le abban a kereszteződésben, mert fél óráig bénáztam és forgalmi dugót okoztam :) Évci emlékszik :D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
birge
Olvasás
628
Hozzászólások
16
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

birge további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére