Dél után eléggé nézegettem, hogy mit is 'mond' az idokep.hu ! Láttam, hogy keletre elhúztak az esőt hozó felhők, így szóltam Tibornak (aki oktat, mert apám elfoglalt ember, hogy velem gyakoroljon, de hivatalosan Ő az oktatóm 
), hogy menjünk menjünk amíg "csak" viharos az idő Végül fél 2-re bebattyogtam az irodába. Összekaptuk magunkat, kiálltam a motorral és uzsgyi! Aztán mikor már indultunk volna, apám kitalálta, hogy jön velünk. Annyira nem örültem neki, mert apámról tudni kell, hogy a legkisebb hibáért is ordít. Sose dicsér. Kicsit elveszi az ember önbizalmát. Mikor rutinoztam, a területi képviselőnk (autóiskolás) tanított, Péter, mert amúgy Ő motoros rendőr volt, amíg egyéb okok miatt ott nem hagyta. Szóval eléggé ügyes, enyhén szólva. Na Péter barátom úgy tanította pl. a félköríves fordulást, hogy egyesben, enyhe gázadás, és lábfék... Persze, hogy az első 10 próbálkozásnál mindig lefulladtam, de aztán ment. Egyszer egy gyakorlásnál megjelent apám, hogy megnézze, hogyan is megy az egész. Egyből beparáztam. Már akkor megmondtam Petiéknek, hogy tuti nem fog menni. Így is történt és apám jött ordítva felém, hogy kuplunggal kell fordulni, mi a f*szért nem használom a kuplungot... Válaszomban kifejtettem neki, hogy Peti így tanította, tehetek én róla?! Aztán ment Petivel ordítani, hogy hogy lehet ekkora idióta, mert így még Ő se tud megfordulni (pedig fater is elég jó motoros <elvileg>), így csak a gyakorlott motorosok szoktak és persze én nem vagyok az. Peti ránézett, elvigyorodott: "Az elmúlt 2 órában mindig sikerült neki ÍGY megcsinálni...". Egyébként egyiknek se adtam igazat. Petinek tényleg nem így kellett volna mutatni (de hát Ő hivatalosan nem is oktató!), faternak meg nem kellett volna ordítani, nyugodtan is el lehet mondani, akkor is megértem, nem vagyok retardált. </elvileg>
A lényeg: fatertól eléggé félek általában. Nem egy nyugodt ember. Amikor most voltunk motorozni, akkor is egyszer ordított velem. Pásztón megálltunk, hogy fagyizzunk. Illetve akkor még nem tudtam miért állunk meg. Láttam, hogy a többiek megállnak a parkolóban, de fater meg az út szélén miközben folyton jöttek az autók. Megfogtam, balról megkerültem és többiek mellé álltam (kb. 10 méterről volt szó, szóval nem kilométerekre hagytam le apámat). Aztán letette Ő is a motort és jött leugatni a fejemet, hogy én ezt, hogy képzeltem, hogy nem mögötte állok meg. Nem fogta fel, hogy nem annyira lett volna ésszerű, mikor ott a szabad parkoló, de nem baj. Hülye vagyok, és ennyi.
Persze az nem volt probléma, mikor a Mátrában random satuféket húzott és leállt az útszélén, mondván: "Milyen szép a kilátás!". Semmi előjele nem volt ennek, így örültem, hogy nem mentem a seggébe... Legalább egy indexet kidobhatott volna jobbra. De ismételten: én vagyok a hülye.
De a mai eseményekről még mindig nem írtam (szokásom elkanyarodni az eredeti témámtól, mert a fejembe milliónyi gondolat kavarog) Szóval... apám jött velünk. Elmagyaráztam neki, hogy ha beszél hozzám, lassan és hangosan tegye (ugyanis hadar de kegyetlenül, amit persze amúgy én meg is örököltem tőle). Elindultunk, minden jó volt Persze leugatott egyszer egy elég forgalmas kereszteződésnél (M3-asra ott lehet felmenni, illetve onnan lejönni). Megfogta kiszállt az autóból és rám hozta a frászt mikor rám ordított hátulról, hogy figyeljek oda és úgy menjek ki, hogy Ő is tudjon követni. Ezt nem lehetett volna a rádióba, de mindegy. Meg amúgy is tudom, hogy nemigen kéne elhagyni az oktatót.
Tettünk egy kört a lehetséges vizsgaútvonalon. Tibor szerint megfeleltre teljesítettem, szóval remélhetőleg hétfőn nem lesz semmi probléma. Kicsit izgulok miatta, de közbe alig várom, mert annyira szeretnék már túl lenni az egészen. Ha lehet, még hétfőn elakarom intézni a papírokat is, hogy minél hamarabb elindíthassam az új jogosítványom rögös útját. Aztán, ha meg van az 'A' kategória, jöhet a C+E
Aztán a D. Igen, mindenre akarok engedélyt, és ezt apám is elvárja tőlem. A lehetőség adott, csak ki kell használni.
Jó éjszakát
MSE
), hogy menjünk menjünk amíg "csak" viharos az idő Végül fél 2-re bebattyogtam az irodába. Összekaptuk magunkat, kiálltam a motorral és uzsgyi! Aztán mikor már indultunk volna, apám kitalálta, hogy jön velünk. Annyira nem örültem neki, mert apámról tudni kell, hogy a legkisebb hibáért is ordít. Sose dicsér. Kicsit elveszi az ember önbizalmát. Mikor rutinoztam, a területi képviselőnk (autóiskolás) tanított, Péter, mert amúgy Ő motoros rendőr volt, amíg egyéb okok miatt ott nem hagyta. Szóval eléggé ügyes, enyhén szólva. Na Péter barátom úgy tanította pl. a félköríves fordulást, hogy egyesben, enyhe gázadás, és lábfék... Persze, hogy az első 10 próbálkozásnál mindig lefulladtam, de aztán ment. Egyszer egy gyakorlásnál megjelent apám, hogy megnézze, hogyan is megy az egész. Egyből beparáztam. Már akkor megmondtam Petiéknek, hogy tuti nem fog menni. Így is történt és apám jött ordítva felém, hogy kuplunggal kell fordulni, mi a f*szért nem használom a kuplungot... Válaszomban kifejtettem neki, hogy Peti így tanította, tehetek én róla?! Aztán ment Petivel ordítani, hogy hogy lehet ekkora idióta, mert így még Ő se tud megfordulni (pedig fater is elég jó motoros <elvileg>), így csak a gyakorlott motorosok szoktak és persze én nem vagyok az. Peti ránézett, elvigyorodott: "Az elmúlt 2 órában mindig sikerült neki ÍGY megcsinálni...". Egyébként egyiknek se adtam igazat. Petinek tényleg nem így kellett volna mutatni (de hát Ő hivatalosan nem is oktató!), faternak meg nem kellett volna ordítani, nyugodtan is el lehet mondani, akkor is megértem, nem vagyok retardált. </elvileg>A lényeg: fatertól eléggé félek általában. Nem egy nyugodt ember. Amikor most voltunk motorozni, akkor is egyszer ordított velem. Pásztón megálltunk, hogy fagyizzunk. Illetve akkor még nem tudtam miért állunk meg. Láttam, hogy a többiek megállnak a parkolóban, de fater meg az út szélén miközben folyton jöttek az autók. Megfogtam, balról megkerültem és többiek mellé álltam (kb. 10 méterről volt szó, szóval nem kilométerekre hagytam le apámat). Aztán letette Ő is a motort és jött leugatni a fejemet, hogy én ezt, hogy képzeltem, hogy nem mögötte állok meg. Nem fogta fel, hogy nem annyira lett volna ésszerű, mikor ott a szabad parkoló, de nem baj. Hülye vagyok, és ennyi.
Persze az nem volt probléma, mikor a Mátrában random satuféket húzott és leállt az útszélén, mondván: "Milyen szép a kilátás!". Semmi előjele nem volt ennek, így örültem, hogy nem mentem a seggébe... Legalább egy indexet kidobhatott volna jobbra. De ismételten: én vagyok a hülye.
De a mai eseményekről még mindig nem írtam
(szokásom elkanyarodni az eredeti témámtól, mert a fejembe milliónyi gondolat kavarog) Szóval... apám jött velünk. Elmagyaráztam neki, hogy ha beszél hozzám, lassan és hangosan tegye (ugyanis hadar de kegyetlenül, amit persze amúgy én meg is örököltem tőle). Elindultunk, minden jó volt Persze leugatott egyszer egy elég forgalmas kereszteződésnél (M3-asra ott lehet felmenni, illetve onnan lejönni). Megfogta kiszállt az autóból és rám hozta a frászt mikor rám ordított hátulról, hogy figyeljek oda és úgy menjek ki, hogy Ő is tudjon követni. Ezt nem lehetett volna a rádióba, de mindegy. Meg amúgy is tudom, hogy nemigen kéne elhagyni az oktatót. Tettünk egy kört a lehetséges vizsgaútvonalon. Tibor szerint megfeleltre teljesítettem, szóval remélhetőleg hétfőn nem lesz semmi probléma. Kicsit izgulok miatta, de közbe alig várom, mert annyira szeretnék már túl lenni az egészen. Ha lehet, még hétfőn elakarom intézni a papírokat is, hogy minél hamarabb elindíthassam az új jogosítványom rögös útját. Aztán, ha meg van az 'A' kategória, jöhet a C+E
Aztán a D. Igen, mindenre akarok engedélyt, és ezt apám is elvárja tőlem. A lehetőség adott, csak ki kell használni. Jó éjszakát
MSE
