Nnnneeeeem, kedves matektanár kollegák és főiskolai, egyetemi hallgatók, nem a differenciálszámítás szépségeiről kívánok értekezni. Annak is van (állíttólag), de annak máshun a helye.
Most a N-edrendű utak szépségeirű kívánok értekezni. Má csak azér is, mer közkívánatra köll egy pozitív blogot is írnom.
Má akkó is vonzottak a mellékutak, amikó még gépi hajtású kétkerekűrő szó se vót. Vót egy versenybicajom, amit 14 évessen kaptam, hajtottam is sokat, jószerivee edzés gyanánt. Vót egy szokásos köröm, megnézhetitek a térképen is: Kaposfő- Kadarkút- Gige- Csököly- Jákó- Nagybajom- Kiskorpád- Kaposfő. Ez úgy 60 km. Nagyonmellékút. Majd a fejemet nyeetem le sokszó. De egy-egy ilyen biciklizéskó nemcsak a mozgás öröme vót, hanem szépen műveet fődek, érintetlen erdők, mezők, takaros kis falvak nyugodtsága is megérintett. Vót egy másik köröm is: Kaposfő- Kiskorpád- Somogysárd- Kaposvár- Kaposfő. Ez is olyan körű vót, mind a másik. Mindeggyikbe vót egy rövidíttési lehetőség, ha eesokaatam vóna valamit.
Csatolás megtekintése 12681
Mindig aztat szerettem a legjobban, amikó ollyan uton mehetek, amirű messzire eelátni, de még jobban aztat, amikó a út melletti fák lombja összeborul a fejem fölött. Nagyon jó tudom magam érezni útközbe ilyen helyeken. Engem nem az adrenalin vonz, hanem az útnak magának a szépsége.
Aztán lett motorom. Mindig ollyan, ami nem csábított száguldásra, mer aztat nem lehetett vele meg nem is szerette. S51 Szimó, 250-es Sport CZ, aztán 125-ös, 175-ös, Aprilia Red Rose 80. Nemcsak a szépség vonzott az utakba: jó vót a szabadság érzésit megtapasztaani. Ugye akkó még nem éreztette velem senki se, mi az ára ennek.
Szerettem a mellékutak vonalvezetésit. Ollyan vót, mintha megáát vóna fölöttük a idő. Forgalom alig, utazó jó ha 80, jó vagy eeviseehető burkolat. Ezeken a utakon nem köllött parázni őrűtt gyorshajtóktú, alvó kamionosoktú, legföljebb részeg traktorosoktú. Kissebb és nagyobb motorok közötti különbség jótékonyan eemosódott. Az az idő köszön vissza rajtuk, amikó még a 250-es Czetka vót A NAGYMOTOR, és nem vót ellenfele a utakon. Amikó még nyugodtabb, biztossabb vót a élet, meg a utazás is. Amikó még kevessebb irigység vót, mer nem lehetett ANNYIVAA több a másik embörnek, mind ma, és amikó a bűnösöket megbüntették.
Csak a itt-ott ásíttozó szeméthalmok emlékeztetnek a mai korra.
Nemrég újra jártam egy illyen szakaszon. Rövid szakasz vót, de mivee a motoromat ee köllött adjam, így megin biciklivee jártam arra. Kaposszentbenedek- Taszár közt, a régi 66-oson. Mintha a nyócvanas évek közepin megáát vóna a idő...
Jó szívvee javaslom azokat a utakat, amiket fősorútam, meg a Kaposfő- Böhönye, Kaposvár- Sásd- Pécs, Veszprém- Győr, Komárom- Esztergom utakat, a Mátra, a Bükk, a Duna menti utakat, és a nyugalmassabb utakat.
Széles utat, balesetmentes motorozást kívánok mindenkinek!
Most a N-edrendű utak szépségeirű kívánok értekezni. Má csak azér is, mer közkívánatra köll egy pozitív blogot is írnom.
Má akkó is vonzottak a mellékutak, amikó még gépi hajtású kétkerekűrő szó se vót. Vót egy versenybicajom, amit 14 évessen kaptam, hajtottam is sokat, jószerivee edzés gyanánt. Vót egy szokásos köröm, megnézhetitek a térképen is: Kaposfő- Kadarkút- Gige- Csököly- Jákó- Nagybajom- Kiskorpád- Kaposfő. Ez úgy 60 km. Nagyonmellékút. Majd a fejemet nyeetem le sokszó. De egy-egy ilyen biciklizéskó nemcsak a mozgás öröme vót, hanem szépen műveet fődek, érintetlen erdők, mezők, takaros kis falvak nyugodtsága is megérintett. Vót egy másik köröm is: Kaposfő- Kiskorpád- Somogysárd- Kaposvár- Kaposfő. Ez is olyan körű vót, mind a másik. Mindeggyikbe vót egy rövidíttési lehetőség, ha eesokaatam vóna valamit.
Csatolás megtekintése 12681
Mindig aztat szerettem a legjobban, amikó ollyan uton mehetek, amirű messzire eelátni, de még jobban aztat, amikó a út melletti fák lombja összeborul a fejem fölött. Nagyon jó tudom magam érezni útközbe ilyen helyeken. Engem nem az adrenalin vonz, hanem az útnak magának a szépsége.
Aztán lett motorom. Mindig ollyan, ami nem csábított száguldásra, mer aztat nem lehetett vele meg nem is szerette. S51 Szimó, 250-es Sport CZ, aztán 125-ös, 175-ös, Aprilia Red Rose 80. Nemcsak a szépség vonzott az utakba: jó vót a szabadság érzésit megtapasztaani. Ugye akkó még nem éreztette velem senki se, mi az ára ennek.
Szerettem a mellékutak vonalvezetésit. Ollyan vót, mintha megáát vóna fölöttük a idő. Forgalom alig, utazó jó ha 80, jó vagy eeviseehető burkolat. Ezeken a utakon nem köllött parázni őrűtt gyorshajtóktú, alvó kamionosoktú, legföljebb részeg traktorosoktú. Kissebb és nagyobb motorok közötti különbség jótékonyan eemosódott. Az az idő köszön vissza rajtuk, amikó még a 250-es Czetka vót A NAGYMOTOR, és nem vót ellenfele a utakon. Amikó még nyugodtabb, biztossabb vót a élet, meg a utazás is. Amikó még kevessebb irigység vót, mer nem lehetett ANNYIVAA több a másik embörnek, mind ma, és amikó a bűnösöket megbüntették.
Csak a itt-ott ásíttozó szeméthalmok emlékeztetnek a mai korra.
Nemrég újra jártam egy illyen szakaszon. Rövid szakasz vót, de mivee a motoromat ee köllött adjam, így megin biciklivee jártam arra. Kaposszentbenedek- Taszár közt, a régi 66-oson. Mintha a nyócvanas évek közepin megáát vóna a idő...
Jó szívvee javaslom azokat a utakat, amiket fősorútam, meg a Kaposfő- Böhönye, Kaposvár- Sásd- Pécs, Veszprém- Győr, Komárom- Esztergom utakat, a Mátra, a Bükk, a Duna menti utakat, és a nyugalmassabb utakat.
Széles utat, balesetmentes motorozást kívánok mindenkinek!
