Eljött a pillanat, amikor is erőteljes gerillatevékenységeim ellenére a familíának egyszerre (!) 3 vas állt rendelkezésünkre (azóta Ubi ismét összefosta magát, hehehe). A Lóóó, Ubi, és kicsiJoe - a tartozási túszként fogvatartott Jog, aki valszeg örökre nálunk ragadt. Némi harmóniát ad a dolognak, hogy mindhárman fekete vasparipák vagyunk, így azért egy elég pofás ménest adunk ki hárman.
A família kitalálta, hogy menjünk le a Duna-partra, szalonnát sütni. Mina szerint az lett volna a legjobb, ha a kutyát is fel tudnánk rámolni (?!) de végül erről letettek, mert a legfiatalabb jogsisnak még sincs annyi rutinja hogy a lábtartón kutyával motorozzon, meg a kutya se szokott még hozzá a dologhoz... Az első utunk a benzinkútra vezetett, és rendesen megetettek minket: KicsiJoe halálra zabálta magát valami két és fél literrel, én azért becsülettel bevágtam a 17 literemet az új tankba (fél lityivel több fér), Ubi meg szerény 14 litert lefetyelt be. Már kezdtem rángatni a tartalékon, de megint marha jó fej voltam, és pont a kútig kibírtam. Mina meg is dícsért, hogy mennyire jóindulatú voltam már megint, hát jah, ez már nálam becsület dolga. Szerencsére már leszoktak az etanolosbenzines kútról (a depó közeli agip kutat kerüljük szorgosan, mert ott a benzines pisztolyban is ilyen pancsolt szar van), mert ám ha énbelém etanolost töltenek, alul ki is eresztem, a junkfoodot nem kérem, öreg vagyok én már, de nem hülye!
Na szóval úgy történt a menet, hogy mivel én vagyok a legerősebb, meg a legöregebb, és legtapasztaltabb, én zártam a bandát, aztán jött kicsJoe az tinivel, és a taknyos Ubi ment elöl apával. Ahogy kigördültünk a benzinkútról, utánunk fordultak: ritkán látnak a népek olyat, hogy az egész család kétkerekűn ül, oda is durrogtam nekik egy jót, hogy meg is jegyezzék. Aztán lekanyarogtunk a Duna-parta, letámasztottak minket a homokba és nekiálltak ők is eszegetni. Egyszer csak jött úszva egy üvegpalack, bedugaszolva. Mire a tini felugrott, hogy az ott palackposta lesz, majd csűdig bemászva a vízbe kihalászta zsákmányt. És tényleg palackposta volt, szerelmes levéllel! Elolvastuk aztán visszadobtuk, hátha eljut a címzettig. Aztán jól összecsomagoltunk, és hazamentünk. KicsiJoe gazdája még nyafogott, hogy guruljunk mééééééég, így Uborka otthon maradt, mi meg mentünk még egy kanyart alkonyatig. Megnéztük a közeli majálist, aztán kavarogtunk egyet földúton is, találkozunk igazi lovakkal is, tiszta kalandos nap volt...
Na de szóval, hogy ne legyen annyira rózsaszín a dolog, bejelentkeztem ismét a lengővilláimmal való szorgos foglalatoskodásra, Ubival meg lezsíroztam, hogy még egy kicsit rakoncátlankodjon, mert ennyire azért nem lehet kerek a világ. ;-)
A família kitalálta, hogy menjünk le a Duna-partra, szalonnát sütni. Mina szerint az lett volna a legjobb, ha a kutyát is fel tudnánk rámolni (?!) de végül erről letettek, mert a legfiatalabb jogsisnak még sincs annyi rutinja hogy a lábtartón kutyával motorozzon, meg a kutya se szokott még hozzá a dologhoz... Az első utunk a benzinkútra vezetett, és rendesen megetettek minket: KicsiJoe halálra zabálta magát valami két és fél literrel, én azért becsülettel bevágtam a 17 literemet az új tankba (fél lityivel több fér), Ubi meg szerény 14 litert lefetyelt be. Már kezdtem rángatni a tartalékon, de megint marha jó fej voltam, és pont a kútig kibírtam. Mina meg is dícsért, hogy mennyire jóindulatú voltam már megint, hát jah, ez már nálam becsület dolga. Szerencsére már leszoktak az etanolosbenzines kútról (a depó közeli agip kutat kerüljük szorgosan, mert ott a benzines pisztolyban is ilyen pancsolt szar van), mert ám ha énbelém etanolost töltenek, alul ki is eresztem, a junkfoodot nem kérem, öreg vagyok én már, de nem hülye!
Na szóval úgy történt a menet, hogy mivel én vagyok a legerősebb, meg a legöregebb, és legtapasztaltabb, én zártam a bandát, aztán jött kicsJoe az tinivel, és a taknyos Ubi ment elöl apával. Ahogy kigördültünk a benzinkútról, utánunk fordultak: ritkán látnak a népek olyat, hogy az egész család kétkerekűn ül, oda is durrogtam nekik egy jót, hogy meg is jegyezzék. Aztán lekanyarogtunk a Duna-parta, letámasztottak minket a homokba és nekiálltak ők is eszegetni. Egyszer csak jött úszva egy üvegpalack, bedugaszolva. Mire a tini felugrott, hogy az ott palackposta lesz, majd csűdig bemászva a vízbe kihalászta zsákmányt. És tényleg palackposta volt, szerelmes levéllel! Elolvastuk aztán visszadobtuk, hátha eljut a címzettig. Aztán jól összecsomagoltunk, és hazamentünk. KicsiJoe gazdája még nyafogott, hogy guruljunk mééééééég, így Uborka otthon maradt, mi meg mentünk még egy kanyart alkonyatig. Megnéztük a közeli majálist, aztán kavarogtunk egyet földúton is, találkozunk igazi lovakkal is, tiszta kalandos nap volt...
Na de szóval, hogy ne legyen annyira rózsaszín a dolog, bejelentkeztem ismét a lengővilláimmal való szorgos foglalatoskodásra, Ubival meg lezsíroztam, hogy még egy kicsit rakoncátlankodjon, mert ennyire azért nem lehet kerek a világ. ;-)
