és nagyon feszeget belülről ez a blog dolog. Nem tudom, mit akarok mondani, de a Főnöknek odabenn közlendője van, meglátjuk, mi sül ki belőle. Tavaly lezárult életemben a 7x7. ciklus, és kezdődött az új életfázis. Elmorfondíroztam,hogy sikerült az újrakezdés, mi is változott? Új életemben lettem-e megértő, el- és befogadó? Egységként vagy egyedüllétként élem-e mindennapjaim? Elfogadok-e másokat olyannak, amilyenek? Szeretem-e a családtagjaimat önmagukként, vagy még mindig az eszmeképeket szeretem, akiknek látni akarom őket? Tudom-e toleránsan szemlélni a világot, az embereket, ítélkezem-e, vagy rámondom: „ő dolga”? Elfogadom-e, hogy számára ez az legjobb megoldás, amire képes? Megbocsátottam-e az „ellenem vétkezőknek”, és magamnak, amiért haragudtam rájuk, vagy mert bántottam mást? Bosszant-e még, hogy hazudnak nekem, átvernek, kihasználnak, erőszakosak velem, vagy oda tudom már tartani a másik orcámat? Megengedem-e magamnak, hogy legyenek gyarlóságaim, hibáim, és tudom-e, hogy mindezekkel együtt szeret engem a Teremtőm, aki bennem él és én Őbenne (és talán embertársaim némelyike is)? Tiszta-e már az örömöm, amikor segíthetek másnak, vagy még mindig szennyezi a spirituális gőg? Vágyom-e még mások elismerésére,jóváhagyására, vagy ismerem már a saját értékeimet, képességeimet, hiszek-e már szilárdan magamban? Tudom-e már a világ minden történését csodaként megélni? Rá kellett jönnöm, hogy legtöbbször nem. Viszont már felismerem, mikor éledt fel megint a régi program, amint változtatni akartam. Tehát még maradok egy kicsit, és tovább dolgozom magamon! 
Ti hogy vagytok mindezzel?
Ti hogy vagytok mindezzel?
