2009. május 13-án sikerrel letettem a forgalmi vizsgát, és megszereztem az „A korlátozott”kategóriát. Végre papírom lett róla, hogy motorozhatok! Szuper! 
Ruha, csizma, kesztyű, bukó megvan. De mintha valami hiányozna... Ja, a motor!
Amint hazaértem aznap rögtön iránya net, és elolvastam az összes cikket, topikot, mindent a „Milyen motort vegyek elsőre?” témakörben. Akkor még nem nagyon volt kép a fejemben, mit is akarok. Annyit tudtam, hogy max 25kW-os lehet és a sportmotor nem nekem való, mert egyrészt rettegek a kanyaroktól, másrészt én nyugodt sofőr vagyok, (szinte) mindig betartom a sebességhatárokat, de néha... elgurul a gyógyszer ésakkor hujjujj! Akkor jönnek az olyan manőverek, amik tökbiztonságosak, csak épp az „áldozat” és a szembejövő szívinfarktust, agyvérzést, korai hajhullást kap. Tuti hamar belefutnék abba, amit utasként már átéltem: előzés úgy, hogya jobb térdem majdnem az előzendőt súrolta, a bal meg a szembejövőt... Motorral meg még esélyesebb a behülyülés,tekintve, hogy elől nincs rendszám, a traffik meg gyakrabban készítik onnan a sztárfotót. A sportmotor száguldásra csábítana. A felépítése, az üléspozíció, minden. ( Sport üléspozíció egy netes ismerős szerint: besüt a seggedbe a nap.
)
Nos, ilyen kikristályosodott elképzelésem volt, és ezen a cikkek se sokat segítettek, igazából annyival lettem okosabb, hogy fel kell próbálni a motort. Nem fényképről választjuk leendő társunkat, hanem élőben felülünkrá, jó-e az ülésmagasság, (153 centivel ez kulcskérdés...)kézre, lábra esnek-e a dolgok, kényelmes-e tetszik-e, kutyafüle, nem sorolom tovább. Szépen eljutottam odáig, hogy egy használt 250-es kell. Magasságbeli hiányosságaim miatt elsőre chopper. Balettozni ráérek, ha már nem kell annyi mindenre tudatosan figyelni. Kawa kell. Próbáltam én kideríteni, hogy a Honda –Kawasaki – Suzuki – Yamaha kvartettből melyik a legjobb, de nem sikerült. Ki mire esküszik.
Nem, ekkor még nem az Eliminatort találtam meg, ugyanis sok idő volt lenyomni a torkomon, hogy chopper tulaj leszek. Bármit akartam, csak azt nem. Első szerelmem a 250-es Zephyr volt, mindaddig, amíg meg nem láttam élőben. A kiszeretés indoka igazából a tank szélessége volt. Ez fényképen nem tűnt fel, élőben nagyot ütött. El is kereszteltem szegénykétVeszett Nagy Disznónak. (Akkor még azzal az ígérettel megspékelve, hogy ijesztő kinézete ellenére egyszer kell nekem egy ilyen. Ez azóta sztornózódott, mert megtaláltam a második és sokadik álommotort.)
Eztán sokáig gyászoltam – első szerelem volt, na! Jó, az is közrejátszott a hosszú gyászban,hogy volt egy kis vitám, miszerint mennyire kockázatos „öreg”motort venni. Könnyen meg tudott a vitapartnerem ijeszteni... Elégvolt hozzá egyetlen szó: karburátor. Rögtön eszembe jutott Nyuszika, ahogy ott álldogál magányosan, szerintem karburátor miatt halottan. Nem szeretnék még egy évekre meghaló motort, főleg egy pici bizbaz miatt... Új motor azonban szóba se jött, mert elsőnek nem, rossz érzés lenne egy milliós géppel állóhelyzetben eldőlni – ebben pedig vérprofi vagyok. Hitel se esne most jól. Másrészt akkor még nem tudtam, hogy igenis létezik egy!!! olyan új motor, ami szép, jó, tökéletes, idenekemdeazonnal, és kapható fojtással, hogy vezethessem legálisan. Na de egy 3,5 millás gépet még szívszorítóbb lenne földre rakni. Ilyen drágasághoz előbb meg kell tanulni motorozni, és fejleszteni az egyensúlyérzékemet a jógával. Végül –női módszerekkel: sírás, hiszti, duzzogás megnyertem a használt vs új vitát, nézegethettem tovább a használt motorokat.
És..... végre rátaláltam az Eliminatorra. Beleszeretni csak akkor mertem, amikor élőben is láttam. Kár, hogy arról nincs videó... vicces látvány lehettem. Épp kiléptem az Egyetem egyik épületéből, amikor megpillantottam. Ott álldogált a járdán, magányosan csillogott. Én lecövekeltem, pár másodpercre elfelejtettem levegőt venni, és tátott szájjal bámultam. Aztán óvatosan oda lopakodtam, és körbecsodáltam. Az agyamban közben az édes, icipici, csipke-pitécske szavak száguldoztak. Ő az. Tuti.
Innentől célzottan csak Eliminatort néztem. (Kivéve egy kisebb epizódot az épített Jawa chopperrel, de azt a vitát nem nyerhettem meg, mint a régi-újat.) A magyar példányokból hamar kiábrándultam, mert a 25kW alatti ritka minta fehér holló, (mind 25 alatti, ha nem szedik ki azt a Drosselsatz izét, ami a gugli szerint valami fojtás, aminek benne kéne lennie.) meg... talán a németek jobban óvják, nem pörgetik, esőben nem mennek, márkaszervízbe viszik, egyéb legendák. Na meg még regadóval, forgalomba helyezéssel is olcsóbb, mint itthon,ami jelentős érv a behozatal mellett. Hozzunk Eliminatort külföldről! Utánan néztem ennek is: kétnyelvű adásvételi, kint ki kell vonni, hazahozni, regadó, eredetvizsga, műszaki, rendszám. (Hoppá, most jutott eszembe: vajon egyedi rendszámmotorra? Hm???) Nem lehetetlen, csak picit szaladgálós. Szószerint picit, a helyi KPM-nél akkor is ott vagyok két perc alatt,ha kettőt lépek előre, egyet hátra.
Újra nekiestem a külföldi oldalaknak: német, osztrák, és ha már untam a németet, olasz oldalakat nézegettem. Csak úgy kikapcsolódásnak. A kedvenc német oldalamon találtam három ígéretes versenyzőt és megkaptam az ígéretet, miszerint még vizsgaidőszak vége előtt lerendezzük a témát. (Bonyolult, de a motorkasszát nem én kezelem, hiába az én pénzem. Jobb így, én elköltöttem volna apránként másra.) Drukkoltam erősen a kettes számú versenyzőnek, mert ő volt a legközelebb, és jóval fiatalabb is volt, mint a többiek. Nem piros. Az egyes és a hármas igen. De a kettes fiatal. A kor legyőzte a színt. Majd kap csajos matricákat.
Vissza a magyarokhoz... Nem tudom miért, mégis velük kezdünk. Nem is érdekel, mert 2012. május 3-án megnéztünk végre egy Eliminatort. Kis lépés nekem, nagy ugrás a motorossá válásomhoz. Láttam már ugye egyet, de azt csak körbenyáladzottam, erre fel is ülhettem. Tökéletes! Na, nem annyira, mint amikor a motorkiállításon ücsöröghettem a „nagy ő-n”, de fantasztikus. (Persze, nagy ő-nek könnyű, megpillantom a kék-fehéret, és eldobom az agyam, rózsaszín köd, meg minden. Fanatikusan szerelmes vagyok bele, na. Még a fürdőszobámat is kék-fehérre csempéztettem.) Térdeim enyhén hajlítva, sztenderről felállítani nem kerül semmibe, nem úgy mint a kisninja, ahol súlyememlő világbajnoknak érzem magam ugyan ezen mozdulat után. Az Eliminator a nekem való kezdőmotor. Van a hahun 7 darab, egyet már láttunk. Még szétnézek más hirdetési oldalakon is, ne hétből kelljen választani, ha már magyar, és a Lipcse melletti kiesik.
2012. 05. 07. Életem egyik legboldogabb napja, megvan a nyertes, le is van foglalva! És külföldi, de már az országban van, csak nem helyezték még forgalomba. Fekete-bordó. Picit "öreg", 1991-es. Az a régebbi típus, de max egyszer, ha lesz fölös pénzem, szerzek rá váltás utáni műszerfalat... De biztos jó, a haverom aki nézte ért hozzá. Most csak örülök, neki és magamnak, alig várom, hogy élőben is lássam! Fényképről gyönyörű... Boldogok leszünk kettecskén. Pici lányka a pici mocival. Pár nap híján 3 évet vártam rá. De végre megvan.
Keresztelő elhalasztva, mert fényképről nem biztos, hogy Elina a neve...
Reszkessetek utak, mert jövök!!!!!!
:elvis:
Még több kép: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=7287
Ruha, csizma, kesztyű, bukó megvan. De mintha valami hiányozna... Ja, a motor!
Amint hazaértem aznap rögtön iránya net, és elolvastam az összes cikket, topikot, mindent a „Milyen motort vegyek elsőre?” témakörben. Akkor még nem nagyon volt kép a fejemben, mit is akarok. Annyit tudtam, hogy max 25kW-os lehet és a sportmotor nem nekem való, mert egyrészt rettegek a kanyaroktól, másrészt én nyugodt sofőr vagyok, (szinte) mindig betartom a sebességhatárokat, de néha... elgurul a gyógyszer ésakkor hujjujj! Akkor jönnek az olyan manőverek, amik tökbiztonságosak, csak épp az „áldozat” és a szembejövő szívinfarktust, agyvérzést, korai hajhullást kap. Tuti hamar belefutnék abba, amit utasként már átéltem: előzés úgy, hogya jobb térdem majdnem az előzendőt súrolta, a bal meg a szembejövőt... Motorral meg még esélyesebb a behülyülés,tekintve, hogy elől nincs rendszám, a traffik meg gyakrabban készítik onnan a sztárfotót. A sportmotor száguldásra csábítana. A felépítése, az üléspozíció, minden. ( Sport üléspozíció egy netes ismerős szerint: besüt a seggedbe a nap.
) Nos, ilyen kikristályosodott elképzelésem volt, és ezen a cikkek se sokat segítettek, igazából annyival lettem okosabb, hogy fel kell próbálni a motort. Nem fényképről választjuk leendő társunkat, hanem élőben felülünkrá, jó-e az ülésmagasság, (153 centivel ez kulcskérdés...)kézre, lábra esnek-e a dolgok, kényelmes-e tetszik-e, kutyafüle, nem sorolom tovább. Szépen eljutottam odáig, hogy egy használt 250-es kell. Magasságbeli hiányosságaim miatt elsőre chopper. Balettozni ráérek, ha már nem kell annyi mindenre tudatosan figyelni. Kawa kell. Próbáltam én kideríteni, hogy a Honda –Kawasaki – Suzuki – Yamaha kvartettből melyik a legjobb, de nem sikerült. Ki mire esküszik.
Nem, ekkor még nem az Eliminatort találtam meg, ugyanis sok idő volt lenyomni a torkomon, hogy chopper tulaj leszek. Bármit akartam, csak azt nem. Első szerelmem a 250-es Zephyr volt, mindaddig, amíg meg nem láttam élőben. A kiszeretés indoka igazából a tank szélessége volt. Ez fényképen nem tűnt fel, élőben nagyot ütött. El is kereszteltem szegénykétVeszett Nagy Disznónak. (Akkor még azzal az ígérettel megspékelve, hogy ijesztő kinézete ellenére egyszer kell nekem egy ilyen. Ez azóta sztornózódott, mert megtaláltam a második és sokadik álommotort.)
Eztán sokáig gyászoltam – első szerelem volt, na! Jó, az is közrejátszott a hosszú gyászban,hogy volt egy kis vitám, miszerint mennyire kockázatos „öreg”motort venni. Könnyen meg tudott a vitapartnerem ijeszteni... Elégvolt hozzá egyetlen szó: karburátor. Rögtön eszembe jutott Nyuszika, ahogy ott álldogál magányosan, szerintem karburátor miatt halottan. Nem szeretnék még egy évekre meghaló motort, főleg egy pici bizbaz miatt... Új motor azonban szóba se jött, mert elsőnek nem, rossz érzés lenne egy milliós géppel állóhelyzetben eldőlni – ebben pedig vérprofi vagyok. Hitel se esne most jól. Másrészt akkor még nem tudtam, hogy igenis létezik egy!!! olyan új motor, ami szép, jó, tökéletes, idenekemdeazonnal, és kapható fojtással, hogy vezethessem legálisan. Na de egy 3,5 millás gépet még szívszorítóbb lenne földre rakni. Ilyen drágasághoz előbb meg kell tanulni motorozni, és fejleszteni az egyensúlyérzékemet a jógával. Végül –női módszerekkel: sírás, hiszti, duzzogás megnyertem a használt vs új vitát, nézegethettem tovább a használt motorokat.
És..... végre rátaláltam az Eliminatorra. Beleszeretni csak akkor mertem, amikor élőben is láttam. Kár, hogy arról nincs videó... vicces látvány lehettem. Épp kiléptem az Egyetem egyik épületéből, amikor megpillantottam. Ott álldogált a járdán, magányosan csillogott. Én lecövekeltem, pár másodpercre elfelejtettem levegőt venni, és tátott szájjal bámultam. Aztán óvatosan oda lopakodtam, és körbecsodáltam. Az agyamban közben az édes, icipici, csipke-pitécske szavak száguldoztak. Ő az. Tuti.
Innentől célzottan csak Eliminatort néztem. (Kivéve egy kisebb epizódot az épített Jawa chopperrel, de azt a vitát nem nyerhettem meg, mint a régi-újat.) A magyar példányokból hamar kiábrándultam, mert a 25kW alatti ritka minta fehér holló, (mind 25 alatti, ha nem szedik ki azt a Drosselsatz izét, ami a gugli szerint valami fojtás, aminek benne kéne lennie.) meg... talán a németek jobban óvják, nem pörgetik, esőben nem mennek, márkaszervízbe viszik, egyéb legendák. Na meg még regadóval, forgalomba helyezéssel is olcsóbb, mint itthon,ami jelentős érv a behozatal mellett. Hozzunk Eliminatort külföldről! Utánan néztem ennek is: kétnyelvű adásvételi, kint ki kell vonni, hazahozni, regadó, eredetvizsga, műszaki, rendszám. (Hoppá, most jutott eszembe: vajon egyedi rendszámmotorra? Hm???) Nem lehetetlen, csak picit szaladgálós. Szószerint picit, a helyi KPM-nél akkor is ott vagyok két perc alatt,ha kettőt lépek előre, egyet hátra.
Újra nekiestem a külföldi oldalaknak: német, osztrák, és ha már untam a németet, olasz oldalakat nézegettem. Csak úgy kikapcsolódásnak. A kedvenc német oldalamon találtam három ígéretes versenyzőt és megkaptam az ígéretet, miszerint még vizsgaidőszak vége előtt lerendezzük a témát. (Bonyolult, de a motorkasszát nem én kezelem, hiába az én pénzem. Jobb így, én elköltöttem volna apránként másra.) Drukkoltam erősen a kettes számú versenyzőnek, mert ő volt a legközelebb, és jóval fiatalabb is volt, mint a többiek. Nem piros. Az egyes és a hármas igen. De a kettes fiatal. A kor legyőzte a színt. Majd kap csajos matricákat.
Vissza a magyarokhoz... Nem tudom miért, mégis velük kezdünk. Nem is érdekel, mert 2012. május 3-án megnéztünk végre egy Eliminatort. Kis lépés nekem, nagy ugrás a motorossá válásomhoz. Láttam már ugye egyet, de azt csak körbenyáladzottam, erre fel is ülhettem. Tökéletes! Na, nem annyira, mint amikor a motorkiállításon ücsöröghettem a „nagy ő-n”, de fantasztikus. (Persze, nagy ő-nek könnyű, megpillantom a kék-fehéret, és eldobom az agyam, rózsaszín köd, meg minden. Fanatikusan szerelmes vagyok bele, na. Még a fürdőszobámat is kék-fehérre csempéztettem.) Térdeim enyhén hajlítva, sztenderről felállítani nem kerül semmibe, nem úgy mint a kisninja, ahol súlyememlő világbajnoknak érzem magam ugyan ezen mozdulat után. Az Eliminator a nekem való kezdőmotor. Van a hahun 7 darab, egyet már láttunk. Még szétnézek más hirdetési oldalakon is, ne hétből kelljen választani, ha már magyar, és a Lipcse melletti kiesik.
2012. 05. 07. Életem egyik legboldogabb napja, megvan a nyertes, le is van foglalva! És külföldi, de már az országban van, csak nem helyezték még forgalomba. Fekete-bordó. Picit "öreg", 1991-es. Az a régebbi típus, de max egyszer, ha lesz fölös pénzem, szerzek rá váltás utáni műszerfalat... De biztos jó, a haverom aki nézte ért hozzá. Most csak örülök, neki és magamnak, alig várom, hogy élőben is lássam! Fényképről gyönyörű... Boldogok leszünk kettecskén. Pici lányka a pici mocival. Pár nap híján 3 évet vártam rá. De végre megvan.
Keresztelő elhalasztva, mert fényképről nem biztos, hogy Elina a neve...
Reszkessetek utak, mert jövök!!!!!!
:elvis: Még több kép: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=7287
