Ma blogomat Hajósnak ajánlom.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép hétfő koradélután, amikor is birge nekivágott motorjával az országnak. Egyedül. Ez nagy szó, mert korábban soha nem ment ki a városból kíséret nélkül (Vecsés, Gyál nem számít), most pedig egészen Piliscsévig repítette táltos paripája, ahol már vártak rá.
Történt ugyanis, hogy előző este nemtávirat, akinek a motorja még mindig Bádogember, megpróbálta kiénekelni a Kawa kulcsait a birge mancsából, de hát nem azért vettem én motort, hogy mindig csak más vezesse! Még neki sem adom kölcsön, szóval kénytelen volt minden berzenkedése ellenére a Wolfie-ra pattanni, és azzal menni egészen Piliscsévig, szüleit meglátogatni.
Nagy úr az elvonási tünet, nemtávirat nem csupán megkedvelte az eddig utált wolfot, de kifejezetten élvezni is kezdte a vele való furikázást, szóval miután kicsaládolta magát otthon, elgurultunk még Esztergomba, Párkányba, Esztergomba, Párkányba, Esztergomba (véletlenül visszamentünk a hídra), beleáztattam a lábam a Dunába (még elég hideg, a strandidő átverés), utána pedig egy szééép nagy kerülővel haza.
Lassan tologatom ki a komfortzónámat, nem árulom el, mennyi a max. sebesség, amit még többé-kevésbé biztonságosnak érzek, mert kinevetnétek, de én azért boldog vagyok vele
Legközelebb megint kicsit gyorsabban megyek majd, aztán megint, aztán megint, és idővel majd a túrákon sem kell rám várni
Ja, és még mindig jobban szeretek és jobban vezetek sötétben. Ki érti ezt?
Kis lépés az emberiségnek, csodás nap birgééknek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép hétfő koradélután, amikor is birge nekivágott motorjával az országnak. Egyedül. Ez nagy szó, mert korábban soha nem ment ki a városból kíséret nélkül (Vecsés, Gyál nem számít), most pedig egészen Piliscsévig repítette táltos paripája, ahol már vártak rá.
Történt ugyanis, hogy előző este nemtávirat, akinek a motorja még mindig Bádogember, megpróbálta kiénekelni a Kawa kulcsait a birge mancsából, de hát nem azért vettem én motort, hogy mindig csak más vezesse! Még neki sem adom kölcsön, szóval kénytelen volt minden berzenkedése ellenére a Wolfie-ra pattanni, és azzal menni egészen Piliscsévig, szüleit meglátogatni.
Nagy úr az elvonási tünet, nemtávirat nem csupán megkedvelte az eddig utált wolfot, de kifejezetten élvezni is kezdte a vele való furikázást, szóval miután kicsaládolta magát otthon, elgurultunk még Esztergomba, Párkányba, Esztergomba, Párkányba, Esztergomba (véletlenül visszamentünk a hídra), beleáztattam a lábam a Dunába (még elég hideg, a strandidő átverés), utána pedig egy szééép nagy kerülővel haza.
Lassan tologatom ki a komfortzónámat, nem árulom el, mennyi a max. sebesség, amit még többé-kevésbé biztonságosnak érzek, mert kinevetnétek, de én azért boldog vagyok vele
Legközelebb megint kicsit gyorsabban megyek majd, aztán megint, aztán megint, és idővel majd a túrákon sem kell rám várniJa, és még mindig jobban szeretek és jobban vezetek sötétben. Ki érti ezt?
Kis lépés az emberiségnek, csodás nap birgééknek
