Nem mennék vissza a szesztilalom előtti időkig, így kezdem 2012-től…</SPAN>
Ez az év sem kezdődött jobban, mint ahogyan a tavalyi véget ért, sőt…</SPAN>
Januárban elvesztettem egy olyan embert, akiért a saját becsületemet adtam fel, csak azért, hogy ne mocskoljam be a párja előtt a „hőn imádott nő személyét” Ahhoz, hogy magamat tisztázzam, Őt kellett volna lebuktatnom, hogy a párja megértse azt, amit félre értett…</SPAN>
Nem mondtam el az igazat, magamat hagytam a sárban Ő érte és a családjáért…</SPAN>
Neki viszont nem ért meg annyit a családi béke, hogy „kiálljon mellettem” (mellettem, aki a védő bástya volt) és így Én áldozható „barát” lettem…
</SPAN>
Már magában ez a dolog rommá tört és a többi csak jött szépen sorban…</SPAN>
A görényeim megint rosszabbul lettek (megvakult mindenki még tavaly, billegnek és zabálás mellett rohamosan fogynak) Irány az imádott állatorvosunk aki 2010 óta (akkor kezdődött a folyamat) értetlenül áll a dolog előtt, mert minden leletünk negatív (vérvizsgálat 6.000Ft/ görény) és nincs semmi, amibe kapaszkodni tudnánk kezelés terén, mert ugye nincs kimutatható probléma, így nincs diagnózis sem, ami alapján bármit is tudnánk csinálni…</SPAN>
Megadok Nekik mindent, amit lehet, de többet hiába szeretnék, nem tudok értük tenni, maximum felesleges költeni a tízezreket, amik nem hoznak eredményt.</SPAN></SPAN></SPAN>
Elkezdett az autóm is vacakolni, kanyarodásnál kerreg össze vissza és idáig annyit tudok a dologról, hogy vagy Qrva drága lesz, vagy nem… Mivel májusban vizsgázik, így nem húzhatom tovább, el kell vinnem Pufihoz, hogy megnézze mi a baja pontosan és össze is pakolja a vizsgára… (így a héten kapott prémium, elég nagy valószínűséggel megy is az autóba)</SPAN></SPAN></SPAN>
Dylan a kisebbik kuty is megajándékozott csak azért, hogy ne legyen már olyan, hogy egy hónapig nem történik semmi… Orbitális szájszaggal lepett meg február környékén…</SPAN>
Na mondom gyere Drágám, lekapjuk a fogkövedet… </SPAN>
A művelet után a „friss lehelet” elmaradt valahol félúton és az alaposabb átnézés után nyelvfekélyt fedeztem fel rajta …</SPAN></SPAN></SPAN>
- megint irány a doki, kapott ecsetelőt, amitől egy héten belül öklendezett és savasat hányt… (ez volt az olcsóbb gyógymód) – mivel ez nem jött be és nem is gyógyult, jött a gyógyszeres kezelés, 6 napos kúra 2x 1/2 tabletta és ezrekért, de legalább Ő rendbe jött!</SPAN>
Megérkezett a jó idő, kisebb nagyobb kihagyásokkal, de végre lehetett menni gurulni…</SPAN>
Azaz csak lehetett volna, ha Buck a németjuhászom nem dönt úgy, hogy ha hátul megyek ki (és motorral csak ott tudok) akkor Ő, kerítés bontásos technikával utánam jön…</SPAN>
2x kellett kivennem szabit 2 egymást követő héten, mert amit az elsőnél renováltunk, azt a másodiknál tudomásul vette és bontott máshol… Méretéből és házorző mivoltából kiindulva paráztak tőle a szomszédok és feljelentettek, hogy a kutya folyamatosan szabadon szaladgál az utcán. 2x volt kint, az elsőnél a szomszéd (motoros) srác egyszerűen visszadobta a kerítésen a vérengző fenevadat, mert nem akart azon a lukon bemenni amin kijött, majd összedrótozta a kerítést és ennyi (15 percet volt kint a kutya). A másodiknál, ahogy beértem a melóba (15km) és átöltöztem, már hívtak is, hogy megint kint van, de mire hazaértem, nyújtózkodva jött ki a garázsból, tehát itt sem volt kint 30 percnél többet!</SPAN>
De mindegy is, orvosolni kell a problémát, mert ugye nem akarom, hogy baja legyen, vagy akármi, így az olcsóbb megoldást választottuk és villanypásztor került a kerítésre (20.000Ft </SPAN></SPAN
) Úgy tűnik, hogy hatásos a dolog, de a szívem szakadt meg, mikor direktbe meg kellett csíptetni vele Buckot, hogy tudja merre is van az előre és tisztában legyen vele, hogy mostantól a kerítés megtorolja, ha bántani akarja </SPAN></SPAN></SPAN>
Kisebb nagyobb történések és kiborulások után amit most nem részleteznék, el is jutottunk a múlt hétvégéhez… </SPAN>
Alapból szivatóval indult a szombat, mert ugye munkanap volt, de szép az idő, minden happy és egyébként is unokahugi névnapja volt, meg ennyi szar bőven elég már… Gondoltam én…</SPAN>
Szombat este begurulok a garázshoz és egyszer csak megszűnt létezni a tompított fényszóró a Zuzmón… Kapcsolgattam mindenfelé, de kizárólag refi volt csak, az is a tompított helyén…</SPAN>
Hívtam Pepét, de nem értem el, Szacsa próbált segíteni, de távgyógyításban azért még Ő sem profi így maradt a vasárnap, hogy valamit kiderítsünk az elszökő fényáradat okáról…</SPAN>
Kora délután Tozso barátom elvitte Zuzmót és ˝ óra múlva ragyogó szemekkel hozta vissza… Valami vezetékeket kellett újra forrasztani, mert elszakadtak vagy mi, de most már jó és világít, de az első helyzetjelzőt ne is keressem, mert az nincs és nem is volt </SPAN></SPAN>
(bevallom nem is kerestem, mert tompítottal mentem mindig, tehát fel sem tűnt, hogy nincs) </SPAN>
Készen lett az ebéd, meghammáztunk, ültettünk saját készítésű kaspóba, szülinapi aloeverát anyósnak és góóó Veresegyház. Persze estére leszakadt az ég, mondhatom nagyon örültem neki, hogy kukk sötétben és szakadó esőben kell hazajönni Veresről, de mire elindultunk szerencsére elállt! Hazaértünk, megetettük a magán állatkertet, fürcsi és szundi! </SPAN>
Ma reggel 6:25-kor, pedig felkerült az i-re a pont…</SPAN>
Beöltözve a szadomazó cuccba, hátizsák fent, indulásra készen kitolom Zuzmót a garázsból és gondoltam megnézem, mennyi nafta van benne, mert időben vagyok, hogy tankoljak egyet ha kell. -nyugtáztam, hogy van ebbe még, tehát bukó kesztyű föl és mehetünk.</SPAN>
Még a gondolatmenetet be sem fejeztem, mikor is bezártam a tanksapkát és nemes egyszerűséggel, csak a kulcs fele jött ki… - beletört a kulcs a zárba </SPAN></SPAN></SPAN>
Itt elöntötte a sz*r az agyamat, még ha feszegettem volna, de nem, tőből tört le egy ilyan egyszerű művelettől! Dühömben a maradék kulcsot úgy vágtam földhöz, hogy csoda, hogy az egyben maradt és olyan ívből toltam be a vasat a garázsba, amit életembe nem gondoltam volna, hogy valaha meg fogom tudni csinálni anélkül, hogy eldobjam…</SPAN>
Átöltöztem, kocsiba ültem amibe persze nem volt tankolva, mert ugye motorral járunk és 15 perces késéssel bedöngettem a melóhelyre! </SPAN>
Attila kiműtötte a kulcsot és elvitte másoltatni (de nekem erről nem szólt, nemrég hívott, hogy figyelj csak és hallom, hogy beindítja a kicsikémet, 2.500-ért le is másolták), mert ugye csak egy kulcsom volt hozzá, a másik gyári kulcs már akkor nem volt meg, mikor Zuzmó belépett az országba anno.. - és miért nem másoltattam belőle idáig? – ejj ráérünk arra még</SPAN></SPAN></SPAN>
Szóval ez a 4 hónap már most kimerített a 2012-re tervezett tűrőképességemet, de ugye hol van még a vége…</SPAN>
Ez az év sem kezdődött jobban, mint ahogyan a tavalyi véget ért, sőt…</SPAN>
Januárban elvesztettem egy olyan embert, akiért a saját becsületemet adtam fel, csak azért, hogy ne mocskoljam be a párja előtt a „hőn imádott nő személyét” Ahhoz, hogy magamat tisztázzam, Őt kellett volna lebuktatnom, hogy a párja megértse azt, amit félre értett…</SPAN>
Nem mondtam el az igazat, magamat hagytam a sárban Ő érte és a családjáért…</SPAN>
Neki viszont nem ért meg annyit a családi béke, hogy „kiálljon mellettem” (mellettem, aki a védő bástya volt) és így Én áldozható „barát” lettem…
</SPAN>Már magában ez a dolog rommá tört és a többi csak jött szépen sorban…</SPAN>
A görényeim megint rosszabbul lettek (megvakult mindenki még tavaly, billegnek és zabálás mellett rohamosan fogynak) Irány az imádott állatorvosunk aki 2010 óta (akkor kezdődött a folyamat) értetlenül áll a dolog előtt, mert minden leletünk negatív (vérvizsgálat 6.000Ft/ görény) és nincs semmi, amibe kapaszkodni tudnánk kezelés terén, mert ugye nincs kimutatható probléma, így nincs diagnózis sem, ami alapján bármit is tudnánk csinálni…</SPAN>
Megadok Nekik mindent, amit lehet, de többet hiába szeretnék, nem tudok értük tenni, maximum felesleges költeni a tízezreket, amik nem hoznak eredményt.
</SPAN></SPAN></SPAN>Elkezdett az autóm is vacakolni, kanyarodásnál kerreg össze vissza és idáig annyit tudok a dologról, hogy vagy Qrva drága lesz, vagy nem… Mivel májusban vizsgázik, így nem húzhatom tovább, el kell vinnem Pufihoz, hogy megnézze mi a baja pontosan és össze is pakolja a vizsgára… (így a héten kapott prémium, elég nagy valószínűséggel megy is az autóba)
</SPAN></SPAN></SPAN>Dylan a kisebbik kuty is megajándékozott csak azért, hogy ne legyen már olyan, hogy egy hónapig nem történik semmi… Orbitális szájszaggal lepett meg február környékén…</SPAN>
Na mondom gyere Drágám, lekapjuk a fogkövedet… </SPAN>
A művelet után a „friss lehelet” elmaradt valahol félúton és az alaposabb átnézés után nyelvfekélyt fedeztem fel rajta …
</SPAN></SPAN></SPAN>- megint irány a doki, kapott ecsetelőt, amitől egy héten belül öklendezett és savasat hányt… (ez volt az olcsóbb gyógymód) – mivel ez nem jött be és nem is gyógyult, jött a gyógyszeres kezelés, 6 napos kúra 2x 1/2 tabletta és ezrekért, de legalább Ő rendbe jött!</SPAN>
Megérkezett a jó idő, kisebb nagyobb kihagyásokkal, de végre lehetett menni gurulni…</SPAN>
Azaz csak lehetett volna, ha Buck a németjuhászom nem dönt úgy, hogy ha hátul megyek ki (és motorral csak ott tudok) akkor Ő, kerítés bontásos technikával utánam jön…</SPAN>
2x kellett kivennem szabit 2 egymást követő héten, mert amit az elsőnél renováltunk, azt a másodiknál tudomásul vette és bontott máshol… Méretéből és házorző mivoltából kiindulva paráztak tőle a szomszédok és feljelentettek, hogy a kutya folyamatosan szabadon szaladgál az utcán. 2x volt kint, az elsőnél a szomszéd (motoros) srác egyszerűen visszadobta a kerítésen a vérengző fenevadat, mert nem akart azon a lukon bemenni amin kijött, majd összedrótozta a kerítést és ennyi (15 percet volt kint a kutya). A másodiknál, ahogy beértem a melóba (15km) és átöltöztem, már hívtak is, hogy megint kint van, de mire hazaértem, nyújtózkodva jött ki a garázsból, tehát itt sem volt kint 30 percnél többet!</SPAN>
De mindegy is, orvosolni kell a problémát, mert ugye nem akarom, hogy baja legyen, vagy akármi, így az olcsóbb megoldást választottuk és villanypásztor került a kerítésre (20.000Ft </SPAN></SPAN
) Úgy tűnik, hogy hatásos a dolog, de a szívem szakadt meg, mikor direktbe meg kellett csíptetni vele Buckot, hogy tudja merre is van az előre és tisztában legyen vele, hogy mostantól a kerítés megtorolja, ha bántani akarja </SPAN></SPAN></SPAN>Kisebb nagyobb történések és kiborulások után amit most nem részleteznék, el is jutottunk a múlt hétvégéhez… </SPAN>
Alapból szivatóval indult a szombat, mert ugye munkanap volt, de szép az idő, minden happy és egyébként is unokahugi névnapja volt, meg ennyi szar bőven elég már… Gondoltam én…</SPAN>
Szombat este begurulok a garázshoz és egyszer csak megszűnt létezni a tompított fényszóró a Zuzmón… Kapcsolgattam mindenfelé, de kizárólag refi volt csak, az is a tompított helyén…</SPAN>
Hívtam Pepét, de nem értem el, Szacsa próbált segíteni, de távgyógyításban azért még Ő sem profi így maradt a vasárnap, hogy valamit kiderítsünk az elszökő fényáradat okáról…</SPAN>
Kora délután Tozso barátom elvitte Zuzmót és ˝ óra múlva ragyogó szemekkel hozta vissza… Valami vezetékeket kellett újra forrasztani, mert elszakadtak vagy mi, de most már jó és világít, de az első helyzetjelzőt ne is keressem, mert az nincs és nem is volt </SPAN></SPAN>
(bevallom nem is kerestem, mert tompítottal mentem mindig, tehát fel sem tűnt, hogy nincs) </SPAN>Készen lett az ebéd, meghammáztunk, ültettünk saját készítésű kaspóba, szülinapi aloeverát anyósnak és góóó Veresegyház. Persze estére leszakadt az ég, mondhatom nagyon örültem neki, hogy kukk sötétben és szakadó esőben kell hazajönni Veresről, de mire elindultunk szerencsére elállt! Hazaértünk, megetettük a magán állatkertet, fürcsi és szundi! </SPAN>
Ma reggel 6:25-kor, pedig felkerült az i-re a pont…</SPAN>
Beöltözve a szadomazó cuccba, hátizsák fent, indulásra készen kitolom Zuzmót a garázsból és gondoltam megnézem, mennyi nafta van benne, mert időben vagyok, hogy tankoljak egyet ha kell. -nyugtáztam, hogy van ebbe még, tehát bukó kesztyű föl és mehetünk.</SPAN>
Még a gondolatmenetet be sem fejeztem, mikor is bezártam a tanksapkát és nemes egyszerűséggel, csak a kulcs fele jött ki… - beletört a kulcs a zárba
</SPAN></SPAN></SPAN>Itt elöntötte a sz*r az agyamat, még ha feszegettem volna, de nem, tőből tört le egy ilyan egyszerű művelettől! Dühömben a maradék kulcsot úgy vágtam földhöz, hogy csoda, hogy az egyben maradt és olyan ívből toltam be a vasat a garázsba, amit életembe nem gondoltam volna, hogy valaha meg fogom tudni csinálni anélkül, hogy eldobjam…</SPAN>
Átöltöztem, kocsiba ültem amibe persze nem volt tankolva, mert ugye motorral járunk és 15 perces késéssel bedöngettem a melóhelyre! </SPAN>
Attila kiműtötte a kulcsot és elvitte másoltatni (de nekem erről nem szólt, nemrég hívott, hogy figyelj csak és hallom, hogy beindítja a kicsikémet, 2.500-ért le is másolták), mert ugye csak egy kulcsom volt hozzá, a másik gyári kulcs már akkor nem volt meg, mikor Zuzmó belépett az országba anno.. - és miért nem másoltattam belőle idáig? – ejj ráérünk arra még
</SPAN></SPAN></SPAN>Szóval ez a 4 hónap már most kimerített a 2012-re tervezett tűrőképességemet, de ugye hol van még a vége…</SPAN>
