Úgy fest, lehet akármilyen motorom, a benzincsapok mindig ki tudnak fogni rajtam.
Amikor elhoztuk a motort pénteken, a gazdája többször is a lelkemre kötötte, hogy azonnal menjek tankolni, mert rég kapott enni a drága. Meg is tettem, első utam a kúthoz vezetett, megitattam a szomjas vasparipát (ezúton szeretném legitimizálni ezt a kifejezést), majd motoroztunk vígan tovább. A hétvégén is mentünk-mentünk, a három nap alatt kb 100 km-t tettem a vasba, ami egy tapasztalt motorosnak biztos nem sok, de nekem az orkánerejű oldalszélben azért volt benne kihívás.
Vasárnap életemben először motorkiállításra is motorral mentem, már csak ezért is megérte
Hazafelé pedig azt mondta a vadiúj szépségem, hogy hörr-köhh, a kanyart még bevette, aztán fogta magát és leállt. Nyomkodtuk a start gombot, imádkoztunk, szentségeltünk, de csak nem moccant meg. Aztán nemtáviratba belecsapott a villám(szerű felismerés): mintha nem kapna benzint! Nosza, kukk a tankba, de ebbe nem lehet olyan szépen belelátni, mint a wolfiéba, szóval lökdöstük egy kicsit a motort, aztán a hangok azt mondták, hogy ez a tank bizony porzik. Tekergettük a benzincsapot, de az előző tulaj előrelátóan tartalékra tette, szóval nem voltak további tartalékok a rendszerben. Még jó, hogy két motorral voltunk, nemtávirat eltépett a legközelebbi benzinkútig, én meg hevesen imádkoztam, mert a Kawa pont a Hős utcánál szomjazott meg, ahol azt tartja az urban legend, hogy még kocsival sem szabad megállni, mert azonnal kilopják még a szemit is az embernek.
Szerencsére épségben megúsztam a buckalakókat, megtankoltunk a másfél literes ásványvizes üvegből, majd mentünk pár száz métert és megint hörr-köhh, leáll. Ekkor már igen komolyan mérges voltam, alig tudtunk félreállni a piros lámpánál, szentségeltem tovább, de kiderült, hogy csak a benzincsapot sikerült elzárni a nagy tekergetésben...
Szóval még egy ideig használnám Yama aláírásjavaslatát: birge, aki benzin nélkül is tud motorozni. Simán eltolja az úticélig.
Amikor elhoztuk a motort pénteken, a gazdája többször is a lelkemre kötötte, hogy azonnal menjek tankolni, mert rég kapott enni a drága. Meg is tettem, első utam a kúthoz vezetett, megitattam a szomjas vasparipát (ezúton szeretném legitimizálni ezt a kifejezést), majd motoroztunk vígan tovább. A hétvégén is mentünk-mentünk, a három nap alatt kb 100 km-t tettem a vasba, ami egy tapasztalt motorosnak biztos nem sok, de nekem az orkánerejű oldalszélben azért volt benne kihívás.
Vasárnap életemben először motorkiállításra is motorral mentem, már csak ezért is megérte
Hazafelé pedig azt mondta a vadiúj szépségem, hogy hörr-köhh, a kanyart még bevette, aztán fogta magát és leállt. Nyomkodtuk a start gombot, imádkoztunk, szentségeltünk, de csak nem moccant meg. Aztán nemtáviratba belecsapott a villám(szerű felismerés): mintha nem kapna benzint! Nosza, kukk a tankba, de ebbe nem lehet olyan szépen belelátni, mint a wolfiéba, szóval lökdöstük egy kicsit a motort, aztán a hangok azt mondták, hogy ez a tank bizony porzik. Tekergettük a benzincsapot, de az előző tulaj előrelátóan tartalékra tette, szóval nem voltak további tartalékok a rendszerben. Még jó, hogy két motorral voltunk, nemtávirat eltépett a legközelebbi benzinkútig, én meg hevesen imádkoztam, mert a Kawa pont a Hős utcánál szomjazott meg, ahol azt tartja az urban legend, hogy még kocsival sem szabad megállni, mert azonnal kilopják még a szemit is az embernek.
Szerencsére épségben megúsztam a buckalakókat, megtankoltunk a másfél literes ásványvizes üvegből, majd mentünk pár száz métert és megint hörr-köhh, leáll. Ekkor már igen komolyan mérges voltam, alig tudtunk félreállni a piros lámpánál, szentségeltem tovább, de kiderült, hogy csak a benzincsapot sikerült elzárni a nagy tekergetésben...
Szóval még egy ideig használnám Yama aláírásjavaslatát: birge, aki benzin nélkül is tud motorozni. Simán eltolja az úticélig.
