A mai felgyorsult világban egyre többet hallani, hogy dobd el a régi "rossz", megunt dolgaidat és vegyél helyette, egy újat, jobbat. Mert az új mindig csúcsszuper, és nincs vele gond.
Nos! Társadalmunk annyira fogyasztóivá vált, hogy ezt érvényesti az élet minden területére: Nem jó a munkahelyed? Cseréld le! Nem jó a párkapcsolatod? Keress új párt! Nem tetszik a lakásod? Vegyél másikat! Rossz a nemi életed? Búj mással ágyba!...stb.
Én még egy reklámot nem hallottam, ami így szólna: "Javítsd meg...", "Hozd helyre...", "Próbáld más szemszögből szemlélni a dolgokat...". Helyette a legújabb szlogenek, ami az önzés és az ego kiterjesztése a világra: "Neked ez jár!", "Törődj magaddal!", "Mert megérdemled!"..stb.
Egyik ismerősöm mesélte (nem mai darab), hogy régen a haverokkal egy Trabanttal túráztak, és bármi baja volt a kaszninak meg tudták javítani. Mindig tudták, hogy hova kell nyúlni. A mai "masináknál" még a motorháztetőt sem meri kinyitni, mert ha vmit belepiszkál, akkor ki tudja milyen kütyüt tesz tönkre, és különben is ezeket nem arra gyártották, hogy otthon az ember (szakszerviz nélkül) helyrebillentse a lelkivilágát...
A kapcsolatok is ilyenek: Nem vagy elégedett a barátokkal? "Miért nem keresel más társaságot?" Véletlenül se próbálja meg az ember helyrehozni azt, ami helyrehozható. A párkapcsolat ugyanez. "Találsz jobbat!" Érdekes, hogy a régi öregek nem így álltak a dolgokhoz, akik 50 éve vannak mondjuk már együtt, és szelíden mosolyognak egymásra, amikor az ember megkérdezi, hogy mi a titkuk. Nem is tudom... Talán az, hogy kitartsanak jóban-rosszban, ahogy anno megfogadták. Ma már a fogadalmak sem érnek sokat. "Csak egy darab papír! Nincs is rá szükség!" Pedig sokkal mélyebb jelentése van, mint az, hogy egy lány egy napra királylányosdit játszon, a fiú meg a pokolba kívánja az egészet a költségek és a herce-hurca miatt. Minek ez a felhajtás? Hiszen 2 év múlva úgyis elválnak! címszóval gúnyosan összesúgnak az ismerősök. Tudományosan meg is magyarázzák: "Azt mutatja a statisztika, hogy..." vagy a kevésbé tudományos: "Nem illenek egymáshoz, annyira mások..." Teljesen érthetetlen módon, valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán kezdték el az életüket egymás mellett. Persze a keserűség is szól belőlük: "Nekem nem jött össze, nekik sem jöhet össze." Itt is az ego... Én már sokat láttam, hallottam, tapasztaltam, így ha nekem nem sikerül, akkor másnak sem sikerülhet. Valóban így működne a világ? Szerintem nem.
Épp a napokban láttam egy műsort, ahol arról volt szó, hogy az evolúcióban az emlősök őse azért lett sikeres, mert csoportokba, családokba tömörültek nehéz időkben, és segítették egymást. Ez vezetett ahhoz, hogy nem haltak ki más állatfajokkal ellentétben és az ember kifejlődhetett.
Most képzeljük el "mai emberi nézőpont" szerint azt a világot:X ős egész nap lefoglalja magát vmi kütyüvel. Nem hall, nem lát, nem kommunikál, csak a kütyün keresztül társaival. Tartózkodik mindennemű személyes érintkezéstől. Y ősnek mániájává vált az, hogy mindent megszerezzen, - mert ezt diktálja a kor trendje - mások elől. A legújabb, legjobb, legtrendibb... kacatokat, hogy a hozzá hasonló értékrendűek szemében menő legyen. Z ősünk próbálja eltartani a másik kettőt, akiknek hiába magyarázza, hogy ő már nem bírja tovább, és neki is "élni kell". Belőle is előtör az ego és közli: "Nem vagyok hülye, hogy igás állatként gürcöljek! Majd meglátjátok mire mentek nélkülem!" és otthagyja őket... A másik kettő jól megsértődik, és mind a ketten a másikat próbálja meggyőzni, hogy hagyjon fel jelenlegi életmódjával és szolgálja ki őt. Ők is alaposan összebalhéznak és hárman három irányba mennek szerencsét próbálni. Azt hiszem szerencsések vagyunk, hogy ez nem így történt, mert akkor ma nem lennénk itt.
Az elmúlt napokban sokszor jut eszembe Orwell 1984-e. A társadalom megosztottsága miatt. "Ott sem" lehetett kapcsolatot kialakítani, mert akkor elködösítették az embert. Amíg az ember nem tudja miről mond le, addig nem tud utána sóvárogni... Így minden tabu volt.
Ma mik azok amik a dolgok, amik tabuk? Én úgy érzem az, ha valaki megpróbál megjavítani valami régit, valami szépet, valami értékeset.
Nos! Társadalmunk annyira fogyasztóivá vált, hogy ezt érvényesti az élet minden területére: Nem jó a munkahelyed? Cseréld le! Nem jó a párkapcsolatod? Keress új párt! Nem tetszik a lakásod? Vegyél másikat! Rossz a nemi életed? Búj mással ágyba!...stb.
Én még egy reklámot nem hallottam, ami így szólna: "Javítsd meg...", "Hozd helyre...", "Próbáld más szemszögből szemlélni a dolgokat...". Helyette a legújabb szlogenek, ami az önzés és az ego kiterjesztése a világra: "Neked ez jár!", "Törődj magaddal!", "Mert megérdemled!"..stb.
Egyik ismerősöm mesélte (nem mai darab), hogy régen a haverokkal egy Trabanttal túráztak, és bármi baja volt a kaszninak meg tudták javítani. Mindig tudták, hogy hova kell nyúlni. A mai "masináknál" még a motorháztetőt sem meri kinyitni, mert ha vmit belepiszkál, akkor ki tudja milyen kütyüt tesz tönkre, és különben is ezeket nem arra gyártották, hogy otthon az ember (szakszerviz nélkül) helyrebillentse a lelkivilágát...
A kapcsolatok is ilyenek: Nem vagy elégedett a barátokkal? "Miért nem keresel más társaságot?" Véletlenül se próbálja meg az ember helyrehozni azt, ami helyrehozható. A párkapcsolat ugyanez. "Találsz jobbat!" Érdekes, hogy a régi öregek nem így álltak a dolgokhoz, akik 50 éve vannak mondjuk már együtt, és szelíden mosolyognak egymásra, amikor az ember megkérdezi, hogy mi a titkuk. Nem is tudom... Talán az, hogy kitartsanak jóban-rosszban, ahogy anno megfogadták. Ma már a fogadalmak sem érnek sokat. "Csak egy darab papír! Nincs is rá szükség!" Pedig sokkal mélyebb jelentése van, mint az, hogy egy lány egy napra királylányosdit játszon, a fiú meg a pokolba kívánja az egészet a költségek és a herce-hurca miatt. Minek ez a felhajtás? Hiszen 2 év múlva úgyis elválnak! címszóval gúnyosan összesúgnak az ismerősök. Tudományosan meg is magyarázzák: "Azt mutatja a statisztika, hogy..." vagy a kevésbé tudományos: "Nem illenek egymáshoz, annyira mások..." Teljesen érthetetlen módon, valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán kezdték el az életüket egymás mellett. Persze a keserűség is szól belőlük: "Nekem nem jött össze, nekik sem jöhet össze." Itt is az ego... Én már sokat láttam, hallottam, tapasztaltam, így ha nekem nem sikerül, akkor másnak sem sikerülhet. Valóban így működne a világ? Szerintem nem.
Épp a napokban láttam egy műsort, ahol arról volt szó, hogy az evolúcióban az emlősök őse azért lett sikeres, mert csoportokba, családokba tömörültek nehéz időkben, és segítették egymást. Ez vezetett ahhoz, hogy nem haltak ki más állatfajokkal ellentétben és az ember kifejlődhetett.
Most képzeljük el "mai emberi nézőpont" szerint azt a világot:X ős egész nap lefoglalja magát vmi kütyüvel. Nem hall, nem lát, nem kommunikál, csak a kütyün keresztül társaival. Tartózkodik mindennemű személyes érintkezéstől. Y ősnek mániájává vált az, hogy mindent megszerezzen, - mert ezt diktálja a kor trendje - mások elől. A legújabb, legjobb, legtrendibb... kacatokat, hogy a hozzá hasonló értékrendűek szemében menő legyen. Z ősünk próbálja eltartani a másik kettőt, akiknek hiába magyarázza, hogy ő már nem bírja tovább, és neki is "élni kell". Belőle is előtör az ego és közli: "Nem vagyok hülye, hogy igás állatként gürcöljek! Majd meglátjátok mire mentek nélkülem!" és otthagyja őket... A másik kettő jól megsértődik, és mind a ketten a másikat próbálja meggyőzni, hogy hagyjon fel jelenlegi életmódjával és szolgálja ki őt. Ők is alaposan összebalhéznak és hárman három irányba mennek szerencsét próbálni. Azt hiszem szerencsések vagyunk, hogy ez nem így történt, mert akkor ma nem lennénk itt.
Az elmúlt napokban sokszor jut eszembe Orwell 1984-e. A társadalom megosztottsága miatt. "Ott sem" lehetett kapcsolatot kialakítani, mert akkor elködösítették az embert. Amíg az ember nem tudja miről mond le, addig nem tud utána sóvárogni... Így minden tabu volt.
Ma mik azok amik a dolgok, amik tabuk? Én úgy érzem az, ha valaki megpróbál megjavítani valami régit, valami szépet, valami értékeset.
