Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, amikor a huszas éveim elején valami családi program miatt nem tudtam elmenni egy buliba. Napokig rágódtam azon, hogy a többiek milyen jól érezhetik magukat, és hogy biztos pont most ott lesz az a helyes pasi is, de mivel én nem vagyok ott, majd valami másik luvnya jól lenyúlja. Pont most nem tudok ott lenni, és majd emiatt fogok magányosan megöregedni, soha nem találok majd egy másikat, aki feleségül venne... Persze aztán hosszú évek kemény munkájával mégis találtam egy másikat... de ezt akkor nem tudhattam, mások meg hiába mondtak mást, nem hittem nekik.
A mostani szériám kb. október vége óta tart. Csak remélni tudom, hogy ez nem valami büntetés a tavalyi remek nyár miatt, amikor nemcsak új motorom lett, hanem rengeteget tudtam motorozni is, és még szeptemberben is, meg Spanyolországban...
Aztán hazajöttem és minden elromlott. Azóta valahogy mindenről lemaradok. Na jó, októberben még nem maradtam le a naptárfotózásról és a bortúráról, de a borkóstolásról már igen. És azután csak jöttek sorban az elszalasztott jó programok. Kezdve egy általános iskolás osztálytársam szülinapjával, majd a saját szülinapommal, amiről csak azért nem maradtam le, mert meg sem tartottam. Aztán a Devils börze, egy másik haver bulija, és Ildó kocertje és szülinapja volt az, amiről szintén lemaradtam.
A karácsonyról csak azért nem maradtam le, mert "a Karácsony Körülvesz" (idézet az Igazából Szerelem c. filmből), és a szilveszter is minden évben meg van tartva, ha ott vagyok, ha nem.
Januárra már nagyon meguntam ezt az egészet, és úgy döntöttem, elég volt, mostantól nem lesz több ilyen. Valamit mostantól másképp csinálok, mert nem lehet, hogy a körülmények eluralkodjanak rajtam. Ahogy vége lett az ünnepeknek, beiratkoztam balettra. (Igen, pont arra, pedig éjjel olvastam Viki Tékasztorik blogjában, hogy az milyen ciki... hát ő latinra jár harmincötévesen, én meg pont a balett előkészítőre gondoltam. Negyven évesen és nemmondommeg hány kilósan balettozni - azt remélem - még mindig "kisebb lúzerség, mint tengermentes országban tengeralattjáróra jogsit szerezni" hatvan évesen. Amúgy meg a lényeg az, hogy merjünknéha olyasmit csinálni, ami kívülvan a komfortzónánkon.)
Aztán elmentem kozmetikushoz, meg csontkovácshoz, hogy kicsit összekaparjam magam, és akkor jött a telefon, hogy kétnapos motoros vezetéstechnikai képzés holnap, holnapután. Na ettől már mindjárt jobb kedvre derül az ember lánya két ködös, sötét hónap után. Király! Megvan, elkaptam a fonalat. Másnap felkeltettem magam hajnalban, mire felkelt, már ki is sütött a nap és a hatalmas batyummal, a hosszasan válogatott, meleg, téli motororos holmimmal elindultam.
Meg ahogy azt én elképzeltem, hogy majd január közepén két napot motorozgatok ragyogó napsütésben, tíz fokban egy zárt pályán, kölcsön motorral, képzett oktató segítségével, hogy még jobban kikupáljam magam.
Alig néhány kilométerre távolodtam el otthoról, jött a hasmars, és hazaűzütt, és aznap már nem is mertem elindulni mégegyszer. Meg másnap sem. De addigra már a torkom is kapart, meg az orromat is fújtam, de sebaj, mert ez csak egy kis nátha, holnapra jól leszek, jövőhéten meg kezdődik a balett tanfolyam.
Mellesleg nemcsak a tréningről, hanem egyúttal a Bamakó sajtótájékoztatójáról, majd a rajtról is lemaradtam. "Jövő hétre" pedig még be is lázasodtam, úgyhogy önként és dalolva mondtam le a fogorvost, majd a saját izzadtságomban vergődve fetrengtem át az első balettórát itthon, és minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült elajándékoznom a karácsonyra kapott színházjegyet az utolsó pillanatban. Mindegy, csak három éve vártam erre az előadásra.
Aztán mivel még mindig nem lettem jobban lemaradtam a második edzésről is, és a péntek esti koncert(ek)ről, ma pedig ha jól sejtem, számomra a Retro party is elmarad. Most már csak fulldokolva ugatok, mint egy kivert, rühes kutya, és az érzés is kb. ugyanaz.
Már csak abban bizakodok, hogy ez nem tart majd örökké, és azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnám átugrani ezt a szakaszt. Esetleg beköltözhetnék egy időre valami indiai ashramba, vagy elmehetnék lámának egy buddhista kolostorba... bár amilyen az én formám mostanában, tuti, hogy érdeklődés hiányában a három évig tartó néma meditálás étlen-szomjan a 16 fokos barlangban programpont is épp elmaradna...
***
Miközben próbálom átvészelni ezt az időszakot és a lehető legtöbbet kihozni az elmaradt élményekből, igyekszem önmagamon kívül elhelyezni az okokat, pedig tudom, hogy ha épp valaki más lenne az alany, kianalizálnám a problémáját, és megmagyaráznám neki, hogy ezt mindet ő okozta saját magának. De én nem.
A mostani szériám kb. október vége óta tart. Csak remélni tudom, hogy ez nem valami büntetés a tavalyi remek nyár miatt, amikor nemcsak új motorom lett, hanem rengeteget tudtam motorozni is, és még szeptemberben is, meg Spanyolországban...
Aztán hazajöttem és minden elromlott. Azóta valahogy mindenről lemaradok. Na jó, októberben még nem maradtam le a naptárfotózásról és a bortúráról, de a borkóstolásról már igen. És azután csak jöttek sorban az elszalasztott jó programok. Kezdve egy általános iskolás osztálytársam szülinapjával, majd a saját szülinapommal, amiről csak azért nem maradtam le, mert meg sem tartottam. Aztán a Devils börze, egy másik haver bulija, és Ildó kocertje és szülinapja volt az, amiről szintén lemaradtam.
A karácsonyról csak azért nem maradtam le, mert "a Karácsony Körülvesz" (idézet az Igazából Szerelem c. filmből), és a szilveszter is minden évben meg van tartva, ha ott vagyok, ha nem.
Januárra már nagyon meguntam ezt az egészet, és úgy döntöttem, elég volt, mostantól nem lesz több ilyen. Valamit mostantól másképp csinálok, mert nem lehet, hogy a körülmények eluralkodjanak rajtam. Ahogy vége lett az ünnepeknek, beiratkoztam balettra. (Igen, pont arra, pedig éjjel olvastam Viki Tékasztorik blogjában, hogy az milyen ciki... hát ő latinra jár harmincötévesen, én meg pont a balett előkészítőre gondoltam. Negyven évesen és nemmondommeg hány kilósan balettozni - azt remélem - még mindig "kisebb lúzerség, mint tengermentes országban tengeralattjáróra jogsit szerezni" hatvan évesen. Amúgy meg a lényeg az, hogy merjünknéha olyasmit csinálni, ami kívülvan a komfortzónánkon.)
Aztán elmentem kozmetikushoz, meg csontkovácshoz, hogy kicsit összekaparjam magam, és akkor jött a telefon, hogy kétnapos motoros vezetéstechnikai képzés holnap, holnapután. Na ettől már mindjárt jobb kedvre derül az ember lánya két ködös, sötét hónap után. Király! Megvan, elkaptam a fonalat. Másnap felkeltettem magam hajnalban, mire felkelt, már ki is sütött a nap és a hatalmas batyummal, a hosszasan válogatott, meleg, téli motororos holmimmal elindultam.
Meg ahogy azt én elképzeltem, hogy majd január közepén két napot motorozgatok ragyogó napsütésben, tíz fokban egy zárt pályán, kölcsön motorral, képzett oktató segítségével, hogy még jobban kikupáljam magam.
Alig néhány kilométerre távolodtam el otthoról, jött a hasmars, és hazaűzütt, és aznap már nem is mertem elindulni mégegyszer. Meg másnap sem. De addigra már a torkom is kapart, meg az orromat is fújtam, de sebaj, mert ez csak egy kis nátha, holnapra jól leszek, jövőhéten meg kezdődik a balett tanfolyam.
Mellesleg nemcsak a tréningről, hanem egyúttal a Bamakó sajtótájékoztatójáról, majd a rajtról is lemaradtam. "Jövő hétre" pedig még be is lázasodtam, úgyhogy önként és dalolva mondtam le a fogorvost, majd a saját izzadtságomban vergődve fetrengtem át az első balettórát itthon, és minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült elajándékoznom a karácsonyra kapott színházjegyet az utolsó pillanatban. Mindegy, csak három éve vártam erre az előadásra.
Aztán mivel még mindig nem lettem jobban lemaradtam a második edzésről is, és a péntek esti koncert(ek)ről, ma pedig ha jól sejtem, számomra a Retro party is elmarad. Most már csak fulldokolva ugatok, mint egy kivert, rühes kutya, és az érzés is kb. ugyanaz.
Már csak abban bizakodok, hogy ez nem tart majd örökké, és azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnám átugrani ezt a szakaszt. Esetleg beköltözhetnék egy időre valami indiai ashramba, vagy elmehetnék lámának egy buddhista kolostorba... bár amilyen az én formám mostanában, tuti, hogy érdeklődés hiányában a három évig tartó néma meditálás étlen-szomjan a 16 fokos barlangban programpont is épp elmaradna...
***
Miközben próbálom átvészelni ezt az időszakot és a lehető legtöbbet kihozni az elmaradt élményekből, igyekszem önmagamon kívül elhelyezni az okokat, pedig tudom, hogy ha épp valaki más lenne az alany, kianalizálnám a problémáját, és megmagyaráznám neki, hogy ezt mindet ő okozta saját magának. De én nem.
