A pénteki napsütésben tekeregtünk egyet a Lóóóval, hálátlan egy dög az akksija, mit ne mondjak. 2 telet kibirt fagyban-jégben, a harmadikban meg fincsi fedett garázsban ácsorgás után dobja fel a pacskert... Söndör mondta, hogy le van merülve az akksi, aztán kiderítettük, hogy porszára és savazni is kell, aztán a franc fogja kivárni az elektronok vándorlását, mennnnyünkmááááá 
Beröffent, jólesz, majd tölti útközben. Hát nem. A Margit-hídnál a rakpartra lejtmenetben lájtos volt belökni a muraközisegget, de a giroszosnál már azért megizzadtam (kicsi volt a lejtő).
Szóval, békés magányomban rendelem a két giroszt az arabusnál, az lelkesen vigyorog (végre egy vevő), nekiáll, csinálja. Berobban ifjútakony világfi a mikrobüfébe, vászonkabát kigombolva, alatta félig kigombolt ing (anyunemértrárendesenfelöltöztetni?), látványos bájvigyor felém (holvanazovónéni,maholnapanyádlehetnékhülye), majd nyomja is arabusnak egy girosz neki lesz, de mindjárt telefonál, hogy kell-e még. Arabus bólogat, gyártja tovább az enyémet, világfi csacsog, okosfonból kihallatszik nőnemű nyifogás, jajhagymátnemindjártottvagyok, telóleteszcupcuppdrágám, közben még egy bájvigyor nekem (hogydöglenélmegteköcsögvigyorogjálatyúkodrabazmeg). Arabus közben nem lacafacáz, nyomja a giroszt, husi, zöld, csípős, hagyma - világfi feljajdul: JAJHAGYMÁTNEEE! Ránézek, rezignáltan: az az enyém lesz. Jaaa, jó, bocsi, nem tudtam. (Anyádravárokittnemgiroszra,takonybébi.) Arabus vigyorog, ő már ismer. Nekiáll a második giroszomnak (mert ugye kettőt rendeltem a két fólia és a két csomagolást nem hobbiból rakta ki), világfi megint feljajduk: JAJJHAGYMÁTMÉGMINDIGNEM! No, ekkor már viszketett a beszólhatnékom, és bájoson mosolyogva kieresztettem magamból, búgó hangon: tudod mi már merünk egymással hagymás szájjal is smárolni... És ekkor lépett be nőneműnyifogócska, láthatóan a végszóra, arcára kiülve zöldféltékeny döbbenet. Este nem lesz szex.
Majd mint ki jól végezte dolgát, fogtam a giroszos zacsit, begyűrtem a dobozba, és nekifutottam a muraközivel....
Neeeem, nem rossz, ez így indul!
Beröffent, jólesz, majd tölti útközben. Hát nem. A Margit-hídnál a rakpartra lejtmenetben lájtos volt belökni a muraközisegget, de a giroszosnál már azért megizzadtam (kicsi volt a lejtő). Szóval, békés magányomban rendelem a két giroszt az arabusnál, az lelkesen vigyorog (végre egy vevő), nekiáll, csinálja. Berobban ifjútakony világfi a mikrobüfébe, vászonkabát kigombolva, alatta félig kigombolt ing (anyunemértrárendesenfelöltöztetni?), látványos bájvigyor felém (holvanazovónéni,maholnapanyádlehetnékhülye), majd nyomja is arabusnak egy girosz neki lesz, de mindjárt telefonál, hogy kell-e még. Arabus bólogat, gyártja tovább az enyémet, világfi csacsog, okosfonból kihallatszik nőnemű nyifogás, jajhagymátnemindjártottvagyok, telóleteszcupcuppdrágám, közben még egy bájvigyor nekem (hogydöglenélmegteköcsögvigyorogjálatyúkodrabazmeg). Arabus közben nem lacafacáz, nyomja a giroszt, husi, zöld, csípős, hagyma - világfi feljajdul: JAJHAGYMÁTNEEE! Ránézek, rezignáltan: az az enyém lesz. Jaaa, jó, bocsi, nem tudtam. (Anyádravárokittnemgiroszra,takonybébi.) Arabus vigyorog, ő már ismer. Nekiáll a második giroszomnak (mert ugye kettőt rendeltem a két fólia és a két csomagolást nem hobbiból rakta ki), világfi megint feljajduk: JAJJHAGYMÁTMÉGMINDIGNEM! No, ekkor már viszketett a beszólhatnékom, és bájoson mosolyogva kieresztettem magamból, búgó hangon: tudod mi már merünk egymással hagymás szájjal is smárolni... És ekkor lépett be nőneműnyifogócska, láthatóan a végszóra, arcára kiülve zöldféltékeny döbbenet. Este nem lesz szex.
Majd mint ki jól végezte dolgát, fogtam a giroszos zacsit, begyűrtem a dobozba, és nekifutottam a muraközivel....
Neeeem, nem rossz, ez így indul! 
