Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

A lofatos karácsonyfa

Egyik barátném azt monda ő igazi mozaikfamíliából származik, merthogy van négy nagymamája, és két nagypapája, istentudjahány valódi és kapott nagybátyja/nénje, 2 féltesója, 2 hozott tesója, 2 apája, 2 anyája, meg még sorolta volna tovább, ha leszakadt arcom láttán nem robban ki belőle a nevetés. Aztán mire kiröhögte magát rajtam, addigra leesett, hogy ő is az ipari társadalom modern életfelfogásában nőtt fel, mikor melyik szülőnél, mikor melyik pótszülővel. Mondjuk ő szerencsés volt, mert a szülők még ha szét is szaladtak, azért normális viszonyban maradtak egymással, és a kapott szülők pedig normálisan viszonyultak mindahány fél részéről (mindenkinek volt hozott gyereke) ugyanígy a távolabbi rokonság is (mekkora mázli). Persze köztük is volt időnkén összezörrenés, de ezek sose fajultak mélyvágású lelki sebekké, és a mázlista jányzó féllábon ugrálva bohóckodta végig a doktorijáig az egyetemet. Legnagyobb szívfájdalmai maximum pasiprojekteken voltak, de mindig volt hová hazamennie, és meggyógyulnia. Imádja az őseit, és a kapottakat is szereti. Vannak még mázlisták. A karácsonyt imádja, azt mondja olyan jó körbejárni...

Nálunk ez pont másként zajlott, faterféle ismereteim a nullához redukálódtak, anyám meg mikormerre-mikorhogyan... ő dolga. Szóval nekünk is volt hivatalos karácsonyunk, a tradicionális családi cirkuszokkal, minek a végére már mindenki a pokolba kívánta Jézuskát, az extra csúcsdísszel együtt a fát meg a seggébe lofatnak, aztán tömjénezzen akinek még van kedve... Január elejére végre kiengedtek az idegsodronyok, addigra mindenki lenyugodott, elült a kényszeres családi hepaj, végre csöndesen pergett a fenyőtű és ez sem zavart senkit. Lehet már egyszer mondtam valahol, ilyenkor kettesben a Nagyimmal csaptunk egy IGAZI pótkarácsonyt. Az ajándék addigra már le volt tudva, csak a hangulat miatt, énekeltünk együtt, meg játszottunk, aztán mesélt nekem... nemcsak meséket, volt amikor elmeséltettem néhány élettörtének egy-egy részletét akár háromszor is - a gyerekek már csak ilyenek... :) Szóval klassz volt, nekem ezek a pótkarácsonyok maradtak meg igazinak, fölnőttebb fejjel nekem ez a meghittség az irányadó...

No de ahogy nézem, ebben a rohanó nagy száguldó kultúránkban, mások is küzdenek a kötelező családi körökkel...pláne küzdelem, ha a hétköznapok se babapiskóta, és sokaknak életidegen a kötelezővé tett marketinges bájvigyor. Az eredeti cél a nagy teljesítéskényszerben elveszik: oda a meghittség. Keveseknek adatik meg a meghittség a hétköznapokon, hogy lenne már rutinjuk az ünnepnapihoz? Csoda ha befeszülnek, ha valami már megint nem úgy történik, ahogy bereklámozták...

Van aki bevállal inkább melót a fenyőfás napra, van aki eltolja a karácsonyt, van aki előre hozza. (Az egyik exem önvédelmi alvást művelt éveken keresztül, 24-e délután négy órától 25-e este hatig aludt. Mindig. Az első évben jót derültem rajta, aztán a második évben már gyanús lett, és kifaggattam: hát ja, neki is lofatos karácsonyfáik voltak...) Egyre többen elutaznak, hivatalosan is felmentést nyerve a családi díszkörökre, és van aki elutazik olyan messzire, hogy ott már nincs ipari karácsony, csak az idegen kultúra felfedezése... Végül is mindegy hogyan, csak jó legyen nektek, a saját szájatok íze szerint. Mindenki másként csinálja, a lényeg az, hogy ne fájjon senkinek.

http://www.life.hu/sztarszerzok/20111216-szily-nora-jegyzet-a-karacsonyrol.html

Hozzászólások

2010 december 23-ig nem igazán szerettem a karácsonyt. Finoman szólva. A karácsony addig a legnagyobb veszekedést, képmutatást jelentette.
Aztán tavaly borítottunk minden hagyományt. Anyukámmal felmentük öcsémhez, és ott töltöttük a szentestét. Fa nem volt, még műfa sem. Ajándék csak kézzel készített. Beszélgettünk, röhögtünk, sírtunk, DVD-ztünk, meditáltunk, önismereti játékokat játszottunk. Nosztalgiából Mortal Combat-oztunk... Sajnos vacsorára apám is eljött, de nem maradt soká, mikor öcsém is meg én is netezni kezdtünk, rájött, hogy neki van más karácsony is, amit szét kell szednie.
Idén ugyanez lesz, pici változtatással: megbeszéltük, hogy idén egy ajándék lesz csak, a szeretet. (Mármint hármunk között, apánknak pénz=szeretet, nem fogom ebben a hitében megdönteni...) Mert ez a szeretet ünnepe, és ha szeretet, őszinte, igaz, és mély szeretet van a családban, akkor más nem is olyan lényeges.
 
Amíg élek még gyorsan leírom, hogy Marha nagy zöld és boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Nem fehéret mert én (még) dolgozom a télen! :)
Isten tartsa meg jó szokásaimat nekem és engem meg a barátaimnak! :D
 
Idén először nem várom a karácsonyt. Annak ellenére, hogy évek óta egyre nagyobb nyűg ez kb. mindenkinek (tavaly addig fajult a perpatvar, hogy a kupac ajándék 25.-én reggelig érintetlen maradt a fa alatt) idén már én sem élvezem. Eddig meg volt az az örömöm, hogy mindenkinek volt mit vegyek/csináljak, volt ötletem. Idén ez a rohadt munkakeresés tönkrevágott mindent. Se pénzem, se ötletem nem volt. Aztán ki tudja, majd csak lesz valahogy :)
 
Még semmit nem vettem, és szerintem már nem is fogok. Max. kaját, hogy majd a két ünnep között, amikor már mindenki kitúrázta magát, esetleg hozzánk is benézzen.
Fát nem veszünk, most úgy döntöttem. Aztán majd utána elmondom milyen volt.

Várjuk együtt a fényt... az alagút végén. :D
 
Gyerekkoromban nálunk minimum 2 nappal hamarabb megtartottuk a szentestét, mert apukám(!) soha nem bírta ki, alig várta az ajándékátadást. :DA normális szentestén meg jól bekajáltunk, hemperegtünk, játszottunk. Amikor nagyobb lettem, akkor arra kaptam rá, hogy szenteste kilovagoltam és végigjártam az utcákat. Tök jó volt, mert lóról totál belátni mindenhová, megnéztem mindenki karácsonyfáját, meg hogy mi a menü:D.
A szüleim nagy gyerekek, nagyon szeretik egymást, szóval nálunk nem kellett tartani soha attól, hogy mikor borul ki a bili.
Most hogy külön élünk, így a férjek miatt kénytelenek vagyunk kivárni a normális szenteste időpontját, se kilovagolni nem mehetek, mert hogy néz az ki, hogy otthagyom anyáméknál életem értelmét, amíg én élvezkedek a pacival.Szóval hogy ne gondolják a családunkat teljesen kattantnak, megpróbálunk rendesen viselkedni, de így fenn áll a veszélye, hogy apukámnak ki fogja fúrni addig az oldalát a kíváncsiság.:D
 
Anyámnak olyan munkahelye van, hogy a három napból egyet muszáj benn töltenie. Na, mi évek óta arra a napra szervezzük a családi karácsonyt - ezzel szerintem sokat elmondtam az általános hangulatról.

Az idei még viccesebb lesz, ugyanis a főnököm közölte, hogy az ünnepek alatt azért ne kapcsoljuk ki a telefonunkat... Ennyit a meghittségről.
 
Z
Én megvettem,mindent és tök várom a Karácsonyt,mert csak,mert jó és nem rohanós............mert szeretem!!!Ha van ajándék,ha nincs.Legalább beszélgetés és mosoly van. :)
 
Anya! Mivel mi ezt már egyszer átrágtuk, így itt nem írnám le megint, aki ismer úgy is tudja, aki meg nem, annak legyen elég a "detto" :D
Én idén majdnem mindenkinek saját készítésű ajándékot adok, de a két leendő vásárolt ajándék tulajdonossal együtt, egy kezem meg tudom számolni, hogy mennyien "számítanak" vagy számítottak mikor elkészítettem/ megvettem a meglepetéseket...
Amiket csináltam, örömmel csináltam, mert akiket beengedtem a csigaházba és szeretek, azoknak örömmel adok Karácsonytól függetlenül is!
 
Nálunk az ajándékok mellett mindig előkerült egy-két fincsi füles és egyéb finomságok is részemre,néha nővéremnek is apám részéről,és anyum se kapott sok köszönetet apámtól a fáradozásaiért.Viszont amikor a nagyszülőknél volt tartva a szenteste,akkor lehetett érezni a szeretet jelenlétét.Bár egyik nagyimnál minden Istennek és a Jézuskának is fasza volt,Mária egy kankós kurva,József meg egy lator kanegérnek volt titulálva :muhaha: A másik nagyimnál viszont Isten nevét szájunkra hiába nem lehetett venni,mélyen vallásosak voltak,igazán hívők,mégsem vártak el semmit,és nem is kényszerítettek soha a vallás követésére...beszéltek hozzánk,meséltek és helyére rakták apámat is egy perc alatt.Egy embernek hatalmas ereje van,lezülleszthet,szétszakíthat,utálatot,érdektelenséget,érzéketlenséget,közömbösséget gerjeszthet...de szeretetet is.
 
Jah,és a zselés szaloncukrot mindig óvatosan csomagoltam ki,majd az üres papírt szépen az eredeti formájára visszalakítva a fán hagytam :D
 
Ez nálunk is ment egy ideig... Mert egy idő után mindig kiszimatoltam, hová vannak elrejtve karácsony előtt a csokik/szaloncukrok/nasik, és módszeresen rájártam. Aztán volt csodálkozás, hogy a szaloncukrosdoboz érintetlen, és megvásárláskor még súlya is volt, de a fára már csak a papír jut... Aztán néhány év után már kiszúrtak velem, és 23-n vették meg az ilyet... :D :D :D
 
Yama750;bt22910 írta:
Ez nálunk is ment egy ideig... Mert egy idő után mindig kiszimatoltam, hová vannak elrejtve karácsony előtt a csokik/szaloncukrok/nasik, és módszeresen rájártam. Aztán volt csodálkozás, hogy a szaloncukrosdoboz érintetlen, és megvásárláskor még súlya is volt, de a fára már csak a papír jut... Aztán néhány év után már kiszúrtak velem, és 23-n vették meg az ilyet... :D :D :D

Egyszer a szüleim rájöttek, hogy rájöttem, hol tartják a karácsonyi ajándékokat.. az volt a büntetés, hogy nem kaptam meg, pedig már előre örültem neki:S
(szerencsére másnap a nagyszülőknél előkerült. Tanultam a leckéből.)
 
Nálunk is volt néhány év ami pokol volt. Én 23-án még dolgoztam, aztán 24-én takarítás, sütés, főzés, fadíszítés egy ovissal egyedül. Az apja nagy kegyesen fél órával a nagycsalád előtt érkezett (mert hát nálunk kellett lennie a NAGY FAFELGYÚJTÁSnak). Utána eljátszottuk a tökéletes családot. Iszonyatos volt, de nem veszekedtünk csak nyeltem.
Aztán 2007-ben 25én közöltem, hogy elválok. Én ezt soha többé nem csinálom. Azóta élvezem a karácsonyt, akkor is ha csak kettesben vagyunk a lányommal és akkor is ha együtt vagyunk másokkal. Csak az van amit én és a gyerek őszintén akarunk! Örülök hogy a "lofatos karácsonyokat" nem kell a gyerekre erőltetnem tovább.
Azóta hiszek benne, hogy a felnőtt lét lehetősége, hogy olyan legyen ez a nap is amilyennek megteremtjük. Az idei még jobb lesz!! Most lettünk kész a mézeskalács festéssel. És szerintem a krokodil karácsonyi állat! :p(mézeskalácsból, szép élénk ZÖLD mázzal. Zöld Piszok: nem marha nagy, de szeretnéd aszem)
 
T
macs;bt22871 írta:
2010 december 23-ig nem igazán szerettem a karácsonyt. Finoman szólva. A karácsony addig a legnagyobb veszekedést, képmutatást jelentette.
Aztán tavaly borítottunk minden hagyományt. Anyukámmal felmentük öcsémhez, és ott töltöttük a szentestét. Fa nem volt, még műfa sem. Ajándék csak kézzel készített. Beszélgettünk, röhögtünk, sírtunk, DVD-ztünk, meditáltunk, önismereti játékokat játszottunk. Nosztalgiából Mortal Combat-oztunk... Sajnos vacsorára apám is eljött, de nem maradt soká, mikor öcsém is meg én is netezni kezdtünk, rájött, hogy neki van más karácsony is, amit szét kell szednie.
Idén ugyanez lesz, pici változtatással: megbeszéltük, hogy idén egy ajándék lesz csak, a szeretet. (Mármint hármunk között, apánknak pénz=szeretet, nem fogom ebben a hitében megdönteni...) Mert ez a szeretet ünnepe, és ha szeretet, őszinte, igaz, és mély szeretet van a családban, akkor más nem is olyan lényeges.

Még csak nem is kötsz nekik? Szombatig két sapit még simán összedobsz! Fordítottal is... :D
 
T
Én is utálom a karácsonyt... A rá való készülődést viszont szeretem. De abban aztán fel is őrlödik mindenki, úgyhogy veszekedés előreprogramozva. Ha rajtam múlik, idén fa sem lesz állítva, mert a karácsony a szeretet ünnepe (állítólag -de szívesen agyonverném szívlapáttal, aki ezt kitalálta), és ebben a házban sztem abból nincs, szal akkor minek? A kutyáimat szeretem, a cicák 2 hónapja hagytak itt, de hogy nézne már ki a fa, ha jutifalatok lógnának róla?
Ha tehetem, ilyenkor én is sokat mászkálok sötétedés után, mert olyan jó látni más ablakában a függönyön átsejlő fényfüzért...
 
Karácsony???Mi az?Munka,munka még több munka.Majd ha nyugdíjas leszek.... már csak 33 év...még szerencse hogy türelmes vagyok...:D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
793
Hozzászólások
38
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére