http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/12/02/atment_a_totalcar_nepi_kezdemenyezese/
Változik a világ szép lassan, nemsoká nálunk is némi lájtos átképzéssel a 125 ccm-s talicskák könnyedén elérhetővé válnak B-s jogsival is. Ki ezért örül, ki azért nem a témával kapcsolatban, de én örülök az új csapásiránynak. Igen-igen, tuti biztos lesz sok perecelés, meg nem sok az a pár óra, de aki eddig nem ült motorra mert félt tőle, az ezután se fog, aki meg eddig is sumákolt a jogsijával, ezután valahogy legalizálódik (újabb adóforintok - állambácsi örül), ráadásul a "mégnemtudomhogymennyirejóeznekem" típusú talánmotorosok a hamarosan az 500 ft közelébe nyúló benzinárak láttán tuti hogy átülnek amíg süt a nap és jó az idő. No az ilyen talánmotorosok tapasztalatai fogják nekünk később tenni a jót, mert egyre többen leszünk két keréken, és egyre elfogadottabb lesz a jelenlétünk az utakon, és talán lassan majd belekerül az agyakba hogy ne csak nézz ki a kocsiból, hanem a kamionnál kisebb dolgokat is látni/észlelni kell.... tehát hosszú távon javulást feltételezek a közlekedési morálban a döntés nyomán.
Igen, tudom, sok gyökér fog felülni a motorokra, meg eleve gyanakvással kell majd kezelni az előttünk/mögöttünk feltűnő kisköbös idióták falkáit, de hát ilyen a világ, fejlődik, a lépést nekünk, rutinos rókáknak is tartani kell. Sőt! A mi felelősségünk itt kezdődik.
Azzal, hogy hogyan fogadjuk majd az újakat. Szétzilálódik-e a tömegek megjelenésével a "motoros összetartás", vagy átadjuk-e nekik a jó szokást... Szerintem adjuk át nekik, hiszen mi járunk jól: ha most megszokják hogy illik segíteni az út szélén ácsorgó motoros társának, az elkövetkezendő évtizedekben sokkal több esélyünk van arra, hogy az út szélén ácsorogva akár egy autós álljon meg segíteni. Nekem az út széli ácsorgások nagy részénél olyan autós állt meg segíteni, akinek már volt köze a motorokhoz. Mindig volt egy-két jó szó, segítő kar (amelyik felemelte a muraközit), néhány ötlet, telefonszám, hogy hogyan-merre érdemes majd elindulni javítani...
Nem baj az, ha mindenhol van egy-két ismeretlen barát... nyerjük meg őket is, mi semmit se veszíthetünk, csak nyerhetünk pár jó szóval...
Mert már ő is motorozott és tudja milyen az...
Nem utolsósorban meg mindig buli az, ha megállsz az út mentén, ahol már ácsorog egy vas, és mindig van kihez szólni pár szót -mert valahol mindig van egy útitárs...
Változik a világ szép lassan, nemsoká nálunk is némi lájtos átképzéssel a 125 ccm-s talicskák könnyedén elérhetővé válnak B-s jogsival is. Ki ezért örül, ki azért nem a témával kapcsolatban, de én örülök az új csapásiránynak. Igen-igen, tuti biztos lesz sok perecelés, meg nem sok az a pár óra, de aki eddig nem ült motorra mert félt tőle, az ezután se fog, aki meg eddig is sumákolt a jogsijával, ezután valahogy legalizálódik (újabb adóforintok - állambácsi örül), ráadásul a "mégnemtudomhogymennyirejóeznekem" típusú talánmotorosok a hamarosan az 500 ft közelébe nyúló benzinárak láttán tuti hogy átülnek amíg süt a nap és jó az idő. No az ilyen talánmotorosok tapasztalatai fogják nekünk később tenni a jót, mert egyre többen leszünk két keréken, és egyre elfogadottabb lesz a jelenlétünk az utakon, és talán lassan majd belekerül az agyakba hogy ne csak nézz ki a kocsiból, hanem a kamionnál kisebb dolgokat is látni/észlelni kell.... tehát hosszú távon javulást feltételezek a közlekedési morálban a döntés nyomán.
Igen, tudom, sok gyökér fog felülni a motorokra, meg eleve gyanakvással kell majd kezelni az előttünk/mögöttünk feltűnő kisköbös idióták falkáit, de hát ilyen a világ, fejlődik, a lépést nekünk, rutinos rókáknak is tartani kell. Sőt! A mi felelősségünk itt kezdődik.
Azzal, hogy hogyan fogadjuk majd az újakat. Szétzilálódik-e a tömegek megjelenésével a "motoros összetartás", vagy átadjuk-e nekik a jó szokást... Szerintem adjuk át nekik, hiszen mi járunk jól: ha most megszokják hogy illik segíteni az út szélén ácsorgó motoros társának, az elkövetkezendő évtizedekben sokkal több esélyünk van arra, hogy az út szélén ácsorogva akár egy autós álljon meg segíteni. Nekem az út széli ácsorgások nagy részénél olyan autós állt meg segíteni, akinek már volt köze a motorokhoz. Mindig volt egy-két jó szó, segítő kar (amelyik felemelte a muraközit), néhány ötlet, telefonszám, hogy hogyan-merre érdemes majd elindulni javítani...
Nem baj az, ha mindenhol van egy-két ismeretlen barát... nyerjük meg őket is, mi semmit se veszíthetünk, csak nyerhetünk pár jó szóval...Mert már ő is motorozott és tudja milyen az...
Nem utolsósorban meg mindig buli az, ha megállsz az út mentén, ahol már ácsorog egy vas, és mindig van kihez szólni pár szót -mert valahol mindig van egy útitárs...
