Volt egyszer, hol nem volt, a Balatonon túl, de a Kapos folyón még éppen innen, élt egy srác, aki eleinte nem is szerette a motorokat. Csak amikor apja (aki folyton leugatta, becsmérelte) alkatrészként vett a 175-ös CZ-jéhez egy másikat alkatrésznek, akkor indult be a fantáziája. Megtetszett neki a motorok világa, ami akkor, a rendszerváltás környékén még teljesen másképp nézett ki. Megcsinálta az A1 jogsit, nem szórakozott a segédmotoros papírral, és első motorja egy rendszámos S51 lett. Imádta. Na jó, csak nagyon szerette. Amikor 2 év múlva döntenie kellett, nagyon megsiratta. Nagyon.
Teljes A jogsi birtokában egy év múlva félszegen átnyergelt a hatalmasnak, bivalyerősnek tűnő 250-es Sport CZ-re. Nagyon megszerette azt is hamarosan. Az akkori forgalomban nemigen volt ellenfele. Büszke volt a jó állapotú, ritka, üzembiztos gépre.
De a chopperépítés nem hagyta nyugodni. Álmodozni kezdett. Nem kellett volna. Győrbe került a Széchenyi Egyetemre. Új ismerősei, barátai lettek, csupa-csupa értékes ember. Sokat beszélt az álmairól nekik, mert életében először megszabadult a nyomástól, amit apja jelentett számára. Néhányan úgy döntöttek, megfinanszírozzák álmait, ő pedig tapasztalatlanul nekilátott. Először otthon. Azután amikor látta, hogy ezt nem lehet, elvitte Győrbe az épülő vasakat. Nagyon keservesen készültek. A megrendelők egy idő után nem finanszírozták tovább, ami egy részről érthető volt. De a srác túl makacs volt ahhoz, hogy föladja az álmait, és beismerje, hogy beletörött a bicskája a dolgokba. Évek hosszú sora alatt rengeteget szenvedett és nélkülözött, hogy meglehessenek az álmai.
Nemcsak ezt nem mérte föl helyesen. 23 évesen belevágott valamibe, amibe megintcsak nem kellett volna. Barátnője lett. A motorok apropóján ismerkedtek meg. Fél évig tartott. Hevesen lángoló, erotikával túlfűtött szerelem. A szakítás után még egy rövid ideig normális volt vele a lány. Aztán nagyot fordult. Megfenyegette a srácot, hogy följelenti zaklatásért. A srác ekkor olyat tett, amit remélte, hogy soha többé nem kell megtennie az életében. Nem a másikban kereste a hibát, hanem apja nevelésének hatására magában. Ezért minden nőnemű lénnyel megszakította a kapcsolatot, írva nekik egy utolsó levelet.
Fogadkozása ellenére volt egy futó kapcsolata egy évvel később. Kevesebb volt, mint kapcsolat, de több, mint kaland. De 300 km-ről nem lehet udvarolni. Különösen, hogy az összes pénzét a motorok befejezésére kellett költenie. Legalábbis úgy gondolta.
Rá egy évre megint lett barátnője. Nagyon jól érezte magát vele, azt hitte, megtalálta az igazit. A lány szórakoztató volt, nem volt féltékeny, szép is volt, a motorokat és a metálzenét is szerette. Ez már nem egy túlfűtött kapcsolat volt. Amolyan hamu alatt izzó parázs. Nem látszott, mennyire forró és tartós. Számtalan álmát megvalósíthatta a lány által: építhetett egy lánynak choppert, tanítgathatta motorozni, végigmehetett egy épített chopperrel a magyar 66-os úton, és még egy dolog, amit nem írok le, mert olyan jellegű. 16 hónapig jártak, utána 3 évig tartott, mire kiheverte, és rájött, miért lett vége, és miért kellett így lennie. Nem hibáztatta a lányt. Így volt logikus. És lezárta magában a dolgot.
Nemsokára vissza kellett költöznie a szülői házhoz. Ugyan szerette Győrt, de édesanyja egészsége megromlott, és nem lehetett sokáig egyedül hagyni, meg elkélt a segítség is. Nehéz szívvel költözött ismét egy fedél alá az apjával, mert tudta, hogyan fog hozzáállni.
Kapóra jött, hogy egy régi jó ismerőse, barátja indított egy oldalt a neten, ahol motoros csajokkal lehetett beszélgetni. Félt először tőle, de aztán engedett a csábításnak. Kiderült, hogy nemcsak a motorokról lehet beszélgetni a lányokkal, asszonyokkal, hanem mindenről. Őszintén, szabadon. És okosak voltak ezek a csajok. És, ez nagyon nagy szó, eltűrték egy csomó olyan dolgát, amit mások nem (Ciao levele a 'Wildban).
Nemsokára be kellett lássa, nem bír egyedül a melóval. Nagyon nem akart másoknak rosszat azzal, hogy párul választ bárkit is, de úgy gondolta, nincs más választása. Tévedett. Kiválasztott egy szorgalmas falusi lányt egy másik faluból, aki nem volt egy nagyon feltűnő alkat, de nem volt csúnya sem. És tudott rajta segíteni. Ezer meg ezer női praktikát evett meg emberbaráti szeretetből, mert úgy gondolta, nem lehet meg egyikük sem a másik segítsége nélkül. Aztán a lány átverte egy kicsit, ezért muszáj volt elvennie. Nem mintha különösebben ellenére lett volna a dolog. Aztán szépen lassan derültek ki a dolgok. Pénzügyileg és rokonságilag is, de nem ez zavarta a legjobban. Először csak a volt barátnőjére volt betegesen féltékeny. Teljesen alaptalanul. Aztán a CSAM-osokra. Szintén alaptalanul. Aztán letörölgetett kérdés nélkül egy csomó képet, amiket vagy 10 évvel azelőtt szerzett a srác, csajok kontra motorok voltak rajtuk. Átkutatta az otthoni számítógépét, és mindenért balhézott, ami nőnemű lényekkel volt kapcsolatos, volt olyan, 5 évvel azelőtti levél is, amiért többször is. Aztán a srác észrevette, hogy elolvassa az e-mailjeit. Úgy gondolta, kell ennyi privát szféra, és megváltoztatta a jelszavát. Erre az asszonyka e-mailt írt neki, hogy valamit titkol, ezért ő sem mond el neki soha többé semmit. Ekkor betelt a pohár. A srác másodszorra is meg fogja lépni azt, amit sohasem akart. Ehhez hozzájárul még, hogy az apja képtelen befejezni a b.szogatást, hol a pocakja, hol a hosszú haja, hol a motorok, hol a zenei ízlése, hol amiatt, hogy nem tud eleget melózni otthon a kenyérkereső melója miatt. A melóhelyén se felel meg semmi, amit ő csinál.
Ha mások csak azáltal tudnak boldogok lenni, hogy ő szarul érzi magát, akkor tessék.
Kedves Barátaim! A további családi botrányok elkerülése végett ez volt az utolsó látogatásom a CSAM-on. Kérlek, bocsássatok meg, nem ellenetek szól a dolog, Ti semmit nem csináltatok rosszul. Sőt. Nagyon örülök, hogy eddig eltűrtétek a hülyeségemet, és végtelenül büszke vagyok, hogy a barátaim vagytok. Nagyszerű csapat vagytok, és nagyon jól éreztem magamat közöttetek. Remélem, megértetek. Legyetek jók, vezessetek óvatosan! Nagyon sok élményteli, balesetmentes kilométert kívánok Nektek! Széles utat, Isten Veletek! Szeretettel:
Vidék
Teljes A jogsi birtokában egy év múlva félszegen átnyergelt a hatalmasnak, bivalyerősnek tűnő 250-es Sport CZ-re. Nagyon megszerette azt is hamarosan. Az akkori forgalomban nemigen volt ellenfele. Büszke volt a jó állapotú, ritka, üzembiztos gépre.
De a chopperépítés nem hagyta nyugodni. Álmodozni kezdett. Nem kellett volna. Győrbe került a Széchenyi Egyetemre. Új ismerősei, barátai lettek, csupa-csupa értékes ember. Sokat beszélt az álmairól nekik, mert életében először megszabadult a nyomástól, amit apja jelentett számára. Néhányan úgy döntöttek, megfinanszírozzák álmait, ő pedig tapasztalatlanul nekilátott. Először otthon. Azután amikor látta, hogy ezt nem lehet, elvitte Győrbe az épülő vasakat. Nagyon keservesen készültek. A megrendelők egy idő után nem finanszírozták tovább, ami egy részről érthető volt. De a srác túl makacs volt ahhoz, hogy föladja az álmait, és beismerje, hogy beletörött a bicskája a dolgokba. Évek hosszú sora alatt rengeteget szenvedett és nélkülözött, hogy meglehessenek az álmai.
Nemcsak ezt nem mérte föl helyesen. 23 évesen belevágott valamibe, amibe megintcsak nem kellett volna. Barátnője lett. A motorok apropóján ismerkedtek meg. Fél évig tartott. Hevesen lángoló, erotikával túlfűtött szerelem. A szakítás után még egy rövid ideig normális volt vele a lány. Aztán nagyot fordult. Megfenyegette a srácot, hogy följelenti zaklatásért. A srác ekkor olyat tett, amit remélte, hogy soha többé nem kell megtennie az életében. Nem a másikban kereste a hibát, hanem apja nevelésének hatására magában. Ezért minden nőnemű lénnyel megszakította a kapcsolatot, írva nekik egy utolsó levelet.
Fogadkozása ellenére volt egy futó kapcsolata egy évvel később. Kevesebb volt, mint kapcsolat, de több, mint kaland. De 300 km-ről nem lehet udvarolni. Különösen, hogy az összes pénzét a motorok befejezésére kellett költenie. Legalábbis úgy gondolta.
Rá egy évre megint lett barátnője. Nagyon jól érezte magát vele, azt hitte, megtalálta az igazit. A lány szórakoztató volt, nem volt féltékeny, szép is volt, a motorokat és a metálzenét is szerette. Ez már nem egy túlfűtött kapcsolat volt. Amolyan hamu alatt izzó parázs. Nem látszott, mennyire forró és tartós. Számtalan álmát megvalósíthatta a lány által: építhetett egy lánynak choppert, tanítgathatta motorozni, végigmehetett egy épített chopperrel a magyar 66-os úton, és még egy dolog, amit nem írok le, mert olyan jellegű. 16 hónapig jártak, utána 3 évig tartott, mire kiheverte, és rájött, miért lett vége, és miért kellett így lennie. Nem hibáztatta a lányt. Így volt logikus. És lezárta magában a dolgot.
Nemsokára vissza kellett költöznie a szülői házhoz. Ugyan szerette Győrt, de édesanyja egészsége megromlott, és nem lehetett sokáig egyedül hagyni, meg elkélt a segítség is. Nehéz szívvel költözött ismét egy fedél alá az apjával, mert tudta, hogyan fog hozzáállni.
Kapóra jött, hogy egy régi jó ismerőse, barátja indított egy oldalt a neten, ahol motoros csajokkal lehetett beszélgetni. Félt először tőle, de aztán engedett a csábításnak. Kiderült, hogy nemcsak a motorokról lehet beszélgetni a lányokkal, asszonyokkal, hanem mindenről. Őszintén, szabadon. És okosak voltak ezek a csajok. És, ez nagyon nagy szó, eltűrték egy csomó olyan dolgát, amit mások nem (Ciao levele a 'Wildban).
Nemsokára be kellett lássa, nem bír egyedül a melóval. Nagyon nem akart másoknak rosszat azzal, hogy párul választ bárkit is, de úgy gondolta, nincs más választása. Tévedett. Kiválasztott egy szorgalmas falusi lányt egy másik faluból, aki nem volt egy nagyon feltűnő alkat, de nem volt csúnya sem. És tudott rajta segíteni. Ezer meg ezer női praktikát evett meg emberbaráti szeretetből, mert úgy gondolta, nem lehet meg egyikük sem a másik segítsége nélkül. Aztán a lány átverte egy kicsit, ezért muszáj volt elvennie. Nem mintha különösebben ellenére lett volna a dolog. Aztán szépen lassan derültek ki a dolgok. Pénzügyileg és rokonságilag is, de nem ez zavarta a legjobban. Először csak a volt barátnőjére volt betegesen féltékeny. Teljesen alaptalanul. Aztán a CSAM-osokra. Szintén alaptalanul. Aztán letörölgetett kérdés nélkül egy csomó képet, amiket vagy 10 évvel azelőtt szerzett a srác, csajok kontra motorok voltak rajtuk. Átkutatta az otthoni számítógépét, és mindenért balhézott, ami nőnemű lényekkel volt kapcsolatos, volt olyan, 5 évvel azelőtti levél is, amiért többször is. Aztán a srác észrevette, hogy elolvassa az e-mailjeit. Úgy gondolta, kell ennyi privát szféra, és megváltoztatta a jelszavát. Erre az asszonyka e-mailt írt neki, hogy valamit titkol, ezért ő sem mond el neki soha többé semmit. Ekkor betelt a pohár. A srác másodszorra is meg fogja lépni azt, amit sohasem akart. Ehhez hozzájárul még, hogy az apja képtelen befejezni a b.szogatást, hol a pocakja, hol a hosszú haja, hol a motorok, hol a zenei ízlése, hol amiatt, hogy nem tud eleget melózni otthon a kenyérkereső melója miatt. A melóhelyén se felel meg semmi, amit ő csinál.
Ha mások csak azáltal tudnak boldogok lenni, hogy ő szarul érzi magát, akkor tessék.
Kedves Barátaim! A további családi botrányok elkerülése végett ez volt az utolsó látogatásom a CSAM-on. Kérlek, bocsássatok meg, nem ellenetek szól a dolog, Ti semmit nem csináltatok rosszul. Sőt. Nagyon örülök, hogy eddig eltűrtétek a hülyeségemet, és végtelenül büszke vagyok, hogy a barátaim vagytok. Nagyszerű csapat vagytok, és nagyon jól éreztem magamat közöttetek. Remélem, megértetek. Legyetek jók, vezessetek óvatosan! Nagyon sok élményteli, balesetmentes kilométert kívánok Nektek! Széles utat, Isten Veletek! Szeretettel:
Vidék