Hosszú hetek és még hosszabb forgalmi órák utána, ma végre sikerült, amire nyár óta vágytam
Egy órára volt időpontom - pont akkor szakadt az eső, és a kedvem sem volt valami fényes, "úgyis megbukok". Hogy honnan jött mindez?
Három hét kihagyás után (ami szintén az esőben való esti vezetés és az azt követő tüdőgyulladás okozott), végül pénteken mentem újra forgalomba - egyedül. Döbbenten néztem az oktatómra, hogy ez miért, mindig ketten mentünk. Közölte, hogy tudnia kell, hogy állok. Okéééé.... hát megtudta!
Én nem tudom mi volt akkor velem, de ilyen baklövéseket még az első órán sem követtem el. Jobbra kanyarodó sávból balra mentem, átsoroltam 3 sávot index meg minden nélkül... Az óra végére elkeseredetten és egy jókora fejmosással a hátam mögött indultam haza, azzal a biztos tudattal, hogy csak tavaszra lesz meg az áhított plasztik darab. Persze ezen zakatolt az agyam egész hétvégén, senki és semmi nem tudott más véleményre téríteni.
Aztán eljött a hétfő - azaz ma Ugyancsak szakadó esőben indultam el a pályára, fél órával a vizsga előtt, ahogy kérték. Persze a Bakkecske már ott "várt", és mielőtt megkaptam volna a fülest meg a mellényt, még odasúgtam neki: ,,Csak maradjunk függőlegesben, oké?" Tényleg nem volt más vágyam
Vizsgabiztos bebaktat, mosolyog, papírok rendben (jut eszembe, azon sem akadt fent, hogy a velem vizsgázó pasi a saját 50 lovas HD-val jött a pályára a szeme láttára végül is, a gép papírjai rendben voltak, akkor meg mit szívózzon, nem? )
Az indulásnál sem ment minden egyszerűen, már vártak rám a kijáratnál, de én még mindig a Kecskével küzdöttem. Merthogy sikerült úgy betenniük két másik vas közé, hogy én épp elfértem. Előttem viszont lejtős rész, utána a rutinpálya, ahol vizsga volt. Oké, leszállunk, toljuk. Persze Viki, ehhez még gyúrnod kell Vagy 3 percig szórakoztam mire sikerült nekem is kigurulnom vizsgatársam mellé és indulhattunk.
Az oktatóm előre közölte, hogy főút, meg jobbkezes lesz, mert a vizsgabiztos nem akar velünk kitolni az egyirányúakkal. Meglepődtünk, de örültünk, ilyen időben szerettünk volna minél hamarabb túlenni rajta. Nem is cseréltünk helyet, 35 perc alatt végeztünk. Magára az útvonalra nem is emlékszem, csak egy szerencsétlen gilisztára amin átmentem
Visszaérve epekedve vártuk az eredményt és amikor mindketten mosolyogva szálltak ki a kocsiból, tudtuk, nincs probléma "Megfeleltek" - ritkán örülök ennyire egy szónak.
Úúúúúúúúúúgyhogy már csak az elsősegély van, aztán rohanok a hivatalokba hogy megszerezzem ami engem illet ^^
Remélem május 12-én már saját géppel mehetek a NNMN-ra.
Egy órára volt időpontom - pont akkor szakadt az eső, és a kedvem sem volt valami fényes, "úgyis megbukok". Hogy honnan jött mindez?
Három hét kihagyás után (ami szintén az esőben való esti vezetés és az azt követő tüdőgyulladás okozott), végül pénteken mentem újra forgalomba - egyedül. Döbbenten néztem az oktatómra, hogy ez miért, mindig ketten mentünk. Közölte, hogy tudnia kell, hogy állok. Okéééé.... hát megtudta!
Én nem tudom mi volt akkor velem, de ilyen baklövéseket még az első órán sem követtem el. Jobbra kanyarodó sávból balra mentem, átsoroltam 3 sávot index meg minden nélkül... Az óra végére elkeseredetten és egy jókora fejmosással a hátam mögött indultam haza, azzal a biztos tudattal, hogy csak tavaszra lesz meg az áhított plasztik darab. Persze ezen zakatolt az agyam egész hétvégén, senki és semmi nem tudott más véleményre téríteni.
Aztán eljött a hétfő - azaz ma Ugyancsak szakadó esőben indultam el a pályára, fél órával a vizsga előtt, ahogy kérték. Persze a Bakkecske már ott "várt", és mielőtt megkaptam volna a fülest meg a mellényt, még odasúgtam neki: ,,Csak maradjunk függőlegesben, oké?" Tényleg nem volt más vágyam
Vizsgabiztos bebaktat, mosolyog, papírok rendben (jut eszembe, azon sem akadt fent, hogy a velem vizsgázó pasi a saját 50 lovas HD-val jött a pályára a szeme láttára végül is, a gép papírjai rendben voltak, akkor meg mit szívózzon, nem? )
Az indulásnál sem ment minden egyszerűen, már vártak rám a kijáratnál, de én még mindig a Kecskével küzdöttem. Merthogy sikerült úgy betenniük két másik vas közé, hogy én épp elfértem. Előttem viszont lejtős rész, utána a rutinpálya, ahol vizsga volt. Oké, leszállunk, toljuk. Persze Viki, ehhez még gyúrnod kell Vagy 3 percig szórakoztam mire sikerült nekem is kigurulnom vizsgatársam mellé és indulhattunk.
Az oktatóm előre közölte, hogy főút, meg jobbkezes lesz, mert a vizsgabiztos nem akar velünk kitolni az egyirányúakkal. Meglepődtünk, de örültünk, ilyen időben szerettünk volna minél hamarabb túlenni rajta. Nem is cseréltünk helyet, 35 perc alatt végeztünk. Magára az útvonalra nem is emlékszem, csak egy szerencsétlen gilisztára amin átmentem
Visszaérve epekedve vártuk az eredményt és amikor mindketten mosolyogva szálltak ki a kocsiból, tudtuk, nincs probléma "Megfeleltek" - ritkán örülök ennyire egy szónak.
Úúúúúúúúúúgyhogy már csak az elsősegély van, aztán rohanok a hivatalokba hogy megszerezzem ami engem illet ^^
Remélem május 12-én már saját géppel mehetek a NNMN-ra.