Anno azt gondoltam, hogy majd készen lesz az Ubi, aztán a Lóóóval nagy közös egyetértésben fogunk tekeregni négyesben, esetleg majd hatosban.... Aztán máshogy hozta a Sors, úgy tűnik Söndörnek is Lóóó a motorozáshoz a tanítópajti, de ezt titkon nem bánom, mert tuti kiképzi mindenre az öreg paripa. Söndör Lovazik, én tesztgurulok, más nem is kellhet...
Amikor először mentünk közösen gurulni, a Lóóó megkehesedett, a saroknál közölte, miszerint neki extra abrak jár ha újból tanítóbácsiskodnia kell, úgyhogy az első utunk a kútra vezetett. Főként behisztizett, hogy egy taknyos de ugyanúgy 750 köbcentis másikféle csíkszemű nyakában vigyorogtam, mérgében még maga alá csurgatott egy kis etanolt a kapu előtt, megjelölve Söndör cipőjét. Aztán a jóféle kagylós abrak megnyugtatta a lelkivilágát és szó nélkül gurult tovább... Pedig már annyiszor elmondtam neki, hogy nincs félnivalója, de úgy tűnik ebben ő nem olyan biztos. Fenyegetődzés is volt, de nem hat rá az se. Bár most a márkatársak vannak soron (suzukik), és azokat jobban viseli, már békésen megtűri a kmspirált, nincs mérges benzinköpködés, hanem csak úgy békésen elácsorognak egymás mellett. Semmi rádőlés, nekiborulás, beleakadás és egyéb aljas megkarcolhatnám produkciók. Fenntartásai vannak na az öregúrnak, nem ám csak úgy bratyiskodunk akárki jöttment gurigával...
Együtt gurulni pedig jó. Először előreengeded, menjetek a ő tempójával, ami neki kényelmes. Kicsit segítesz a ki- és besorolásoknál, kicsit hullik a hajad amikor másik ívre teszi a kanyarban, aztán egyre jobban megnyugszol amint látod a fejlődést. Mosolyogsz, ahogy meséli az első tüsszentést a bukóban, a tükörbe nézve kisebb szívrohamot kapsz amikor elüt egy nagyobb bogarat és meglepődve porol utána az út szélén... Majd egyre jobb, és eljön a pillanat amikor egyszerre teszitek ki az indexet, majd egymás mellett suhanva egyszerre mosolyogtok össze. Mögöttetek duda harsan, mire ti kézenfogva lassulva gurultok tovább...
Friss őszi délután, lágy napsugarak és majdnem üres utak... A naplemente külön ajándék ahogy végigsimogatja a lágy fény az alakjukat, ahogy előtted gurulnak...
Végül feldobjátok a törpéket hátulra, és a fagyizónál megállva a döbbent kispolgári tekintetek mindent elmondanak. Ahogy az utas leveszi a bukót és kiderül hogy gyerek, majd a másik motoron ugyanez, apa-anya motoron! Döbbenetes micsoda felelőtlen szülők vannak! Homlokára írva a szörnyűség. Ha tudná hogy kell, még keresztet is vetne az ilyen ördögök ellen... (De meg nem fordul a pontagyában, hogy inkább a szülő vigye el a kölköt motorozni, mint valami eszetlen taknyos az apa lenyúlt motorjával vagizva jogsi nélkül...) Visszavigyorogsz, mire zavartan néz, és lesüti a szemét. Látszik, titkon azért tetszik és sajnálja, hogy ez a világ egy kicsit sem az övé...
Jó ez így. Márpedig együtt gurulni jó.
Amikor először mentünk közösen gurulni, a Lóóó megkehesedett, a saroknál közölte, miszerint neki extra abrak jár ha újból tanítóbácsiskodnia kell, úgyhogy az első utunk a kútra vezetett. Főként behisztizett, hogy egy taknyos de ugyanúgy 750 köbcentis másikféle csíkszemű nyakában vigyorogtam, mérgében még maga alá csurgatott egy kis etanolt a kapu előtt, megjelölve Söndör cipőjét. Aztán a jóféle kagylós abrak megnyugtatta a lelkivilágát és szó nélkül gurult tovább... Pedig már annyiszor elmondtam neki, hogy nincs félnivalója, de úgy tűnik ebben ő nem olyan biztos. Fenyegetődzés is volt, de nem hat rá az se. Bár most a márkatársak vannak soron (suzukik), és azokat jobban viseli, már békésen megtűri a kmspirált, nincs mérges benzinköpködés, hanem csak úgy békésen elácsorognak egymás mellett. Semmi rádőlés, nekiborulás, beleakadás és egyéb aljas megkarcolhatnám produkciók. Fenntartásai vannak na az öregúrnak, nem ám csak úgy bratyiskodunk akárki jöttment gurigával...
Együtt gurulni pedig jó. Először előreengeded, menjetek a ő tempójával, ami neki kényelmes. Kicsit segítesz a ki- és besorolásoknál, kicsit hullik a hajad amikor másik ívre teszi a kanyarban, aztán egyre jobban megnyugszol amint látod a fejlődést. Mosolyogsz, ahogy meséli az első tüsszentést a bukóban, a tükörbe nézve kisebb szívrohamot kapsz amikor elüt egy nagyobb bogarat és meglepődve porol utána az út szélén... Majd egyre jobb, és eljön a pillanat amikor egyszerre teszitek ki az indexet, majd egymás mellett suhanva egyszerre mosolyogtok össze. Mögöttetek duda harsan, mire ti kézenfogva lassulva gurultok tovább...
Friss őszi délután, lágy napsugarak és majdnem üres utak... A naplemente külön ajándék ahogy végigsimogatja a lágy fény az alakjukat, ahogy előtted gurulnak...Végül feldobjátok a törpéket hátulra, és a fagyizónál megállva a döbbent kispolgári tekintetek mindent elmondanak. Ahogy az utas leveszi a bukót és kiderül hogy gyerek, majd a másik motoron ugyanez, apa-anya motoron! Döbbenetes micsoda felelőtlen szülők vannak! Homlokára írva a szörnyűség. Ha tudná hogy kell, még keresztet is vetne az ilyen ördögök ellen... (De meg nem fordul a pontagyában, hogy inkább a szülő vigye el a kölköt motorozni, mint valami eszetlen taknyos az apa lenyúlt motorjával vagizva jogsi nélkül...) Visszavigyorogsz, mire zavartan néz, és lesüti a szemét. Látszik, titkon azért tetszik és sajnálja, hogy ez a világ egy kicsit sem az övé...
Jó ez így. Márpedig együtt gurulni jó.
