Nos, és elérkezett a pillanat, hogy egy motor, két jogsi. Meg az is, amikor Söndör rám nézett, és megkérdezte, hogy: "vezessek?"
Hátőőőő.... igeeen...... jah, ok, akkor én most hátraülök... Hűdejó, hogy elfelejtettük bedrótozni magunkat, legalább nem fog kihallatszani amit gondolok....
(Nah, a zabszem lassan engedett ám ki... A fogaskerekek meg ekként zakatoltak:
ÉÉÉÉN, hátuuuul? Baaaakeeeeer.... még sose voltam utas a motoromon... Na, nyugi, te magad fertőzted be, most mit rinyálsz... Ezt akartad nem? De, de, én akartam, nademégiiis.... pont most? Egyszer el kellett jönni ennek a pillanatnak is.... Na jó, végül is már itt ülök hátul, el is indultunk, a jogsit odaadták, túl fogom én ezt élni...
De miért, miért most kellett nekem odaadni a szerpentines részen? Lehetne eszem... Na jó, nem is olyan vészes. Szép az a tisztás ott. Nahááát, de jó az a patak ott lent... Ezeket sose tudtam útközben így megnézni. Végül is nem is olyan rossz itt hátul... Kicsit mehetne lassabban, mert ez egy elég bélkirázós útnak tűnik... Neeeee, ne menjél annyira közel a felezőhöz, mert a gyökerek mindig átlépik.... És jön a gyökér szembe! Neeeneeee, ne húzd ki annyira, elférüüüünk....Ótejóisten, már megint az a buzi szalagkorlát.... Kapaszkodiiiik... Huh, ezt megúsztuk. Lehet elroppantottam a derekát kapaszkodás közben? Jah, lábról is ereszteni kéne, mert már fészkelődik a szentem.... Hát most ménem megyünk lassabban, hát kirázódott a belem megint... Na végre. Végre lankák... Huh, jön a város, legalább meglátjuk hogy megy a sűrűbb gyökérkezelős rész. Aha, hogy kemény a kuplungkar és szar városban. Én is ezt mondom egy éve.... Mondom neki: jó az! - ő is ezt mondta anno - hehe megszokta a tanulóskawán a vajpuhát. Na megy ez, nem lesz itt gond. Egész jó itt hátul nézelődni... No az autópályát már unni fogja...)
Odaértünk. Lemászunk. Kérdezi: na milyen volt?
Hátőőő..... jó. És neked? Az autópálya unalmas volt.
Hátőőőő.... igeeen...... jah, ok, akkor én most hátraülök... Hűdejó, hogy elfelejtettük bedrótozni magunkat, legalább nem fog kihallatszani amit gondolok....
(Nah, a zabszem lassan engedett ám ki... A fogaskerekek meg ekként zakatoltak:
ÉÉÉÉN, hátuuuul? Baaaakeeeeer.... még sose voltam utas a motoromon... Na, nyugi, te magad fertőzted be, most mit rinyálsz... Ezt akartad nem? De, de, én akartam, nademégiiis.... pont most? Egyszer el kellett jönni ennek a pillanatnak is.... Na jó, végül is már itt ülök hátul, el is indultunk, a jogsit odaadták, túl fogom én ezt élni...
De miért, miért most kellett nekem odaadni a szerpentines részen? Lehetne eszem... Na jó, nem is olyan vészes. Szép az a tisztás ott. Nahááát, de jó az a patak ott lent... Ezeket sose tudtam útközben így megnézni. Végül is nem is olyan rossz itt hátul... Kicsit mehetne lassabban, mert ez egy elég bélkirázós útnak tűnik... Neeeee, ne menjél annyira közel a felezőhöz, mert a gyökerek mindig átlépik.... És jön a gyökér szembe! Neeeneeee, ne húzd ki annyira, elférüüüünk....Ótejóisten, már megint az a buzi szalagkorlát.... Kapaszkodiiiik... Huh, ezt megúsztuk. Lehet elroppantottam a derekát kapaszkodás közben? Jah, lábról is ereszteni kéne, mert már fészkelődik a szentem.... Hát most ménem megyünk lassabban, hát kirázódott a belem megint... Na végre. Végre lankák... Huh, jön a város, legalább meglátjuk hogy megy a sűrűbb gyökérkezelős rész. Aha, hogy kemény a kuplungkar és szar városban. Én is ezt mondom egy éve.... Mondom neki: jó az! - ő is ezt mondta anno - hehe megszokta a tanulóskawán a vajpuhát. Na megy ez, nem lesz itt gond. Egész jó itt hátul nézelődni... No az autópályát már unni fogja...)
Odaértünk. Lemászunk. Kérdezi: na milyen volt?
Hátőőő..... jó. És neked? Az autópálya unalmas volt.