Sorry, de most ezt kiadom magamból!
Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy hirtelen haragú ember, de néha, ami sok az sok.
Nem tudom, néha ti nem éreztek elementáris dühöt, amikor eszement barmok a motor seggébe tolják az autójukat? Mostanában megfigyeltem, bár nem új, (csak néha előjön bennem a HULK) hogy főként a taxis idióták előszeretettel túrják le az útról az ember motoros gyermekét. Főként a Gyömrői út és a gyorsforgalmi Kökis részén kell sűrűn a tükörbe néznem, hiába megyek gyorsabban a megengedettnél, tesznek rá. Hiába az 50-es, majd a 30-as korlátozó, hiába, hogy én is jóval gyorsabban megyek, beállnak a motor mögé 20 centire és kaján mosollyal az arcukon tolnak, ameddig lehet aztán, mint egy dühös bika kitörnek az első lehetőségnél. Nem értem én ezt. (Egyszer úgy is letolom az arcán valamelyiknek a protektoros kesztyűt és beszappanozott csizmával rúgom valamelyiket úgy seggbe, hogy kiugrik a szeme, a hülye marhájának. Addig is marad a nemzetközi, egyezményes karjelzés és az olvasd le a számról, hogy - szakadt volna a fejed anyádba szüléskor te vadbarom hiéna, főként a - lett volna cápa a magzatvizedben és hasonló cifraságokkal megtűzdelt k..dat.) Aztán pisloghat mint liba a napba és keresheti remegő kézzel a vészhívó gombot, mert ugye taxiséknál csak addig nagy a száj, ameddig valaki el nem keni egy jókora maflással. Bocs a trágárkodásért, de ilyenkor zsebre teszem az egyházi nevelést és az illemkönyvet. Tudom, hogy a testi fenyítés ezen módját nem fogom megtenni soha, mert ugye jogot tanult emberként és tiszteletben tartva az önbíráskodás, gyorsan ítélendő intézményét, inkább lenyelem a békát és elképzelem magam, hogy egyszer egy tolólapos Krazzal csinálom meg vele ugyanezt.
Másik történet az 51-es út Dunaharaszti és Dunavarsány közötti szakasz. Sima, egyenes út, persze tele vadjelző táblával. Természetes, hogy senki sem a megengedettel megy, hanem jóval 110 felett, mintha pálya lenne. Nappal még ok, de sötétedés közben/után a sok farkasvakságban szenvedő idióta ugyan úgy tolja, mint én az NFS-t a sötét, hideg téli estéken, amikor semmit sem lehet kezdeni a motorral a törölgetésen kívül. Szóval a múltkor nagy nyugodtan, egy kellemes és sikeres peca után tekerek hazafelé és persze árgus szemmel figyelve az út szélét a világító szemű, rám vadászó bamba őzek, kutyák, rókák, medvék, muflonok és jetik után kutatva lelassítottam 70 körülire, hiszen a szembe jövő autósok reflektorai miatt szinte nulla a látótávolság. Persze ismerem én az éjszakai vezetés minden csínját-bínját, mégis csak bejártam én a kerek egy országunk minden szegletét az elmúlt 15 év alatt... de azért mégis. Nos, egyszer csak a nép egyszerű gyermeke villant egy refit a szemembe. (persze csak az egyik működött a szerencsétlennek) Én enyhén elvakítva szemből és a másik türelmetlen flótással a féklámpámon hátulról is a tükör által, lehúzódva az út jobb szélére meglátom életem során párszor komolyan kísértő és volt már, hogy motorral is megtalált rémségét, (bár az csak kutya volt) egy az út felém eső részén vergődő szarvast/őzet, mittomén, elég nagynak tűnt. Feltételezem előttem csaphatták el, mert még éppen aktívan próbált rugdosódni szegény, gondolom a menekülés és az életösztön még erősen működött benne. Lassítok, idióta végre megelőz, mintha ő nem is látná az akadályt, tép tovább, mint egy megvadult bika. Gondoltam, megfordulok és megpróbálok „segíteni” szegény állaton, közben a hivatalos verzión gondolkodva mint vadásztársaság, rendőrség… stb. kihívása az állat szenvedésének megrövidítése céljából. Főként a többi motoros, vagy autós balesetelhárítási céljából. Tehát megfordultam és jelzek a sok Schumachernek, hogy lassítsanak, hiszen van pár száz kiló, tehetetlen test az úton. Mit gondoltok mi történt? Azzal a lendülettel, amivel jöttek, kikerültek és mentek tovább. Én látom ám, hogy ennek nem lesz jó vége és mivel lehúzódni sem tudtam rendesen a szalagkorlát miatt, előbb utóbb betalál valami vadbarom. Már kezdtem aggódni, amikor jön egy kamion, úgy 5-6 autó után és khm… nos, ő bevégezte szegény állatnak, kilökve/dobva/taszítva szegényt az út szélére. Sipirc, megfordulok és egy biztonságos helyet keresve elszívtam egy cigit, lerendeztem egy telefont és magamra kapva a frissen vásárolt láthatósági mellényt elcsorogtam hazáig.
Mi ebből a tanulság? Vigyázkodjatok magatokra testvéreim, mert nagy az isten állatkertje! A motoros százszor sérülékenyebb és sebezhetőbb, minden körülmények között. Ne hallgassatok senkire, csak a saját biztonságotokra figyeljetek és a többi közlekedőre. A valóság teljesen más, mint a filmeken! Jó motorozást és széles utat mindenkinek!
Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy hirtelen haragú ember, de néha, ami sok az sok.
Nem tudom, néha ti nem éreztek elementáris dühöt, amikor eszement barmok a motor seggébe tolják az autójukat? Mostanában megfigyeltem, bár nem új, (csak néha előjön bennem a HULK) hogy főként a taxis idióták előszeretettel túrják le az útról az ember motoros gyermekét. Főként a Gyömrői út és a gyorsforgalmi Kökis részén kell sűrűn a tükörbe néznem, hiába megyek gyorsabban a megengedettnél, tesznek rá. Hiába az 50-es, majd a 30-as korlátozó, hiába, hogy én is jóval gyorsabban megyek, beállnak a motor mögé 20 centire és kaján mosollyal az arcukon tolnak, ameddig lehet aztán, mint egy dühös bika kitörnek az első lehetőségnél. Nem értem én ezt. (Egyszer úgy is letolom az arcán valamelyiknek a protektoros kesztyűt és beszappanozott csizmával rúgom valamelyiket úgy seggbe, hogy kiugrik a szeme, a hülye marhájának. Addig is marad a nemzetközi, egyezményes karjelzés és az olvasd le a számról, hogy - szakadt volna a fejed anyádba szüléskor te vadbarom hiéna, főként a - lett volna cápa a magzatvizedben és hasonló cifraságokkal megtűzdelt k..dat.) Aztán pisloghat mint liba a napba és keresheti remegő kézzel a vészhívó gombot, mert ugye taxiséknál csak addig nagy a száj, ameddig valaki el nem keni egy jókora maflással. Bocs a trágárkodásért, de ilyenkor zsebre teszem az egyházi nevelést és az illemkönyvet. Tudom, hogy a testi fenyítés ezen módját nem fogom megtenni soha, mert ugye jogot tanult emberként és tiszteletben tartva az önbíráskodás, gyorsan ítélendő intézményét, inkább lenyelem a békát és elképzelem magam, hogy egyszer egy tolólapos Krazzal csinálom meg vele ugyanezt.
Másik történet az 51-es út Dunaharaszti és Dunavarsány közötti szakasz. Sima, egyenes út, persze tele vadjelző táblával. Természetes, hogy senki sem a megengedettel megy, hanem jóval 110 felett, mintha pálya lenne. Nappal még ok, de sötétedés közben/után a sok farkasvakságban szenvedő idióta ugyan úgy tolja, mint én az NFS-t a sötét, hideg téli estéken, amikor semmit sem lehet kezdeni a motorral a törölgetésen kívül. Szóval a múltkor nagy nyugodtan, egy kellemes és sikeres peca után tekerek hazafelé és persze árgus szemmel figyelve az út szélét a világító szemű, rám vadászó bamba őzek, kutyák, rókák, medvék, muflonok és jetik után kutatva lelassítottam 70 körülire, hiszen a szembe jövő autósok reflektorai miatt szinte nulla a látótávolság. Persze ismerem én az éjszakai vezetés minden csínját-bínját, mégis csak bejártam én a kerek egy országunk minden szegletét az elmúlt 15 év alatt... de azért mégis. Nos, egyszer csak a nép egyszerű gyermeke villant egy refit a szemembe. (persze csak az egyik működött a szerencsétlennek) Én enyhén elvakítva szemből és a másik türelmetlen flótással a féklámpámon hátulról is a tükör által, lehúzódva az út jobb szélére meglátom életem során párszor komolyan kísértő és volt már, hogy motorral is megtalált rémségét, (bár az csak kutya volt) egy az út felém eső részén vergődő szarvast/őzet, mittomén, elég nagynak tűnt. Feltételezem előttem csaphatták el, mert még éppen aktívan próbált rugdosódni szegény, gondolom a menekülés és az életösztön még erősen működött benne. Lassítok, idióta végre megelőz, mintha ő nem is látná az akadályt, tép tovább, mint egy megvadult bika. Gondoltam, megfordulok és megpróbálok „segíteni” szegény állaton, közben a hivatalos verzión gondolkodva mint vadásztársaság, rendőrség… stb. kihívása az állat szenvedésének megrövidítése céljából. Főként a többi motoros, vagy autós balesetelhárítási céljából. Tehát megfordultam és jelzek a sok Schumachernek, hogy lassítsanak, hiszen van pár száz kiló, tehetetlen test az úton. Mit gondoltok mi történt? Azzal a lendülettel, amivel jöttek, kikerültek és mentek tovább. Én látom ám, hogy ennek nem lesz jó vége és mivel lehúzódni sem tudtam rendesen a szalagkorlát miatt, előbb utóbb betalál valami vadbarom. Már kezdtem aggódni, amikor jön egy kamion, úgy 5-6 autó után és khm… nos, ő bevégezte szegény állatnak, kilökve/dobva/taszítva szegényt az út szélére. Sipirc, megfordulok és egy biztonságos helyet keresve elszívtam egy cigit, lerendeztem egy telefont és magamra kapva a frissen vásárolt láthatósági mellényt elcsorogtam hazáig.
Mi ebből a tanulság? Vigyázkodjatok magatokra testvéreim, mert nagy az isten állatkertje! A motoros százszor sérülékenyebb és sebezhetőbb, minden körülmények között. Ne hallgassatok senkire, csak a saját biztonságotokra figyeljetek és a többi közlekedőre. A valóság teljesen más, mint a filmeken! Jó motorozást és széles utat mindenkinek!
