Ahogy előző postomban meséltem, valóban sikerült odáig eljutnom, hogy egyedül, egyes-egyedül ülhessek motorra 
Fantasztikus érzés, kicsit még szokatlan meg bizonytalan, de tetszik
Végül is vasárnap kaptam időpontot, így reggel tízre kibaktattunk az Írottkő parkhoz, az M3-as felvezetője alá. Kicsit korán érkeztünk, mert még senki nem volt, de nem baj, addig kiszedem a zabszemet a hátsómból.
Közben érkezett egy autó, kapu kinyit, elkezd körözni. gondoltuk, bemegyünk, ne az út szélén álljunk már. Ez sikerült is, csakhogy amikor átsétáltunk az úton, kis híján elütött a pasas. 30 méterről látni lehetett hogy átmegyünk, át is értünk volna, de még rágyorsított. Köszönjük a megértő üvöltözést.
Kis afférunk után (amúgy azt a pasit már akkor legszívesebben megtéptem volna
), végre megérkezett az oktatóm, egy fiatal srác, meg egy sorstársam, akinek nem sikerült a rutin, és jött még gyakorolni. Reménykedtem hogy csak ketten leszünk, de késéssel jött még két ember, így 3:1-re csökkent a pasi-nő arány a csapatban
Kitoltuk a vasakat a közeli garázsból, és Sanyi (az oktató) rábökött egy sok mindent megélt suzimukira. "Ezzel fogsz először, aztán jöhet a nagytesó" - int a valamivel jobban kinéző 250-es felé.
Jó-jó, nekem elsőre ez is megteszi, főleg hogy kuplungkart nem ért még az ujjam. Rácsüccs, rövid magyarázás - ami alatt meglepődtem, milyen érthetően mondja, és abszolút kedvesen, semmi lenézős, kihanénnem stílusban. Hmm, piros pont. (Meg egy puszi Kisvirágnak az ajánlásért
)
"Kuplung behúz, egyes, kis gáz, aztán csúsztatással indulunk" - kapom az utasítást. Lábam még lent, csinálom a hallottak és tádááááááá. Elindultam Lépegetve, de örültem, hogy megyek. Köröztem párat a gardedámmal, aztán egyedül. Közben némi akadály a pályán, egy mit sem sejtő galamb totyog át - gyorsan megtanultam fékezni, mert a madara csak azért sem szállt fel.
Kis gyakorlás után kettesbe fel, vissza egyes, kanyarodás nagy ívben majd szűken, végül jött az egyes rutinfeladat. Először az oktatóm, majd én, végül már a fiúkkal róttam a köröket.
A suzimukival egyébként remélem összeszokunk. Ürest alig találni, ha van kedve előjön, ha nincs, úgysem fogom megtalálni, gázra 2-3 mpes késéssel húz, első fékkel csak óvatosan.
Nem borultam, csak borítottam egy bóját, kellett a sikerélmény Egyelőre örülök ennek is és reménykedek, hogy a továbbiakban is marad ez a tendencia.
Fantasztikus érzés, kicsit még szokatlan meg bizonytalan, de tetszikVégül is vasárnap kaptam időpontot, így reggel tízre kibaktattunk az Írottkő parkhoz, az M3-as felvezetője alá. Kicsit korán érkeztünk, mert még senki nem volt, de nem baj, addig kiszedem a zabszemet a hátsómból.
Közben érkezett egy autó, kapu kinyit, elkezd körözni. gondoltuk, bemegyünk, ne az út szélén álljunk már. Ez sikerült is, csakhogy amikor átsétáltunk az úton, kis híján elütött a pasas. 30 méterről látni lehetett hogy átmegyünk, át is értünk volna, de még rágyorsított. Köszönjük a megértő üvöltözést.
Kis afférunk után (amúgy azt a pasit már akkor legszívesebben megtéptem volna
), végre megérkezett az oktatóm, egy fiatal srác, meg egy sorstársam, akinek nem sikerült a rutin, és jött még gyakorolni. Reménykedtem hogy csak ketten leszünk, de késéssel jött még két ember, így 3:1-re csökkent a pasi-nő arány a csapatban Kitoltuk a vasakat a közeli garázsból, és Sanyi (az oktató) rábökött egy sok mindent megélt suzimukira. "Ezzel fogsz először, aztán jöhet a nagytesó" - int a valamivel jobban kinéző 250-es felé.
Jó-jó, nekem elsőre ez is megteszi, főleg hogy kuplungkart nem ért még az ujjam. Rácsüccs, rövid magyarázás - ami alatt meglepődtem, milyen érthetően mondja, és abszolút kedvesen, semmi lenézős, kihanénnem stílusban. Hmm, piros pont. (Meg egy puszi Kisvirágnak az ajánlásért
)"Kuplung behúz, egyes, kis gáz, aztán csúsztatással indulunk" - kapom az utasítást. Lábam még lent, csinálom a hallottak és tádááááááá. Elindultam
Lépegetve, de örültem, hogy megyek. Köröztem párat a gardedámmal, aztán egyedül. Közben némi akadály a pályán, egy mit sem sejtő galamb totyog át - gyorsan megtanultam fékezni, mert a madara csak azért sem szállt fel.Kis gyakorlás után kettesbe fel, vissza egyes, kanyarodás nagy ívben majd szűken, végül jött az egyes rutinfeladat. Először az oktatóm, majd én, végül már a fiúkkal róttam a köröket.
A suzimukival egyébként remélem összeszokunk. Ürest alig találni, ha van kedve előjön, ha nincs, úgysem fogom megtalálni, gázra 2-3 mpes késéssel húz, első fékkel csak óvatosan.
Nem borultam, csak borítottam egy bóját, kellett a sikerélmény
Egyelőre örülök ennek is és reménykedek, hogy a továbbiakban is marad ez a tendencia.
