Avagy a Nestea életmentő, és a nőnek (általában) igaza van.
Előröl mesélem, rendben? Könnyebb elkezdeni is, meg nem mindenre emlékszem a végéből.
Idén a beleset miatt a nyár nagy része sajnos kimaradt számunkra, így úgy döntöttünk, teszünk még egy nagyobbacska kört valahol, amolyan nyári végi levezetésként.
A határ amin belül mozoghattunk, Nagy-Magyarország volt (jut eszembe, előre bocsátom azoknak, akiknek ez csípi a szemét: a szlovák városneveket igenis magyarul írom - már amelyiket lehet. Nincs különösebb oka, csak így emlékszem rá.)
Tervezett cél: Magas-Tátra
Tervezett út: 650 km
Tervezett idő: 12 óra
Nohát, ezekkel a kitűzésekkel indultunk el reggel 4-kor, betervezve némi (mondjuk 1 órányi) kavargást is.
Nem mondom, a 3 órás kelés kicsit nyűgösre meg didergősre sikerült, de nem tagadhatom, gyönyörű volt. Az út egyik felén a lemenő telihold, a másikon a felkelő Nap.
Mivel a nagy terv csak 1 nappal azelőtt jutott eszünkbe, ezért első dolgunk volt (tankolás, izzócsere és gumifújás után) eurót váltani. Sok sikert hozzá, gondoltam magamban, hajnali 5-6 fele még semmi nincs nyitva, főleg vasárnap.
Az egyik balassagyarmati üzletlánc parkolójában akadtunk magyar-szlovák nénik csapatára, busszal, rögtön néztünk is szépen, hogy ugyan egy pár eurót had vegyünk már, legalább míg találunk váltót. Adtak, tízet - nem sok, de ha benzinről van szó, utólag mondom, baromi sokat ér.
Aztán ahogy mentünk tovább Nagykürtös (Vel'ky Krtís - Nem szeretem a szlovák neveket, sokszor nem érettük egymást a párommal, mert egyikünk se tudta kimondani, de mindkettőnk teljesen máshogy ejtette). Szóval ahogy beértünk az egyik völgybe, a nap hirtelen eltűnt, és mint a filmekben, tejfehér köd kebelezett be minket. Tényleg harapni lehetett, megpróbáltam, finom volt Na de komolyan: életveszély.
És miért is ne a legrosszabb körülmények között romoljon el a hátsófék?!
Szokott a Guzzi ilyet; néha napján, ha olyanja van, egyszerűen elszáll a fék, és hiába tapossák, tojik rá. Aztán pár pillanat és hopp, már jó is. (Ez általában akkor van - mármint a "jó" -, amikor meg akarják javítani...)
Kényszerszünet, kis nyammogás a reggelin, de a köd csak nem mászik odébb, nincs mit tenni, felhajtott plexivel gurulunk tova. (Azokon keresztül sem láttunk semmit, sőt, még rosszabb volt mint a köd.)
Aztán a szerencsének jó kedve volt és mellénk szegődött: a köd felszállt, a Nap kisütött és lett vagy 30 fok, ami igencsak indokolatlan a hegyekben, nem? Én nem bántam, kivettem a kabátból jó szolgálatot tett thermo bélésem, úgy gurultunk Zólyomra (Zvolen), ahol végre találtunk váltót. Hurrá, konfetti, örömmámor.
Kissé kinéztek minket a parkolóból (lehet hogy az árpádsávos matrica miatt...?), úgyhogy gyorsan el is mentünk egy parkba gondolkozni (meg enni), hogyan tovább. Nem ez volt az eredeti út, de párom szeretett volna egy kisebb (cöh... ha én ezt előre tudom...) kört tenni Besztercebánya felé. Jól van, nem gond, belefér.
Itt már azért voltak dimbek-dombok, nem nagyok, de már szépek, úgyhogy vigyorogva kukkoltam az ülésemről minden szembe jövő kiemelkedést. (Az ülés és a túrázáshoz még nem szokott, ilyen téren szűz fenekem afférjáról később még lesz szó.)
A fene se gondolta, hogy itt ekkorák a távok, már egy órája figyeltem egy hegyek, de még mindig ugyanakkorának tűnt.
Egyébként a látszat csal, nem voltam friss meg fitt, többször arra riadtam hogy dőlök el oldalra és csak a beakasztott kezem tart meg. Aztán mikor a páromat is emberesen lefejeltem (szegény új plexim...), megelégelte a dolgot. Félreállt egy bolthoz és eltűnt - pár perc múlva jött a felmentősereg: cukor, némi Győri Édes Jóreggelt-koppintás (talán csak a zacsi volt más színű) és a koffein egy üveg hűvös Nestea személyében.
Áldjon az ég, össze-vissza csókolgattam, aztán minden figyelmem eme két dologra terelődött. Tényleg csak ez kellett, pár perc és olyan voltam mintha aludtam volna az éjjel
Már éberebb fejjel nézegettem Árvaváralját (Oravský Podzámok,). Hát emberek, minden tiszteletem az építőknek, én még alulról is beleszédültem, pedig csak megkerültük. Azoknak meg még inkább respekt, akik be is tudták venni.
Folyt.köv. hamarosan, addig is itten egy térkép, merre mentünk. (Megsúgom: a fele sincs rajta, annyiszor eltévedtünk)
<iframe marginheight="0" marginwidth="0" src="http://maps.google.hu/maps/ms?msa=0&ie=UTF8&ll=48.440134,19.671021&spn=1.889512,1.592436&msid=214186180401390063521.0004aa51216f19dc83811&output=embed" frameborder="0" height="350" scrolling="no" width="425"></iframe>
<small>szllovákia1 nagyobb térképen való megjelenítése</small>
Előröl mesélem, rendben? Könnyebb elkezdeni is, meg nem mindenre emlékszem a végéből.
Idén a beleset miatt a nyár nagy része sajnos kimaradt számunkra, így úgy döntöttünk, teszünk még egy nagyobbacska kört valahol, amolyan nyári végi levezetésként.
A határ amin belül mozoghattunk, Nagy-Magyarország volt (jut eszembe, előre bocsátom azoknak, akiknek ez csípi a szemét: a szlovák városneveket igenis magyarul írom - már amelyiket lehet. Nincs különösebb oka, csak így emlékszem rá.)
Tervezett cél: Magas-Tátra
Tervezett út: 650 km
Tervezett idő: 12 óra
Nohát, ezekkel a kitűzésekkel indultunk el reggel 4-kor, betervezve némi (mondjuk 1 órányi) kavargást is.
Nem mondom, a 3 órás kelés kicsit nyűgösre meg didergősre sikerült, de nem tagadhatom, gyönyörű volt. Az út egyik felén a lemenő telihold, a másikon a felkelő Nap.
Mivel a nagy terv csak 1 nappal azelőtt jutott eszünkbe, ezért első dolgunk volt (tankolás, izzócsere és gumifújás után) eurót váltani. Sok sikert hozzá, gondoltam magamban, hajnali 5-6 fele még semmi nincs nyitva, főleg vasárnap.
Az egyik balassagyarmati üzletlánc parkolójában akadtunk magyar-szlovák nénik csapatára, busszal, rögtön néztünk is szépen, hogy ugyan egy pár eurót had vegyünk már, legalább míg találunk váltót. Adtak, tízet - nem sok, de ha benzinről van szó, utólag mondom, baromi sokat ér.
Aztán ahogy mentünk tovább Nagykürtös (Vel'ky Krtís - Nem szeretem a szlovák neveket, sokszor nem érettük egymást a párommal, mert egyikünk se tudta kimondani, de mindkettőnk teljesen máshogy ejtette). Szóval ahogy beértünk az egyik völgybe, a nap hirtelen eltűnt, és mint a filmekben, tejfehér köd kebelezett be minket. Tényleg harapni lehetett, megpróbáltam, finom volt
Na de komolyan: életveszély.És miért is ne a legrosszabb körülmények között romoljon el a hátsófék?!
Szokott a Guzzi ilyet; néha napján, ha olyanja van, egyszerűen elszáll a fék, és hiába tapossák, tojik rá. Aztán pár pillanat és hopp, már jó is. (Ez általában akkor van - mármint a "jó" -, amikor meg akarják javítani...)
Kényszerszünet, kis nyammogás a reggelin, de a köd csak nem mászik odébb, nincs mit tenni, felhajtott plexivel gurulunk tova. (Azokon keresztül sem láttunk semmit, sőt, még rosszabb volt mint a köd.)
Aztán a szerencsének jó kedve volt és mellénk szegődött: a köd felszállt, a Nap kisütött és lett vagy 30 fok, ami igencsak indokolatlan a hegyekben, nem? Én nem bántam, kivettem a kabátból jó szolgálatot tett thermo bélésem, úgy gurultunk Zólyomra (Zvolen), ahol végre találtunk váltót. Hurrá, konfetti, örömmámor.
Kissé kinéztek minket a parkolóból (lehet hogy az árpádsávos matrica miatt...?), úgyhogy gyorsan el is mentünk egy parkba gondolkozni (meg enni), hogyan tovább. Nem ez volt az eredeti út, de párom szeretett volna egy kisebb (cöh... ha én ezt előre tudom...) kört tenni Besztercebánya felé. Jól van, nem gond, belefér.
Itt már azért voltak dimbek-dombok, nem nagyok, de már szépek, úgyhogy vigyorogva kukkoltam az ülésemről minden szembe jövő kiemelkedést. (Az ülés és a túrázáshoz még nem szokott, ilyen téren szűz fenekem afférjáról később még lesz szó.)
A fene se gondolta, hogy itt ekkorák a távok, már egy órája figyeltem egy hegyek, de még mindig ugyanakkorának tűnt.
Egyébként a látszat csal, nem voltam friss meg fitt, többször arra riadtam hogy dőlök el oldalra és csak a beakasztott kezem tart meg. Aztán mikor a páromat is emberesen lefejeltem (szegény új plexim...), megelégelte a dolgot. Félreállt egy bolthoz és eltűnt - pár perc múlva jött a felmentősereg: cukor, némi Győri Édes Jóreggelt-koppintás (talán csak a zacsi volt más színű) és a koffein egy üveg hűvös Nestea személyében.
Áldjon az ég, össze-vissza csókolgattam, aztán minden figyelmem eme két dologra terelődött. Tényleg csak ez kellett, pár perc és olyan voltam mintha aludtam volna az éjjel
Már éberebb fejjel nézegettem Árvaváralját (Oravský Podzámok,). Hát emberek, minden tiszteletem az építőknek, én még alulról is beleszédültem, pedig csak megkerültük. Azoknak meg még inkább respekt, akik be is tudták venni.
Folyt.köv. hamarosan, addig is itten egy térkép, merre mentünk. (Megsúgom: a fele sincs rajta, annyiszor eltévedtünk
)<iframe marginheight="0" marginwidth="0" src="http://maps.google.hu/maps/ms?msa=0&ie=UTF8&ll=48.440134,19.671021&spn=1.889512,1.592436&msid=214186180401390063521.0004aa51216f19dc83811&output=embed" frameborder="0" height="350" scrolling="no" width="425"></iframe>
<small>szllovákia1 nagyobb térképen való megjelenítése</small>
