Makka

Előre is bocs az állatvédőktől! Őszintén rajongok a macskákért. A nejem meg inkább kutyás. Most nincs macskánk már régóta, kihalt sajnos a Nagy Dinasztia... jelenlegi kutyánk, Sir Lancelot a korábbi helyén versenyt kellett vívjon a kajáért egy macskával, így nem tűri őket. Pedig egy falusi háznál, ahol termények vannak, azér köll egy macska no. Jó, ha van. Csak legyen jó egerésző. De a mi Lacink (rosseb mondja állandóan ki a teljes nevét) nem tűri őket, habár már nem kell szűkölködnie kajában. Még szerencse, hogy a tyúkok is elkapják az egeret, ha hozzáférnek...
Ma egyszer kismacska-nyávogásra lettünk figyelmesek a nejemmel. Azt hittük, a szomszédból jön. Aztán egyre erősödött. Kisült, hogy a házunk előtti három nagy fa egyikére kapaszkodott fel a kis buta, és nem mert lejönni. Gyönyörű fehér kis süldőmacska volt. Levettem létrával, és körbejártam vele a környéket, vajon kié lehet. Bizots volt gazdája, nem félt az embertől, hízelgett, dorombolt, jól elvolt ölben. Igazából a reakciók miatt írtam meg a történetet: mindenki úgy reagált, mint ahogy anno Győrben, amikor ott mentettem egy kismacskát. Senkinek nem kellett, sőt, mindenki kézzel-lábbal tiltakozott. "Ide ne hozd!" "Minek ide? Vidd innen!" Nem tudtam mást, kitettem az egyik ház elé, és igyekeztem nem hátranézni. Nem telt bele öt perc, megint a mi fánkon volt fönt. Én le nem veszlek megint, pöröltem vele, és elmentem melózni a szőlőhegybe. Két óra múlva még mindig ott nyávogott a fán. Na gyere, mondtam, a pajtában elleszel. Már hátravittem neki a tejet egy kisedényben, és mentem volna érte a fához, de eltűnt. Remélem, hazament és nem üti el egy autó...
Hát ide jutottunk. Az emberek már falun is városiak...